Please don't touch me✔

19.

ARI

Épp egy kiömlött sört törlök fel a bejárat közelében a padlón, de hogy őszinte legyek, kurvára nem arra figyelek, amit csinálok, a tekintetem az utcát pásztázza és enyhén szólva meglep, amikor Laurit pillantom meg kint. Niklas társaságában természetesen. Sétálnak és dumálnak, de a srác egy pillanatra a Henry's felé fordul, mintha be akarna jönni. Amit végül szerencsére nem tesz. De mi a faszért van nála a táskája? Bassza meg, hazamegy?

Na nem mintha érdekelne. Mióta rájöttem, hogy ezt a bizalmi dolgot baromira elsiettem, egyszerűen nem dumálok a sráccal. Tudom, világi idióta vagyok meg ilyenek, de amíg nem tisztázom magamban az érzéseimet meg egyéb marhaságok, addig vagy egy baromként viselkedek vele vagy nem veszek róla tudomást. Őszintén szólva az, hogy levegőnek nézem, jobban hangzik. Mert azért bántani nem szeretném.

– Feltöröltem a sört – mondom, mikor visszaérek a pult mögé.

– Miután már tíz perce azt csináltad, ideje volt – vigyorog rám Lilja. – Egyébként mizu Laurival? Az utóbbi pár napban nem volt itt. Hiányzik a kis dilis.

– Nincs semmi – vonom meg a vállam. – Gondolom, minden oké vele.

– Nem dumáltok?

– Kéne? Amúgy mi lenne, ha leakadnál rólam? Faszomat sem érdekli, mi van Laurival.

Nem mondom, hogy ezen nem döbben meg sem ő, sem Inari. Úgy néznek rám, mint valami őrültre, aki épp azt közölte, hol ásta el az előző szerelme hulláját. Spoiler: a kutyafuttatón.

– Mi az, hogy nem érdekel Lauri? – vonja fel a szemöldökét Inari. – Mióta először megláttad, más sem érdekel, csak ő.

– Skacok, hagyjuk már ezt a témát a francba! Fasz kivan veletek, de úgy komolyan – morgom és egy srác felé fordulok. – Mondd!

– Öh... Oké. Egy Salmiakkit meg egy Karhut* kérek.

Kitöltöm a rövidet és nekiállok csapolni a sört a srácnak, ő pedig már számolja is le a pénzt a pultra. Erről nyilván Lauri jut eszembe, de ezt igyekszem kurva gyorsan elnyomni magamban, mert nem gondolhatok a srácra állandóan. Ez így nem fair. Az, hogy ki sem tudom verni őt a fejemből, nem segít abban, hogy távolságtartó legyek vele, agyalni meg pláne nem tudok rajta. Mondjuk, ha jobban belegondolok, ez egy jel, nem? Hogy minden apró faszságról ő jut eszembe. Na persze nem úgy, mint a tipikus romkomokban, hogy ránézek egy virágra és arra gondolok, hogy az Lau kedvence, mert az a világ legnagyobb balfaszsága és ha ilyen érzelgős lennék, szíven szúrnám magam egy tollal. De például a pénz pultra számolásáról ő jut eszembe. Az már valami, nem?

– Hahó, haver – integet a szemem előtt a srác. – Egy sörtócsában állsz.

– Mi? – motyogom és mikor sikerül visszatérnem a valóságba, már meg is érzem, miről dumál a csávó. Csak csapolom a sört a már rég megtelt korsóba, szóval a többi épp a kezemen folyik végig és csorog le a padlóra. Hát ez egyszerűen fantasztikus.

Levágom a sört a srác elé, a száraz kezemmel felszedem a pénzt a pultról és a pénztárgépbe dobom, majd megint megyek a kurva felmosóért és ezúttal magam után törlök fel. Nyilvánvalóan a pólóm és a gatyám is tiszta sör, szóval ha ez így rajtam marad, olyan átható piaszagom lesz, mintha egy hete mást sem innék, csak sört, de nem igazán tudok átöltözni. Levetkőzni azért nem fogok itt.

– De kár, hogy nem fehér póló van rajtad – mosolyodik el egy csaj. A pultnál ül és engem bámul már vagy fél órája. Azt hittem, sosem fog megszólalni.