𝐕𝐄𝐒𝐙𝐓𝐄𝐒 [Bakugou × Reader - Befejezett]

21.fejezet

Mély levegőt véve határozottan bekopogtam Bakugou szobájának ajtaján. Pár másodpercet vártam, de semmi. Ismét bekopogtam, az eredmény ugyanaz.

A helyzet csak fokozta az idegességem. Végül eléggé erőszakosan harmadszorra is megismételtem cselekedetemet, de elég egyértelmű volt a végeredmény.

Mikor ismét nem kaptam választ, idegesen benyitottam, majd felcsaptam a villanyt, ezáltal fény borította be az eddig korom sötét szobát.

Mikor megpillantottam a keresett személyt a vastag paplan alatt hunyorgatva, becsaptam magam mögött az ajtót.

− M−mi a faszt akarsz? – pislantgatott rám kómásan a szőke, gyilkolni tudó pillantásokkal illetve.

Nem vártam meg hogy teljesen magához térjen, egyszerűen csak bele kezdtem a közepébe.

− Mégis mi a francért nem tudsz békén hagyni? – förmedtem rá, mire értetlenül pislogva ült fel nehézkesen.

− Miről beszélsz? – köpte a szavakat grimaszolva – Felkeltesz és azzal jössz, hogy én... − kezdett bele idegesen, miközben megdörzsölte szemeit.

− Ha valamit elakarsz intézni inkább tedd meg magad! – szakítottam félbe vicsorgatva.

− Hah? – húzta fel szemöldökét, miközben felkecmergett az ágyáról – Mi a picsa bajod van?

− Miért kellett Midoriyát is rám küldened? – tettem felé egy lépést lassacskán már kiabálva.

Kérdésem hallatán felismerés csillant szemeiben, meglepetéssel vegyítve, melyet hamar átvett a düh.

− Szóval még csak ennyire se jó az a haszontalan senki – sziszegte elhúzott szájjal.

− Nem kaptam választ a kérdésemre! – rivalltam rá.

− Ki a fasznak képzeled magad, hogy csak így rám törj, majd felemeld velem szemben a hangodat? – hagyta figyelmen kívül felháborodásomat, vészjósló léptekkel közeledve felém.

− És te, aki teljesen rám vagy szállva? – vágtam vissza – Konkrétan a megszállottam vagy! Örülnék, ha végre békén hagynál!

− Azt várhatod – rántott vállat, torz mosollyal ajkain – Kurvára nem foglak békén hagyni, és kurvára kifogom használni, hogy a tulajdonom vagy! Hogy bármit megtehetek veled! Egy ilyen kis semmirekellő csitri, mint te csak ne pattogjon nekem! Rohadtul nincs beleszólásod semmibe! Azt teszek, amit akarok! A helyedben pedig inkább meghúznám a picsámat, és nem ide jönnék háborogni! Minden okom meg van rá, hogy bántsalak, hogy megszégyenítselek, vagy netán megöljelek! Melyik szimpatikusabb, hm? Tisztában vagy a hatalmammal és azzal is, hogy bármelyiket szívesen meg is teszem! Habozás nélkül! Úgyhogy szépen told vissza a seggedet a szobádba, ha csak nem most akarod valamelyiket átélni! – lépett elém, arcomba hajolva, de én egy lépést sem hátráltam, némán tűrtem szikrákat szóró tekintetét.

− Azt hiszed megtudsz félemlíteni? – kérdeztem semmibe véve szavait – Te komolyan azt hiszed, hogy minden egyes kibaszott fenyegetésed után megfogok hunyászkodni? Félreismersz Bakugou! Nem csak az a gyenge rongybaba vagyok, amit te látsz! Kurvára nem fogom egy szó nélkül tűrni azt, amit művelsz! Nem érdekel! Érted! Kurvára nem! Elegem van ebből! Ember számba sem veszel és a mai is... − vettem lejjebb hangom − folyton a nyomomban vagy, egyszer az ügy miatt, máskor pedig... − halkult el teljesen hangom.

− Máskor pedig mi? – kérdezte gúnyosan, féloldalas mosollyal ajkain.

Basszus. Ezt nem kellett volna...