Please don't touch me✔

15.

ARI

Lauri egy hete csövezik nálam és határozottan kijelenthetem, hogy egyáltalán nem idegesítő a srác. Persze nem igazán tartja be a szabályaimat, simán bejön a szobámba és pont leszarja, hogy nem rajongok ezért a gondolatért, meg szeret idegesítően őszinte, lelkizős beszélgetésekbe belemenni, de alapjáraton jó, hogy itt van. Mivel én az elmúlt héten semmit nem tudtam csinálni az ágyban fekvésen kívül, Lau átvállalta magára a takarítást, sőt, még a főzést is. Kibaszott házias srác. Gondolom, ha az apáddal élsz együtt, aki állandóan dolgozik, muszáj megtanulnod az ilyen dolgokat.

Egy hete nem voltam már a Henry's-ben sem, de mivel nem voltam hajlandó elmenni dokihoz, ez az egy hétnyi lógás mind a szabadságomból megy. Szívás, de ez van. Úgysem nagyon szoktam kivenni őket, mert mi a szarnak? Maximum a fesztiválszezonra, ha van pénzem elutazni Helsinkibe a Tuskára, Uusikaupunkiba a Karjurockra, vagy az alig huszonöt kilométerre lévő Lempäälä-ba a Puntula Rockra. Csakhogy idén nyáron kurvára nincs pénzem kétszáz kilométert utazni Helsinkiig, ahogy a Karjurockot is elfelejthetem, mert Uusikaupunki is baromi messze van, úgyhogy miért is ne vehetném ki a fesztiválszabijaimat azért, mert egy járkáló – vagy fekvő – hullának érzem magam?

Amúgy meg olyan régóta vagyok itthon, hogy azt sem tudom, milyen nap van. Talán péntek, de az is lehet, hogy vasárnap, gőzöm sincs. Ha a nap nem menne le, még azzal sem lennék tisztában, hogy nappal van vagy éjszaka. Asszem, most mázli, hogy nem valahol Lappföldön élek, mert ott kurvára gondban lennék.

Nappal alszom. Túlságosan hozzászoktam már ahhoz, hogy éjszaka vagyok fent, plusz nem is szeretném, ha a szervezetem visszaállna az éjszakai alvásra, tekintve, hogy néhány napon belül szeretnék visszamenni dolgozni. Akkor kibaszott nagy szívás lenne, ha nem bírnám ki az éjszakát, mert átálltam arra, hogy ha sötét van, akkor alvás van. A pech az, hogy a lakótársaim ezt valahogy nem képesek felfogni. Most például Lauri ver fel csodás álmaimból azzal, hogy bekopog a szobámba, majd anélkül, hogy megvárná a reakciómat, bejön. Haver, és ha valami intim helyzetben vagyok? Nem illik csak így benyitni.

– Remélem, nagyon jó mentséged van arra, hogy bejöttél a szobámba és felkeltettél – morgom. – Ezzel két szabályt is megszegtél, szóval az a minimum, hogy valaki haldokoljon. Mondjuk Niklas.

– Szeretnék játszani veled – motyogja Lauri. Ó, édesem, ennél magasabb labda nem ment?

– Még mindig úgy gondolom, hogy nem tartunk ezen a szinten, de ha annyira akarod, játszhatsz velem... Levetkőzzek vagy majd te megoldod?

– Ari! – A szemét forgatja és a füléig elvörösödik. Az van, hogy Lauri elég cuki srác – nem véletlen kezdtem el cukifiúnak hívni. Egyszerűen túl tökéletes, ahogy kinéz és ha a külseje kibaszott tökéletessége nem lenne elég, személyiségileg is tök oké srác. Leszámítva azt az apróságot, hogy ha megérintem, képtelen normálisan levegőt venni. Ami amúgy más helyzetben baromi hízelgő volna, de a pánikroham nem egy poénos dolog, sőt, igazából elég para.

– Bocs, magas labda volt. Mit szeretnél játszani és miért? – Átfordulok az oldalamra, hogy jobban lássam a szobaajtóban toporgó Laurit. Vicces, hogy nem mer beljebb jönni. Mármint ja, megvan az a szabályom, hogy a szobám tabu, de jézus, mégis hányszor szegte már meg? Pont most nem mer bejönni?

– Valami társasjátékot vagy kártyát, nem tudom. Unatkozom. Niklas elment bevásárolni, de nekem nem volt kedvem menni, tévét nézni nem szeretek, nincsenek barátaim, akikkel az interneten cseveghetnék, szóval...

– Otthon mit csináltál ilyenkor? – kérdezem, mert őszintén érdekel, hogy ugyan, mi a szarral ütötte el az idejét, ha szarráunta magát. Válaszul motyog valamit, amit nem értek, de abból ítélve, hogy az arca még néhány árnyalattal vörösebb lesz, valami szaftos dolog lehet. Muszáj tudnom! – Lau, nincs szuperhallásom, nem hallom, ha motyogsz.