Brookville titkai

Beavatás 2.0

Luna szemszöge

A tegnap este valami fantasztikus volt! És azóta sokkal energetikusabb és élénkebb vagyok. Meg persze erősebb is.

-Látom jó kedvedben vagy!- mondta mosolyogva James.

-Igen. Ez az egész nagyon király! Kicsit ijesztő, de többnyire fantasztikus!

-Annak örülök!

-Ugye én nem ilyen voltam az első átalakulásom után?- kérdezte Stephan Bobbyt.

-Nem....

-Huhh.

-Te sokkal izgágább voltál.

-Hé!

-Hogy érted hogy izgágább?- kérdeztem kíváncsian.

-Annyira tele volt energiával hogy le akarta futni a maratont és egyszerre vele megmászni a Mount Everest-et.

-Azta.

-Kicsit azért eltúlzod.- jegyezte meg Stephan.

-Nem, szerintem elég pontosan fogalmazott.- nevetett James.

-Jól van, én szerintem megyek - szólt Mr Marley.- fiúk majd ha ki szórakoztátok magatokat gyertek haza.

-Oké.

-Várj, én is megyek!- kiáltott utána Cameron- de- fordult hozzám gyorsan- Luna ugye tudod hogy majd Evelinnel el kell beszélgetünk.

-Igen tudom.

Miután a felnőttek elmentek, Vanessával és a fiúkkal elkezdtünk versenyezni. Hogy ki az erősebb, gyorsabb, legjobban halló stb.

-Nem is vagy olyan gyenge mint amilyennek gondoltam- jegyezte meg Stephan.

-Köszi...asszem. De lefogadom hogy gyorsabb vagyok nálad!

-De azt az előbb már elbuktad.

-Csak azért mert nem adtam béke mindent.

-Aha, persze.

-Mi az, talán félsz hogy legyőzne?- kérdezte Vanessa.

-Pff...Dehogy.

-Akkor mi akadálya egy versenynek?

-Na jó legyen.

Felálltunk a Start- nak kinevezett 2 fa közé.

-Akkor meddig?

-Legyen mondjuk a nagy szikláig, ott megkerülve a tölgyfákat és végül a dombra fel-le majd vissza ide a klubház hoz.- ajánlotta Bobby

-Nem túl sok az?

-Legalább nem csak egy sima sprint.

-Igaz.

-Akkor- szólt James- vigyázz....kész.... RAJT!

Egyszerre elkezdtünk rohanni. Először ő állt nyerésre, de a tölgyfáknál sikerült beérnem, sőt meg is előztem. Ezek után fej-fej mellett futottunk. Amikor a domb tetőre értem valahogy megbotlottam egy kőben és elkezdtem lebucskázni a dombról, de Stephan is gurult velem. Valahogy sikerült úgy érkezünk hogy én a fiú mellkasán landoltam.

-Bocsi- mondtam kicsit elpirulva miközben leszállltam róla.

- Semmi baj. Az én hibám volt.....- válaszolta, közben leporolta magát.

-Mégis miért?

-Mert megbotlottam a lábamban és véletenül magammal sodortalak.

-Ahhoz nem kellettél mivel én meg megbotlottam egy kőben.....- válaszoltam nevetve.