Please don't touch me✔

30.

LAURI

Az egész napos apánál pakolás, a rémálom és a kevés alvás miatt Ari úgy dönt, a ma éjszakát kiveszi szabadságnak. Elmegy a Henry's-hez, hogy beengedje Inarit, aztán rábízza a hely kulcsát, majd visszajön azzal a váratlan bejelentéssel, hogy felmondott, és mehetünk Helsinkibe.

– Viccelsz – jelentem ki.

– Dehogy viccelek – vigyorog.

– Miért mondtál fel?

Tudom, hogy nem szeret a kocsmában dolgozni. Idegesítik az emberek, unja, hogy meg kell játszania magát, nem szeret flörtölni a vendégekkel – kivéve, ha a vendég, akivel flörtölnie kell, én vagyok –, talán csak Inarit és Lilját kedveli azon a helyen, meg a hajnali takarítást, amikor énekelgetnek munka közben.

– Gyűlölöm a Henry's-t – vonja meg a vállát. – Kezdek bekattanni a sok embertől. Amikor elkezdtem ott dolgozni, nem volt jobb lehetőségem, és munka kellett, hogy tudjak függetlenedni a nővéremtől. Most van némi spórolt pénzem, szóval kitalálhatom, mit akarok kezdeni az életemmel. Egyébként már kitaláltam. Keresek magamnak valami olyan melót, ahol nem találkozom mindennap új emberekkel, mellette pedig talán tanulok is valamit.

– Mit tanulnál? – kérdezem halkan. Tetszik, ahogy Ari a jövőjét tervezi.

– Gőzöm sincs. Talán pszichológiát.

– Tudod, Ari, azok, akik pszichológiát tanulnak, maguk is problémásak – mondom komoly arckifejezéssel. – Akadnak köztük skizofrének, talán még olyanok is, akiknek antiszociális személyiségzavara van, de a minimum egy borderline.

– Nem értem, miért hiszi rólad mindenki azt, hogy cuki vagy – rázza meg a fejét nevetve. – Rohadt köcsög tudsz lenni néha.

– Miért, te nem így reagáltál, amikor megtudtad, mit fogok tanulni?

– De, de nem ér ellenem fordítani a szavaimat! Ott még nagyon nem tartunk. Egyébként sem erről kell most beszélnünk, hanem Helsinkiről! Felpattanunk az egyik késő esti vonatra, és már megyünk is. Millával dumáltam hazafelé jövet, nem volt ellenvetése, szóval szedd a cuccod a sporttatyódba, háromnegyed tizenegy körül lesz egy vonat, azzal megyünk.

Felsóhajtok. Látom, hogy felesleges lenne ellenkeznem, úgyhogy teszem, amit mondott. Először is kipakolok mindent a sporttáskámból, mert a ruháim többsége még mindig ebben van, majd átnézem, mi az, amire szükségem lehet Millánál, ezeket szépen összehajtva visszateszem, utána pedig a fürdőszobából hozom ki a dolgaimat, és azokat teszem el. A laptopomat nem rakom el, mert valószínűleg időm sem lesz használni, de a telefontöltőmet a táskába süllyesztem, mielőtt elfelejteném.

Közben Ari a szobájában pakolja egy táskába a cuccait, néha kihallatszik, ahogy szentségel, de alapvetően csend van a lakásban. A konyhában lévő óra kattogását már kezdem megszokni, szinte észre sem veszem a másodpercenként megszólaló kattanásokat, és az autók kintről beszűrődő hangja is inkább csak háttérzajként jut el hozzám. Nyugodt, csendes a lakás most, hogy Ari és én csak ketten vagyunk itthon.

– Egyébként hol van a seggfej? – dugja ki a fejét a szobából, mintha olvasna a gondolataimban. – Meg a cuccai.

–Maijával úgy döntöttek, összeköltöznek, úgyhogy amíg aludtál, átvitte hozzá a cuccait. Munkát is talált magának, holnap kezd el dolgozni az új helyen, szóval nem szeretné tovább bitorolni a kanapédat. Ami azt jelenti, hogy kisajátíthatom magamnak.

– Kényelmetlen, szóval szerintem jobban jársz a matraccal. Vagy az ágyammal.

– Még mindig nem szándékozom veled aludni – mormolom fel sem nézve a ruháimról. – Esetleg akkor, ha rémálmod van.