𝐕𝐄𝐒𝐙𝐓𝐄𝐒 [Bakugou × Reader - Befejezett]

14.fejezet

Kiri szobájába érve, mélyet szippantottam a szobát körbe lengő kellemes illatából.

− Milyen? – kérdezte Kirishima mosolyogva figyelve reakciómat az elém táruló helyiségre.

− Otthonos – mosolyogtam rá.

− Igazából minden egyes szoba így néz ki – kuncogott halkan.

− Ezt észrevettem – nevettem fel én is, majd mosolyogva helyet foglaltam a gondosan megvetett ágyon – De a te ágyad kényelmesebb – dőltem el rajt egy halk sóhajtást hallatva – És nagyobb is – jegyeztem meg a vörösre pillantva.

− Csak nem irigy vagy? – kérdezte mellém feküdve, miközben vigyorogva az arcomat fürkészte.

Meglepetten figyeltem a Bakugouéhoz hasonló gyönyörű skarlát vörös szemeket.

− Mi az? – kérdezte zavartan, mire megrázva fejem, elfordultam tőle.

− S−semmi – suttogtam a plafont bámulva.

− Mi ez a hirtelen hangulat ingadozás? – kérdezte értetlenül felülve – Talán valami rosszat mondtam? – pislogott rám aggodalmasan.

− Dehogyis – ráztam meg a fejem kedvesen elmosolyodva – Csak...

− Csak?

− Miért érzem azt, hogy ugyanolyan ez a helyzet, mint a tegnapi, csak épp fordítottan? – kuncogtam fel, ezzel mosolyt csalva a vörös arcára is – Nem egyébként – játszadoztam az ujjaimmal az ágyneművel – Tényleg nincs semmi baj, csak meglepett a hirtelen közelséged – néztem félre zavartan, mire Kirishima pimasz mosolyra húzta ajkait.

− M−miért nézel így? – kérdeztem zavartan, mire ő csak jóízűen elnevette magát.

− Úgy érzem magam, mint egy rossz tinédzser – sóhajtott fel fejét rázva, vissza feküdve mellém.

− Mivel úgy is viselkedünk... – vettem fel vele a szemkontaktust mosolyogva.

− Mesélsz magadról? – kérdezte hirtelen, mire egy kis habozás után zavartan bólintottam.

− Mit szeretnél tudni? Amit persze még nem tudsz – jutott eszembe a szerződés.

− Semmit se tudok – rázta meg a fejét harapott óvatosan alsó ajkaiba – A neveden kívül, persze... − mosolyodott el zavartan – De nem olvastam az általad kitöltött papírokat. Gondoltam majd megosztod velem azt, amit te szeretnél.

− Aranyos gesztus – mosolyogtam rá − De igazából mindent szívesen elmondok. Vagyis... Nos a helyzet az, hogy a szüleim meghaltak egy autó balesetben és ez egy elég kényes téma számomra, úgyhogy. ha nem akarsz megsiratni, kérlek ne térjünk erre a részére rá most – sóhajtottam fel szomorúan − De egyébként kérdezhetsz bármit – tettem hozzá lesütött tekintettel.

− Megértem, nekem is vannak ilyen pontok az életemben...

− Mindenkinek vannak – erőltettem magamra egy halvány mosolyt – Na de, mit szeretnél, miről meséljek? – tereltem vissza a témát.

− Hát... Igazából arra vagyok leginkább kíváncsi, hogy milyen életed volt azelőtt mielőtt idejöttél? Mi vezényelt erre a döntésre?

Mindenkit ez érdekel, a válasz pedig még mindig ugyanaz a betanult sablonos szöveg...

Zavar, hogy hazudnom kell neki ezzel kapcsolatban, de tudom, hogy ha olyanra kérdezek ő sem fog őszintén válaszolni. Mindkettőnknek van rejtegetni valója a másikkal szemben. Talán ez az egy amiért most is maradok a történetemnél.