𝐕𝐄𝐒𝐙𝐓𝐄𝐒 [Bakugou × Reader - Befejezett]

9.fejezet

A történteknek köszönhetően idegesen léptem be a szobámba, de amint megpillantottam az ágyamon ücsörgőt megtorpantam.

− Hát te? – kérdeztem értetlenül pislogva a vörös hajúra.

− Ne haragudj, hogy a tudtad nélkül bejöttem ide, csak ezt akartam visszaadni – kelt fel a kezembe nyomva az elkobozott hátizsákom.

− Köszönöm – mosolyodtam el halványan, a kezembe levő táskát pásztázva.

− Semmiség – rántott vállat mosolyogva – Na és mi volt Bakugounál? Miért hivatott? – kérdezte kíváncsian visszaülve az ágyamra.

− Semmi különös – ráztam meg a fejem zavartan.

− Ha te mondod – sóhajtott fel.

− Zavar, hogy nem részletezem? – kérdeztem értetlenül pislogva rá, mire mosolyt erőltetve magára megrázta a fejét.

− Kiri! – szóltam rá, mire meglepetten kapta rám tekintetét.

− Mióta becézel? – mosolyodott el zavartan.

− Ha baj, nem csinálom – ültem le mellé, mire ő csak megrázta a fejét.

− Csak nyugodtan. Így olyan mintha barátok lennék...

− Miért, nem vagyunk azok? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire halványan elmosolyodott.

− Hát, ha hívhatjuk ezt annak...

− Csak azért vagy velem, mert ez a dolgod? – kérdeztem ajkaimba marva.

− N-nem! Szó sincs erről! – szabadkozott azonnal.

− Akkor?

− Nem, semmi – rázta meg a fejét – Barátok vagyunk, persze – mosolygott rám, de nem volt őszinte az a mosoly.

− Valami baj van? – kérdeztem értetlenül.

− Semmi – rázta meg a fejét ismét nemlegesen.

− Értem – sóhajtottam fel – Nos... A történtekre visszatérve. Lényegében annyi, hogy Bakugou kijelentette, hogy idővel az ágyában fogok kikötni, mind ezt nem valami kulturált szavakkal, mire én lekevertem neki egyet, nem tetszésem jeléül, amit nem vett valami jó néven. Így néhány fenyegető szó után „büntetésből" megcsókolt. Nagyjából ennyi történt – sóhajtottam fel,

Igaz néhány lényegesebb részt kihagytam, de így is kellően őszinte voltam. Nem kockáztatom meg, hogy Bakugou megtudja arról is beszéltem Kirishimával...

Kiri csak döbbenten pislogott rám, majd zavartan megrázva a fejét, emésztgette a hallottakat.

− Még mindig olyan erőszakos veled? – kérdezte nagyot nyelve, mire aprót bólintottam – Sajnálom...

− Hagyd! – ráztam meg a fejem erőltetetten elmosolyodva.

− A csókban akkor nem voltál bent, ugye? – döntötte oldalra a fejét aggodalmasan.

− Nem.

− Várj... te komolyan megütötted?

Úgy látszik csak most jutottak el hozzá igazán szavaim.

− Aha – rántottam vállat.

− Eddig nem féltél tőle?

− De... − sóhajtottam fel – Magam sem tudom mi volt ez így hirtelen...

− Értem... Igazából nem tudom most mit kéne mondanom – vakarta meg zavartan tarkóját.

− Mármint? – pillantottam rá kérdőn.