𝐕𝐄𝐒𝐙𝐓𝐄𝐒 [Bakugou × Reader - Befejezett]

57.fejezet

- Üdv Áruló – ültem le vele szemben gúnyosan elmosolyodva.

- Áruló? – szaladt ráncba homloka sötét szemekkel pásztázva engem – Ki beszél? – kérdezett vissza cinikusan, mire vonallá préseltem ajkaimat – Te komolyan képes voltál így elárulni őt? A szektát? – folytatta hihetetlenül rázva a fejét – Mindenét odaadta volna neked, az életét is feláldozta volna érted, erre te-

- Elég – szakítottam félbe – Én csak a dolgomat végeztem, ő egy sorozatgyilkos! Börtönben a helye! – szorítottam ökölbe kezeim.

- Aha... Hát persze... Csak is ezért bújtál ágyba vele, csak is ezért-

- Ez már magánügy, ami nem okoz semmiféle változást az ügyben, úgyhogy lényegtelen, de ezt neked nagyon jól kéne tudnod Nyomozó... - morogtam gúnyosan.

- Hát persze – mosolyodott el fájdalmasan.

Ezt követően egy pillanatnyi csendállt be közénk, aztán én folytattam azzal amiért eredetileg is itt vagyok.

- Szóval... - kezdtem bele - ...Nem értem – ráztam meg a fejem felsóhajtva – Mindent tudsz, te.. te... végig tartottad Katsukival a kapcsolatot... Mégis csak olyan későn tudta meg rólam az igazat... Sokáig nem mondtad el neki, igaz? Pedig, ha már a legelején megtudta volna azonnal megölt volna engem, nem habozva feleslegesen, vagy netán csatlakozni sem engedett volna már a legelején, és akkor az ég világon senkinek sem esett volna bántódása, ahogy a szekta sem bukott volna el. Miért nem szóltál azonnal? – kérdeztem kíváncsian nézve rá, kizárva az egyéb gondolataimat, melyeket tudatosan idézett elő Shinsou.

Oldalra döntött fejjel figyeltem a reakcióját kérdésemre, várva a válaszát, de ő csak némán a semmibe révedt.

- Miért? – ismételtem meg kérdésem jobban felemelve hangom, mire már felnézett rám.

- Mert megkedveltelek – rántott vállat lehunyva szemeit – Megkedveltem mindenkit itt. Beilleszkedtem, idetartoztam, ugyanolyan nyomozó voltam, mint ti. És ember vagyok. Nem akartam ártani senkinek, tudtam, hogy ha szólok megölnek téged. Későn tudtam meg mire készülsz, arra te pedig már csatlakoztál, így megelőzni nem tudtam a bajt... és... ártani sem szerettem volna. Szóval hallgattam, de aztán bűntudatom támadt, meg mi egyéb. Pont ezért voltam itt, hogy nehogy ilyen történjen, ezért végül szóltam, de... akkora megkedvelt már Bakugou téged annyira, hogy ne bántson... hogy ne kövesse el ismét ugyanazt a hibát... Tudod jól miről beszélek – sütötte le tekintetét, mire csak aprót bólintottam.

- Értem – motyogtam halkan – Na és említetted az imént, hogy az volt a dolgod, hogy szólj ilyen esetekben. Szóval... ezért vagy itt, ezért épültél be, hogy köpj, ha valami gond van?

- A beépülés kicsit túlzás – morogta elhúzott szájjal – Mindig is érdekelt a nyomozás és bármennyire is meglepő szerettem volna segíteni az embereken. Itt végre sikerült elhelyezkednem és barátokra lelnem a szekta után is. Megkértem Bakugout, hogy engedjen el ide, és én így figyelmemmel tudom követni az ügyét, de közben azt is tudom csinálni, amit szeretek, mert... az ott töltött évek alatt rájöttem, hogy ez egy olyan dolog, amit élvezek csinálni, ennyi – rántott ismét vállat.

- Te harmadik szintűként jöttél el onnan, igaz? – kérdeztem, mire egy biccentés volt a válasza.

- Rendben – sóhajtottam fel – Segédkeztél bármilyen gyilkosságban van egyéb bűncselekményben Katsukinak, vagy a szektának? Bár úgy is kiderül a majd talált iratokból, de gondoltam megkérdezem.

- Nem – rázta meg fejét azonnal, határozottan rávágva válaszát – És megnyugodhatsz mert rólam nem fogtok találni semmi mást. Soha nem ártottam senkinek. Gyűlöltem ezt a szekta dolgaiban, de megértettem az indokot is, szóval... De én inkább eljöttem ide onnan, mint mondtam azzal a feltétellel, hogy segédkezek néha nekik. Bármi egyéb kérdés?