Brookville titkai

Álmok

Este négyen jól elbeszélgettünk. Feljött néhány régi sztori is hogy Vanessa és Derek mégis hogyan találkozott. Elmondták hogy a 2. Világháború idején ismerkedtek meg, majd Vanessa beteg lett és meg akart halni, de Derek nem hagyta és átváltoztatta. Az évek során sokszor találkoztak, de millenniumi ünnepségek óta most találkoztak először.
Az alvást úgy oldottuk meg hogy én Vanessával aludtam.

Az erdőben sétálok, mellettem Evelin. Éppen bújocskáztunk mikor én neki mentem Jamesnek.
-Bocsi.
-Semmi baj.
-Várj, mit keresel itt?- mire ezt kimondtam valaki egy rongyot tartott az arcom elé és minden elsötétült.
Egy raktárban tértem magamhoz. Mellettem Ron és Stephan ugyanúgy megkötözve.
-Mi történt?- kérdeztem
-Valaki elrabolt minket.- mondta Ron.
-Nem mondod észlény!- valaszolta gúnyosan Stephan.
-Ne veszekedjetek már!
Hirtelen egy idegen férfi jött elő az egyik konténer mögül.
-Ki maga?- kérdeztem.
-Hát nem ismersz meg? Én vagyok az, a nagypapa!
-Maga...Ki fogom csinálni magát!
-Milyen lobbanékony. Ezt biztos az anyádtól örökölted.
-Ne merjen a szüleimről beszélni!
-Miért mi lesz akkor? -majd csettintett az ujjával és egy manticore jött elő egy vérfarkas társaságában. De hisz még nincs telihold. Mégis hogyan tudta felvenni a farkas alakját?

Hirtelen egy sötét teremben voltunk.
A két fiú a falhoz láncolva. Akárhogy kiabáltam, nem hallottak meg.
-Egyedül fogsz meghalni!- kacagott gonoszan Eric.
-Meg fogom állítani! Ebben biztos lehet.
-Egyedül? Kétlem.
-Nem vagyok egyedül.
-Ó, hogy a barátaidra gondolsz?

Hirtelen a teremben fény gyúlt, de a látvány borzalmas volt. Vanessa, James, Bobby, Derek még Amanda, Jessica, Amelia és Talia is a földön volt. És Timothy? mindannyian vérben úszkálnak. A falra néztem és már csak a fiúk csontvázait láttam.

-Nem, ez nem történhet meg!
-Pedig ez lesz ha szembeszállsz velem.
-De mi van Evelinnel?

Eric mögül előbujt és gonosz, szinte sátáni tekintettel vizslatott.

- Halál vár rád!- mondta, majd a szemei teljesen feketék lettek és felém küldött egy tűzgolyót.

Felriadtam. Csurom vizesen, konnyek között. Csak egy álom volt. Nyugtattam magam. Csak....egy.....álom.....volt.
Mellettem Vanessa is felkelt és ahogy az arcáról leolvastam egyből érthette hogy mi van és egyből átölelt. Vagy lehet hogy nem értette mi van, csak érezte hogy mire van szükségem.

-Semmi baj.- suttogta a fülembe.

Már nem bírtam magamba tartani a könnyeimet úgyhogy a vállain kezdem el sírni. Sőt bőgni, de nagyon.
Nem tudom meddig tartott ez, de már csak azt vettem észre hogy egy csomag zsebendő fele már elfogyott.

-Bocsi hogy így kifakadtam.- mondtam még a sírós hangomon.

-Sose kérj bocsánatot azért mert nem bírod tovább magadban tartani az érzéseidet.

-Köszi- húztam félmosolyra a számat.

Egy kis csend múlva Vanessa halkan kérdezte:

-Akarsz róla beszélni? Az talán segít....

Megráztam a fejem. Még ha el is akartam volna mondani neki az álmom képtelen lennék rá.

Nem aludtunk már vissza, inkább elkezdtünk készülődni a sulira.
Áttúrtam a szekrényét, mivel nem hoztam magammal tiszta ruhát. Szerencsére az ő cuccai között is nem egy fekete ruhadarab volt. Kiválasztottam egy fekete haspólót és egy szaggatott magasított derekú farmert.
A reggeli után elindultunk az iskolába.
Már 7:11-re beértünk úgyhogy leültünk a zsibongóba és vártunk Jamesre hogy meghozza a cuccom. Nem siette el, 7:35re ért be.