𝐕𝐄𝐒𝐙𝐓𝐄𝐒 [Bakugou × Reader - Befejezett]

19.fejezet

Ajkaival puha csókokat hintett kulcscsontomra, lassan haladva nyakam felé. Én némán feküdtem alatta, a fejem mellett az erős karok által gyengéden leszorított kezekkel, lehunyt szemekkel hagyva, hogy mindent ő irányítson. Teljesen átadtam testem a kellemes érzésnek, melyet apró csókjai bizsergető érintésével ért el. Egy helyen kissé jobban megszívta a bőröm, mire akaratlanul is egy jól eső sóhaj csúszott ki ajkaim közül. Erre ő felbátorodva kezdte el ostromolni vállam, miközben a csuklóm körüli szorítása egy picit megerősödött. Egy kis idő után végül, áttért nyakamra, ismét gyengéd csókokra váltva. Lassan haladt ezúttal felfele, egészen a fülem tövéig, hol óvatosan beleharapott fülcimpámba, mire egy meglepett nyögés hagyta el ajkaim.

− Tudtam, hogy előbb-utóbb engem fogsz választani – morogta fülembe szenvedélyesen.

A jól ismert hang hallatán a döbbenettől kipattantak szemeim, ahogy az álomból is felriadtam.

Kellett pár pillanat míg felfogtam az álmomban történteket.

Mélyeket lélegezve bámultam a sötét plafont, majd halkan felsóhajtva a mellettem békésen alvóra vezettem tekintetem.

Csak egy álom volt, de... olyannyira valóságosnak éreztem, olyan tisztán emlékszem minden egyes érintésére és csókjára...

Nem értem. Miért pont Bakugou? Mégis miért álmodtam ezt?

Az a sok érzelem, ami tegnap óta bennem kavarog szülhette ezt. Össze vagyok zavarodva. Az, hogy Bakugou netán szerelmes belém és a Kiri iránt érzett érzelmeim...

Mély levegőt véve lehunytam szemeim, majd lassan közelebb húzódtam Kirishimához, mellkasára döntve fejem, megpróbálva visszaaludni.

Igazából nem történt köztünk semmi. Egyszerűen csak együtt töltöttük a napot, majd este felajánlotta, hogy ha szeretném itt marad éjszakára, ezt a lehetőséget pedig bűn lett volna visszautasítani, szóval azonnal igent mondtam. Jól esik a közelsége. Ahogy illata is teljesen nyugtatóan hat rám, ennek köszönhetően rövid percek elteltével ismét sikerült álomba szenderülnöm.

...

Másnap vártam, hogy Bakugou hívasson magához.

Eldöntöttem: Ugyanazt fogom mondani neki, mint Kirishimának. Hisz igazából, ez az igazság. Az más kérdés miről szerettem volna vele beszélni...

Kirishimával semmi sem változott, hiába a történtek. A tegnapi nap más volt, egyedi... Szükségem volt a jelenlétére és a törődésére a Bakugouval történtek után, de nem eshettünk át sem akkor, sem máskor a ló túloldalára. Egyszeri alkalom, egyszer megengedtük magunknak. De mindketten tudjuk, hogy még ezt sem szabadott volna, főleg olyan helyzetben, amiben épp vagyok. Ezek után se szabadna, hogy történjen bármi köztünk, hiába a vágy... De sajnos az más kérdés, hogy hogy bírjuk.

Igazából még csak tegnap vallottam be magamnak a valódi érzéseim. Valójában pont ezt akartam elkerülni, de egy olyan ember mellett, mint ő... képtelenség.

Megegyeztünk, hogy nem beszélünk róla, és úgy teszünk mintha azok a szavak el se hangoztak volna. Fájdalmas, de talán így lesz a legjobb.

Így hát szokásosnak mondhatóan telt a nap. Lelkileg felkészítettem magam a beszélgetésünkre Bakugouval, de hiába vártam, nem keresett. Amit eléggé furcsálltam és elég rossz érzésem is támadt miatta.

Csak arra tudtam gondolni, hogy elég komoly nyomozásba kezdett ellenem, ami szörnyen idegessé tett.

Mi van, ha minden kiderül? Ha lebukok? Ha talál valami nagyon árulkodó bizonyítékot ellenem, az én nyomozásomra...