Brookville titkai

Új család

A nevem Luna Devero és 15 éves vagyok. mármint leszek 4 hónap múlva, de az mit számít.... Egy kis Virginia-i kisvárosban születettem Huntington-ban. de már rég nem jártam ott. Hogy miért?  Mivel mashová vitt a sors. Pontosabban máshová kellett mennem mivel sokat költöztünk a családban történt sok haláleset miatt.

Az egész 10 éves koromban kezdődött. Akkor halt meg a nagymamám, pár hónapra rá a nagyapám, és így folytatódott a sor a nagybátyáimmal, az unoka testvéreimmel, és a szüleimmel, akik fél éve haltak meg egy autóbalesetben.
Ha engem kérdeztek szerintem átok ül rajtunk. Másra már nem tudok gondolni hogy miért történik ez velem. Nem tudom milyen fajta átok, de nem lehet véletlen hogy majdnem az egész családom 4 éven belül meghalt.
Már csak én meg a húgom, Evelin maradtunk. Nem bírnám ki ha őt is el veszíteném. 

Az utóbbi fél évet különböző nevelő szülőknél töltöttük. Szinte az egész országot bejártuk, ha mondhatok ilyet. Laktunk már Chicago-ban, Lincoln-ban, Nampa-ban, Springfield-ben, egy hétig még Las Vegasban is. De mindig megunták a búránkat. igaz lehet az alvási paralízisem és egyéb remálmaim, amik miatt szinte minden este sikoltva kelek fel sem segítettek a helyzetünkön, de ezen nem nagyon tudok változtatni.

Végül Egy Youngstown-i árvaházba kerültünk, ahonnan pár héten belül egy kedvesnek tűnő család örökbe fogadott minket. Andrea és Cameron Miller. Van egy fiúk, James, aki 17 éves.
Nem tudom mit fog szólni két új húghoz, de majd kiderül.
Millerék Brookville-ben éltek, ott is a külvárosban, szinte az erdő közepén volt egy gyönyörű 2 szintes házuk, hatalmas hátsó kerttel, ami az erdővel végződött. Éppen csak egy sövény fal  határolta el a vadontól. Nagyon tetszett. Az egészet az Alkonyatban lévő Cullen család házához tudnám hasonlítani.
Mikor bementünk a házba a gyönyörű nappali fogadott minket. A csomagjainkat felvittük a leendő szobáinkba, amik az emeleten voltak. Nem sok cuccunk volt, belefért 2-2 bőröndbe/sporttáskába. A sok költözés miatt ez nem is volt olyan nagy probléma.

Mindkettőnk szobája egymás mellett volt, közös fürdővel. Millerék szobája az enyémmel szemben, szintén külön fürdővel. James szobája a folyosó legvégén, az ajtaján egy "kívül tágasabb" felirattal. Mikor kipakoltunk lementünk a nappaliba, ami a földszinten volt. Az egész úton alig szóltunk valamit egymáshoz vagy millerékhez. Remélem nem veszik rossz néven. Evelin  mondjuk alapból nem az a bő beszédű típus....
Mikor már mind az 5-en leültünk a nappaliban valahová, Cameron így szólt:

-nos, üdvözlünk az otthonunkban! Nagyon szeretnénk Andreaval, ha úgy éreznétek ez a ti otthonotok is, úgyhogy ha kell valami csak nyugodtan szóljatok.

-Ami meg a neveket illeti- folytatta Andrea- nyugodtan tegezzetek, ha akartok szólíthattok Andinek és Camnek is.

-Rendben- mondtam, Evelin csak bólintott egyet, miközben szorosan szorította a karomat. Általában nem szokott ennyire feszült lenni.- ami azt illeti lehet hogy éjszakánként fel foglal ébreszteni titeket.

-Igen, az egyik nevelő az intézetből tájékoztatott minket mindkettőtök  állapotáról ahogyan az iskolai teljesítményetekről is. De ne aggódj, minket nem zavar és ha kell mi ott leszünk és támogatunk.-mondta teljesen nyugodtan Andrea.

-Rendben, köszi.

-Ami meg az iskolát illeti, a helyi sulikba fogtok járni. Mivel Evelin még csak 11 éves, ő a HGE-be fog járni, te Luna pedig James iskolájába, aki biztos vagyok benne hogy örömmel fog körbevezetni téged.

-Hogy mi?!- kiáltott fel James, de az anyja szúrós pillantása után így szólt- természetesen körbe foglak vezetni, csak utána majd ne lógj folyton a nyakamon.