Please don't touch me✔

13.

ARI

Még sötét van, amikor felébredek és a testem minden egyes kurva ponton sajog. Azt felfogom, hogy nem otthon vagyok, de hogy akkor hol, azt fasz tudja. Addig megvan a dolog, hogy hagytam, hogy egy barom megverjen, az is tiszta, hogy fogalmam sem volt, hova menjek, szóval felhívtam... Laurit. Bassza meg, Laurinál vagyok?

Megpróbálok felülni, de olyan fájdalom nyilall a bordáimba, amilyet még sosem tapasztaltam.

– Azt a jó kurva eget, de kibaszottul fáj – morgom.

– Akkor talán maradj nyugton! – hallom Lauri álmos hangját. – És kérlek, csendesebben káromkodj, mert ha apa felébred és megtudja, hogy van itt valaki, mindkettőnknek annyi.

Na most már azért is muszáj felülnöm vagy valami, hogy lássam, hol van. Mert az ágyát kisajátítottam, legalábbis úgy tűnik.

Kibaszottul lassan és legalább ugyanennyire szenvedve és magamban káromkodva tápászkodom fel az ágyban. Oké. Lauri a földön ül a hátát a szobája ajtajának vetve, mellette két mobil. Az egyik az enyém.

– Az miért van nálad? – bökök a telóra.

– Kilestem belőle a nővéred telefonszámát. Elmondtam neki, mi történt.

– Mi van?! Te teljesen meg vagy húzatva, baszd meg?

Lauri felvonja a szemöldökét, majd felveszi a telefonomat a földről és dühösen felém dobja. Az ágyon landol mellettem, a fiú pedig úgy méreget, mintha legszívesebben elküldene a faszba. Hát... Álljon be a sorba.

– Na ide figyelj! – kel fel. Viszonylag közel jön hozzám, de azért nem olyan közel, hogy hozzá tudjak érni. Persze, erre még most is figyel. – Egyszer csak felszívódsz és mindenki aggódik érted, majd hajnali egykor azzal hívsz fel, hogy hol lakom és amikor ideérsz, úgy nézel ki, mint akinek a traumatológián kéne feküdnie. Ellátom az összes sebed, hagyom, hogy itt aludj és ez a hála? Már mondtam neked, Ari, hogy velem nem beszélhetsz így!

– Ezt anyádnak is megmondtad, mikor így beszélt veled? – morgom. Na bakker. Mi a faszért van az, hogy mindig előbb dumálok, aztán gondolkozom? Vagy egyáltalán nem gondolkozom. – Baszki. Lauri, ne haragudj, nem úgy... Én nem...

– Van melletted az ágyon egy kenőcs, amivel be tudod kenni a bordádat – mondja és kurvára mosolyog. Mi a franc? – Fájdalomcsillapító hatása van.

– Kö-köszönöm. Amit az előbb mondtam...

– Amit az előbb mondtál, az valószínűleg a leggonoszabb dolog, amit valaha mondtak nekem – néz rám komolyan. – Beleértve mindent, amit anyától hallgattam hónapokon keresztül. Soha senki nem mondott még nekem ilyen rossz dolgot, Ari.

– Akkor miért nem szólsz vissza? Miért nem veszekszel, miért nem küldesz el a faszba?

– Számítana? Már kimondtad, nem lehet visszacsinálni. A lábadat nem tudtam megnézni, mert elaludtál, de most, hogy ébren vagy, megmutatod? Nem tetszett, ahogy sántítasz.

Nem mondok semmit, csak bénázva felkelek az ágyból és kigombolom meg kicipzárazom a farmerem, aztán letolom és visszaülök az ágyra. Lauri segít teljesen levenni és kicsit arrébb dobja, majd hozzám ér, mintha tök természetes lenne, hogy megérint és megtapogatja a lábam. Most ellenőrzi, eltört-e vagy mi? Akkor be lenne dagadva, nem?

– Aztakurva – szisszenek fel, mikor megtalálja azt a pontot a térdemen, ahol az a gyökér megrúgott. Kicsit erősebben megnyomja. – Jézusom, Lauri, hagyd abba!