𝐕𝐄𝐒𝐙𝐓𝐄𝐒 [Bakugou × Reader - Befejezett]

49.fejezet

Felsóhajtva nyújtóztattam ki végtagjaim, míg Bakugou tekintetével figyelmesen követte minden mozzanatomat, egy az ajkain ülő halvány mosollyal.

- Milyen volt az éjszaka? – kérdezte korai reggeli, rekedt hangján, felelevenítve bennem minden egyes emléket a történtekről.

- Ne hozz zavarba... – sziszegtem lesütve tekintetem, mire ő jó ízűen felnevetett.

- Lásd be, hogy rohadt jó volt – vigyorgott rám végig nyalva ajkain, mire lemondóan felsóhajtva fordultam a másik irányba, míg ő kuncogva hátulról átkarolta derekam, magához húzva.

- Tudod a hallgatás beleegyezés – suttogta fülembe, mire ajkaimba marva pásztáztam az ágyneműt.

- Mocskosnak érzem magam... – motyogtam lehunyva szemeim.

- Ugyan miért? Talán nem volt jó érzés ahogy... a nyelvemmel kényeztettelek...? – kérdezte játékosan elnyújtva mondata végét, bőrömbe suttogva, végig nyalva kulcscsontom vonalán, teljesen zavarba hozva – Utána pedig...

- Fejezd be! – szakítottam félbe idegesen ökölbe szorult kezekkel.

- Miért? Talán nem tetszik? Vagy... Túlságosan is tetszik? – kuncogta fülembe, majd hirtelen egy könnyed mozdulattal belém vezette két ujját, mire hátra vetve fejem, meglepetten felnyögtem.

- Kurva nedves vagy... – suttogta vággyal fűtött hangon a fülembe, mire kezeimmel a takarót markolászva szorítottam össze szemeimet – Már csak annyitól is, hogy felidéztem benned a történteket... Ennyire vágysz rám? Hm, [Név]? A válaszodtól függ a folytatás... - mozdította meg bennem ujjait, mire megfeszült egész testem és kezdtem úgy érezni, hogy elveszítem az irányítást a józan eszem felett.

- Elégh... - sóhajtottam oldalra döntött fejjel amíg még képes voltam ellenkezni – Katsukih... kérlek! Hisz nem rég keltünk fel! De ha... ha így folytatod járni se fogok tudni hamarosan a kimerültségtől...

- Tch... ilyen ponton megállásra kérsz? – kérdezte idegesen, mégis a vágy beszínezte hangszínét, sokkalta mélyebb tónusú morgó és egyben izgató hangot adva neki. Tudtam, hogy próbálja visszafogni magát, de már csak a helyzet...

Kegyetlenség ez tőlem.

- Ne haragudj – suttogtam halkan, míg kezét elvettem legérzékenyebb pontomtól, ajkaimat harapdálva – Vágyom rád, de most...

- De most mi? – sóhajtott fel mélyeket lélegezve miközben elhúzódott tőlem – Hah... csak... csak mond ki nyugodtan, hogy nem akarod! – szorította össze fogsorát próbálva összeszedni magát, míg én lehunyva szemeim kezdtem ujjaim tördelgetésébe.

- Bakugou... - fordultam felé keserű tekintettel.

- Nem haragszom. Tudom, hogy nincs semmi baj, nem vagy olyan kedvedben ezért nem szeretnéd, én megértem. Bár igencsak felizgultam... Megvagyok – húzta ki magát felsóhajtva - Biztosan sok tudok már néha lenni – mosolyodott el végül zavartan oldva a feszültséget, mire aprót bólintva én is elmosolyodtam.

- Nos, akkor adj egy kis időt – fordult el még mindig próbálva valamennyire csillapítani légzésén, míg végül csak sokadszorra felsóhajtva szőke tincseibe túrt.

- Oh, mielőtt elfelejtem! – jutott eszébe hirtelen valami sokkalta nyugodtabb hangon beszélve, majd egyszerűen csak átmászva rajtam az éjjeli szekrénye második fiókjából kivett egy kis dobozt amit azonnal a kezembe is nyomott – Szerintem kezd el rendszeresen szedni... - vakarta meg zavartan a tarkóját – Persze, ha inkább óvatosabb akarsz lenni, maradhatunk az óvszernél is, de szerintem nélküle sokkalta jobb... - pillantott félre.