𝐕𝐄𝐒𝐙𝐓𝐄𝐒 [Bakugou × Reader - Befejezett]

17.fejezet

− Most, hogy ennyire megnyugodtál elmondhatnád mi a faszt kerestél ott? – szólalt meg a szoba egyik sarkából a jól ismert hang, mire sokkoltan kaptam fel tekintetem. Azt hiszem kihagyott egy ütemet a szívem. Bakugou ideges és megvető pillantásokkal indult el felém, keresztbe téve kezét maga előtt – Hm, [Név]?

− M−mégis miről beszélsz? – pislogtam rá döbbenten – M−mégis miből gondolod ezt? – próbáltam szóhoz jutni – Nem én voltam!

− És te miből gondolod, hogy nem tudom mikor hazudsz? Hm? – lépet elém, aurámba hajolva.

− Nem arról volt szó, hogy te sem mutogatsz a másikra? – kérdeztem egyre idegesebben.

− Oh, én csak a valódi tettesre mutogatok – mosolyodott el elégedetten.

− M−mégis... Egyáltalán... – kezdtem bele kétségbeesetten – N−nem azt mondtad lent, hogy szerinted férfi? H−hogy... hiszen−

− Hiszen csak is a férfiak gardróbjában található meg az a bizonyos pulóver, amit viselt a felvételen? – szakított félbe − Hm? Ezt akartad mondani? – húzta el száját, mire döbbenten néztem szikrákat szóró szemeibe – Vagyis nem lehettél te, igaz? Azt hiszed ezzel tisztáztad is a neved? Te komolyan azt hiszed ezzel kizártad magad a lehetőségek közül? Hát persze – mosolyodott el – De akkor kérlek magyarázd meg nekem – lépett a szekrényem elé, kinyitva az ajtaját – mit keres ez itt? – vette ki a szekrény polcáról azt a bizonyos pulóvert – Kirishimáé, igaz? – kérdezte oldalra döntött fejjel.

− Csak tegnapelőtt a szobámban felejtette, és még nem adtam vissza neki! – szabadkoztam azonnal.

− Persze, persze – mosolyodott el mindent tudóan – Na és a ruhák a székeden? – biccentett az íróasztalom előtti székén található ruhakupac felé – Ezeket vetted fel a pulóver alá, igaz? – vette kezébe egyik hosszujjú felsőmet – Még nem volt időd összehajtogatni és elrakni őket?

− Ez−

− Egyiket sem láttam rajtad az elmúlt egy hétben – szakított félbe – Nekem te ne keress itt kifogásokat! – förmedt rám – És persze az uniszex nadrág – vezette tekintetét a rajtam található fekete farmerra – Az a bizonyos darab, ami mindkét nem szekrényében is megtalálható... Kicsit ki van tágulva a tiéd, nem gondolod? Annyira nem passzolsz az alakodhoz... Hány nadrágot is vettél fel alá, hogy teljesen felismerhetetlen legyen a kinézeted, hármat, négyet? – döntötte oldalra fejét – Oh, és majd elfelejtettem, a kesztyű a magaddal hozott táskádból – pillantott az asztalomon található vékony anyagra − Nincs ujjlenyomat és nyom sincs, ami hozzád vezethetne, igaz? Nem vagy te olyan hülye, mint amilyennek látszol – lépkedett ismét felém elmosolyodva – Számítottál a kamerára, ezért profi mód ráterelted volna a gyanút egy ellenkező neműre, hisz csak egy nő nemű van itt, még csak szóba se jöhetnél! Büszke lennék rád, ha nem ellenem cselekedtél volna. Bevallom egy pillanatra el is bizonytalanodtam, hogy te voltál−e a tettes. Kitudja? Ha „bizonyítékokat" eltünteted lehet sose derült volna ki... De te persze nem vagy gyilkos, te ebben nem vagy jártas – rántott vállat – Így csak elég volt bejönnöm a szobádba, úgyhogy legközelebb azt javaslom ügyelj erre – nézett félelemtől csillogó szemeimbe.

− D−de−

− Sh... − tette ajkaimra mutató ujját elcsitítva – Hiába, a tekinteted mindent elárul. A színészkedésen még van mit javítanod, Drágám – simított végig sápadt arcomon – Most pedig, elismételnéd mit is mondtam neked múltkor, amikor arról beszéltem, hogy mit teszek veled, ha valami olyan derül ki rólad, aminek nem kéne? Kérlek? – mosolyodott el halványan.

„Azonnal elteszlek láb alól"

Kérése hallatán kezem azonnal a kilincsre csúszott, megpróbálva szabadulni tőle, de hiába próbálkoztam. Az ajtót bezártam, s nem volt elég időm a kulcsért nyúlni, ugyanis Bakugou is azonnal cselekedett.