Brookville titkai

Szedd össze magad!

Luna szemszöge

Mesélés közben mindenki csendben figyelt. Amint befejeztem még kb fél úton voltunk hazáig. A fiúk is elmesélték hogy velük mi volt és őket hogyan szabadították ki. Örülök hogy őket nem kínozták meg.
De az otthoni dolgokról nem nagyon akartak beszámolni és már eléggé furdalta az oldalam, így rákérdeztem:

-Amúgy Brookvilleben minden rendben?

- Hogyne lenne...- vágta rá egyből Cam ami egyébként nem nagyon nyugtatott meg.

-A sulit elintéztük- folytatta mellettem Vanessa- megbűvodtük a tanárokat hogy azt higyjék ideiglenesen magántanuló lettél hogy legyen mivel magyarázni a hiányzásod.

-És hogy ne kelljen évet ismételned mert nincsenek jegyeid- tette hozzá Stephan.

-Köszi.- mosolyogtam- és Eric?

Erre mintha megfagyott volna a hangulat. James ugyan egyből válaszolt, de szerintem túl sokat tétovázott. (Azért nem voltak annyira feleslegesek az Enzoval töltött edzések)

-Nincs semmi olyan amit ne tudnánk kezelni.- a fiúk azért osszenéztek Vanessával, majd az elők ülőkkel ( mintha szemmel beszélgettek volna)

Amint befejezték ezt a 'valamit' Vanessa nagyot sóhajtott majd komolyan felém fordult:

-Figyelj. Tényleg történt valami amit jobb ha inkább most elmondunk és nem akkor ha hazaértünk....- ez már rosszul kezdődik- Tudod....

-Evit elvitte magával!- bökte ki Ron.- és mint kiderült Frederik tényleg Ericcel dolgozik.

Erre mintha belül összetört volna bennem valami. Amitől a legjobban féltem beteljesült.

-Én megmondtam....- szürtem ki a fogaim közül mert csak ennyire futotta.

Próbáltam visszatartani a sírást és több kevesebb sikerrel sikerült is.

Miért nem szöktem meg hamarabb? Ha megtettem volna tudtam volna Lynlynre vigyázni. De így.... meg se próbálhattam.

***
Az út további részében nem szólt senki semmit így elég komor volt a hangulat. Éppen a rádióból szűrődött ki néhány régi sláger ismerős hangzása.

Cameron leparkolt a házunk elé, de miután beállt a garázsba sem mozdult senki. Végül James szóltalt meg:

-Oké, tudom hogy elég rosszul hangzik az egész, de Bobbyékkal már nagyon közel járunk hogy kiderítsük hol is rejtőznek pontosan.

-Meg fogjuk találni el le fogunk számolni Ericékkel.- folytatta Stephan is.

Csak bólintottam egyet és kiszálltam a kocsiból majd egyenesen a szobámba mentem.

Az ajtót kulcsra zártam majd az ágyra zuhantam, átkaroltam az egyik párnámat és elkezdtem bőgni. Már nem tudtam tovább magamban tartani. Minden kitört belőlem egyszerre.
A fiúk miatti hülyeségek, a Fegyvertárban töltött idő és hogy csak úgy otthagytam Enzot meg Bonniékat (mert ezért az csak nem volt olyan szép dolog akármennyire az ellenkezőjét akarom bemesélni magamnak) és hogy egyetlen nyamvadt feladatom volt hogy Evelint biztonságban tartsam hogy nehogy az őrült nagyapám karmai közé kerüljön, de elbuktam. És miért? Mert nem voltam mellette. Mert ahelyett hogy vigyáztam volna rá elmentem arra a hülye osztály kirándulásra ami még több dolgot is felforgatott. Pedig Cameronék megígérték hogy mindent rendben tartanak!
de nem rájuk vagyok dühös. Sokkal inkább magamra mivel azért nem voltak itt Brookvilleben mert engem kerestek. Tehát még egy plusz dolog amiért az egész az én hibám.
Ha nem lennék Evelin biztos nem lenne ekkora bajban. Hisz ő nem vérfarkas tehát Eric nem akarja a halálát. Legalábbis nem azért akarja talán megölni ami. Hanem az erejéért.( Vagy legalábbis azt hiszem)