Brookville titkai

A Miller család egyesül

James szemszöge

Mikor beléptem Vanessa házába és megpillantottam a halottnak hitt nővéremet azt hittem megáll bennem az ütő. Hogyhogy életben van? Aztán megláttam Dereket. Azt a mocskos vérszívót legszívesebben széttéptem volna. Végülis csak egy harapás is elég és neki annyi.
A szobába telepedett csendett amanda bontotta meg.

-Szia! Jó újra látni öcsi!- mondta halkan.

-Mégis hogyan....a te műved igaz!- fordultam mérgesen Derek felé, de út közben Luna megállitott.

-Figyi, szerintem jobb ha ezt nem rajta vered el hanem leültök és nyugodtan megbeszéljük–mondta miközben a  szemembe nézett. Bólintottam egyet mire elengedett. Ekkor intett a többieknek és átmentek egy másik szobába, ezzel kettesben hagyva minket.

Meg akartam szólalni, de nem tudtam mit mondhatnék. Egyszerűen nem jöttek a számra a szavak.
Leültem a kanapéra, majd Amanda mellettem foglalt helyet. Végül ő szóltalt meg először:

-Tudom hogy sok mindent meg kell magyaráznom és el is akarok mondani mindent csak nem tudtam hogy mit reagálnatok arra ha újra megjelennék.- hadarta el gyorsan.

-Nekünk már az is elég lett volna ha tudjuk hogy életben vagy. Az nem számít hogy hibrid lettél. Egyébként is hogyan?

-Derek segített. Ismeri az őshibridet így gondolta megajándékoz engem a 18. születés napomra azzal hogy azzá tesz.

-De tudtál róla?

-Nem. De nem bántam meg hogy ezt tette. Szeretem őt és érzem hogy szeretni is fogom örökké. És így együtt is lehetünk.

-Értem. Bár nem igazán tudom hogy mit látsz benne.- tudtam hogy valószínűleg hallgatóznak ezért is mondtam ki hangosan. - Az a baj hogy nem tudom most mit kéne csinálnunk.

-Elmenni apáékhoz. Szeretnék velük is beszélni.

-Hidd el örülni fognak ha újra láthatnak.- majd ölelésre tártam a karom és szerencsére Amanda is visszaöltelt.

-Nagyon hiányoztál.

-Te is nekem.

Miután kikászálódtunk egymás karjaiból így szólt:

-Amugy hallottam hogy azóta elég sokat változtál. És hogy van egy barátnőd is....- nevetett.

-Majd mindent szépen sorjában. Amúgy már visszajöhettek!- kiáltottam a többieknek, bár úgy is hallották volna ha sima hangerővel mondom.

Szépen lassan kijöttek a nappaliba. A lányok mosolyogtak Derek meg csak elvolt.

-Akkor mindenki békében van mindenkivel?- kérdezte Vanessa. Mi ketten bólintottunk.- akkor irány a klub ház?

-Az jó lenne- mosolygott Amanda.

***
A házig sétáltunk így kb fél óra múlva értünk csak oda. Kis gyomorideggel léptünk be az épületbe.

-Na végre hogy itt vagytok...- mondta apa, de neki is úgy elállt a szava mint nekem. Sőt talán jobban.

Anya is felbukkant, de ő könnyes szemekkel futott Amandához és ölelte át. Nővérem sem bírta tovább tartóztatni könnyeit. Családi ölelés lett a vége. Körbenéztem és Bobbyék meglepetten néztek minket. Jessica felvilagosította őket a helyzetről mivel már a gondolataimból rég kiolvasott mindent.

-Ez a te műved te szemétláda!- mordult apa Derekre.

-Ne bátsd, kérlek!

-Nem fogom. Tudom hogy fontos neked. De ha valaha is akárcsak megbántod végzek veled!- intézett egy szúrós pillantást Derek felé.