Brookville titkai

Beavatás

Luna szemszöge

Az első nap a suliban jól telt, de Stephen egy kicsit idegesítő. Még aznap este Jamesszel elég sokat beszélgettünk és szerintem kezdünk összeszokni.
Mondjuk még mindig el szoktak vonulni Andival és Cammel néhány magán  beszélgetésre és tényleg kezdem azt hinni hogy titkolnak valamit.
Ami az estéket illeti természetesen furcsa álmaim vannak és a paralízis démonaim sem hagynak ki egyetlen egy lehetőséget sem hogy zaklassanak. Mondjuk mióta megjöttünk Brookville-be más fajta álmaim vannak. Mindegyikben vagy az a fehér farkas szerepel, vagy egy falka, vagy egy főnix. Ma egy párduccal álmodtam. Gyönyörű fekete bundája volt. Ő is ugyanúgy a Devero kriptához vezetett mint valamelyik nap a farkas. De attól függetlenül minden ugyanúgy történt. Azonban mikor felriadtam nem tudtam mozogni. Gondoltam hogy akkor megint egy jó kis paralízis jön, de ez most valahogy más volt. Hirtelen megpillantottam a sarokban valamilyen szörnyet. Ilyet még nem láttam: oroszlán fejű, skorpió farkú és denevér szárnyú valamicsoda. Gonosznak nézett ki de nem bántott csak figyelt engem. A szobámban járt fel s alá, mintha nem tudta volna hogy mit tegyen. Végül felugrott az ágyamra és elkezdett szaglászni. Erre mondjuk már beparáztam mert ahogy láttam csak a szája majdnem kétszer akkora volt mint a fejem. Kiabálni akartam de persze nem tudtam. Mikor az a szörny eltűnt, sikoltva felriadtam. James egyből besietett a szobámba.

-Jól vagy Luna?- kérdezte aggódó hangon.

-Persze, csak egy újabb paralízis.

-Ó szegénykém. Mit láttál?

-Egy szörnyet.

-azt gondoltam, de milyen volt?- kérdezte tovább J. miközben leült az ágyam szélére.

-Nem is tudom pontosan. Ilyen szörnyet még sose láttam. Olyan oroszlán fejű skorpió farkú és denevér szárnyú hatalmas bestia.

mikor ezt kimondtam James hátrább hőkölt és meglepett arcot vágott

-Egy mantycore- tátogta.

-hogy micsoda?

-Nem fontos, csak egy álom volt és már elmúlt nem kell nagyobb figyelmet fektetni rá!- hadarta miközben felállt és próbált gyorsan kimenni a szobából, de én gyorsan megragadtam a karját.

-Nem mész innen sehova! Tudom hogy te és a szüleid valamit titkoltok előlem és Evelin elől!

-Te meg miről beszélsz?- kérdezte zavarodottságot színlelve James és kinyitotta a másik kezével az ajtót.

Közben már Andrea és Cameron is fölébredt és már az ajtómban álltak.

-Mi folyik itt?- kérdezte Cameron.

-Luna rosszat álmodott én benéztem hozzá hogy jól van-e és éppen indultam volna kifelé de ő nem hagyja.

-Nem ez történt- förmedtem rá- valami mantycore-t emlegettél!

Erre a két felnőtt lesokkolt arccal és enyhén bosszúsan Jamesra nézett. Végül Cam szólalt meg először.

-Akkor már nincs mit tenni! Muszáj elmondanunk neki mindent.

-És Evelin?

-Majd neki is csak kicsit később.

-Miről van pontosan szó?!- kérdeztem kíváncsian.

-Menjünk le a nappaliba. Majd mindent elmondunk.

-O...oké.

Mikor már mind a négyen helyet foglaltunk Andrea kezdett bele:

-Na hogy is kezdjük....Tudod nem véletlen hogy adoptáltunk téged és a hugodat.

-És az sem véletlen hogy a családodból csak ti ketten maradtatok meg.