Please don't touch me✔

27.

ARI

– Verőfényes szép napot mindenkinek! – vigyorgok rá a tó partján lévő rönkökön ülőkre. Nem tudom, mióta lehetnek kint. Mindannyiuk kezében egy kávésbögre van, ahogy az enyémben is. Nemrég keltem, Lauri még alszik. Ha saccolnom kéne, azt mondanám, nagyjából dél van.

– Hali! – int Maija.

– Szokatlanul boldognak tűnsz – vonja össze a szemöldökét Lilja.

– Hát ja, az lehet. Valószínűleg azért, mert az élet kibaszottul gyönyörű – ülök le arra a rönkre, amin tegnap is ültem, és arra a helyre nézek, ahol korábban a máglya volt. Már csak egy csomó hamu emlékeztet arra, hogy az előző éjszaka tüzet gyújtottunk.

– Mit szívtál?

Lauri száját.

– Semmit – kortyolok a kávémba.

– Akkor sikerült megoldanotok Laurival, amin tegnap összebalhéztatok? – pillant rám Niklas. Na ja. Azt vágja, hogy tegnap összebalhéztunk, azt nem, hogy miért. Mondjuk nem mondanám balhézásnak, hiszen csak lekaptam a srácot, ő meg lelökött az ágyról. Az, hogy van egy púp a fejemen, nem is számít, pont leszarom, mert minden, ami utána történt, valahogy elvette a fájdalmat, amit éreztem. Mármint basszus, életemben először nem csak egy kalandot szeretnék, életemben először vagyok szerelmes, hadd legyek már kicsit nyálas és boldog!

– De még mennyire.

– Egyébként min vesztetek össze? – kérdezi Maija halkan, mire Niklas megfeszül és úgy méreget, mintha azon agyalna, elmondja-e Maijának, hogy egy megbízhatatlan kis seggfej vagyok, aki bármikor bárkit képes megbántani és valószínűleg tegnap csak beigazolódott a nagyon alapos gyanúja, miszerint Laurit is tönkreteszem majd. Hát ja, nem ezt történt, haver.

– Igazából nem is vesztünk össze, vágod? Csináltam valamit, amit nem kellett volna, szóval a cukifiú cserébe lelökött az ágyról, bekúrtam a fejem, ő kiviharzott a szobából, aztán mikor bementem hozzá, mindketten bocsánatot kértünk a másiktól és meg... dumáltuk a dolgot. – Megdumáltuk. Ja.

– Bántottad őt – mormolja Niklas.

– Ó, könyörgöm, ne kezdd ezt el! Megmondtam neked, Niklas, hogy szándékosan sosem ártanék a haverodnak.

– Mi a téma? – kuporodik le mellém Lauri. Mikor ránézek, halványan elmosolyodik, de igyekszik a bögréje mögé rejteni a mosolyát. Eszembe jut, amikor először megláttam őt. Ugyanígy rejtegette a mosolyát, csak akkor a kezével próbálta eltakarni.

– Magyarázd el a legjobb barátodnak, hogy nem bántottalak tegnap! – sóhajtok fel.

– Nem bántott – vonja meg a vállát. Hűha, kösz, baszd meg, nagyon meggyőző tudsz lenni.

– Akkor min vesztetek össze?

Lauri rám pillant, elmosolyodik, és belekortyol a kávéjába. Nem úgy néz ki, mint aki válaszolni akar, de nem tudom, szeretné-e, hogy én megtegyem. Amúgy meg mit mondanék? Bocs, Niklas, lekaptam az érintésektől betegesen rettegő haverodat, akit te meg sem érinthetsz, de semmi para, mert lelökött cserébe az ágyról? Mondjuk utána kétszer is lesmárolt, szóval igazából kurva jól jártam? Hát persze, ezzel biztos nem borítanám ki a srácot, aki amúgy is utál engem.

– Nem vesztünk össze – mondja végül Lau.

– Ezt már mindkettőtöktől hallottuk.

– Ami valószínűleg azt jelenti, semmi közünk nincs ahhoz, hogy mi történt kettőjük közt – mondja Lilja unottan. Na végre, valakinek leesett!