Brookville titkai

New York

Minden lehetséges felszerelést bepakoltunk és elindultunk New York felé. A térképen a pont az óta sehová sem mozdult, úgyhogy reméljük könnyen fognak menni a dolgok. Bár abból kiindulva, hogy a nagyapám régóta vágyik Evelinre, biztos hogy nem fogjuk megúszni küzdelem nélkül. De legalább leszámolhatunk vele egyszer s mindenkorra.
Igaz, a nyakék varázsát nem tudom bevetni, de ha minden szakad, tudom hogy kell aktiválni, csak a kordában tartása lesz kétséges. A zafír kristályosat még azóta sem találtuk meg, a smaragd meg a Fegyvertárban van, így legalább biztos hogy azokkal nem kell számolni. (Már ha bízhatunk Alexék védelmében.)

– Megjöttünk!– jelentette ki Cameron– az épület 3 saroknyira van innen, de jobb ha itt leparkolunk, hogy nehogy felfigyelnek ránk.

– Persze. Akkor melyikkel kezdjük?

– Az 'Alfa A' tervvel.– javasolta James.

– Rendben. Akkor elterelés indulhat?– kérdeztem, mire Talia bólintott.

Be kell vallanom, kicsit ideges vagyok. Valószínűleg ez kívülről is észrevehető volt, mivel Stephan szorosan mellém állt, és biztatásképp megszorította bal kezem. 'minden meg fog oldódni'. Olvastam ki a fejéből a mondatot.
Arra már rájöttünk, hogy általában csak egymás érzéseit érezzük, de ha akarjuk gondolatokat is meg tudunk osztani. Még nem tartunk ott, hogy rendesen beszélgessünk is, de azért már ezt is haladásnak lehet nevezni.
Egy halvány mosollyal viszonoztam a gesztust, de utána elváltunk és mentünk a dolgunkra.

Cam, Talia, James és Bobby elterelik a figyelmet, majd jönnek utánunk, a fiúk az általunk hátrahagyott ellenféllel fognak foglalkozni, Jessica és én pedig feljutunk a penthouse tetejére és elintézzük azt ott lévőket.

Szét is váltunk és a művelet el is kezdődött. A főbejárat elől el is mentek az őrök, és a kamerák kiiktatása után be is mentünk. Néhány egyéb vendég mellett mosolyogva elsétáltunk, majd futó lépésben felsiettük a felső emeletre

~túl könnyű, nem gondolod?– kérdezte Jessica telepatikusan

~ talán. Vagy csak bentre tartogatja az erős csapdákat és fegyvereket.

~ igaz.

Az ajtóhoz lépve be is igazolódott a gyanúm.

~ védőpajzs.

~ terheld túl.– ajánlotta, mire bele is kezdtem.

Pár perc kántálás múlva ki is tárult az ajtó. Nem hezitáltunk, egyszerre beléptünk az apartmanba.
Körbenéztünk és a nappaliban meg is találtuk a vöröses barna hajú kislányt a földön török ülésben osszekuporodva. Megörültem, de valami nem stimmelt. Valami nagyon megváltozott rajta.

–Lynlyn!– szólítottam meg félve, mire lassan felém emelte tekintetét.

Szemei ugyanúgy csillogtak, mint ahogyan legutóbb láttam, de arca formája nagyban megváltozott. Sokkal komolyabb, felnőttesebb lett.

–Luna!– szólított meg mosolyogva, mire felállt és felém fordult.

Alig hittem a szememnek. Nem véletlen tűnt idősebbnek az arca. Eddig éppen hogy a nyakamig ért, de most legalább egy fejjel felém nőtt, ha meg kéne tippelnem, legalább 18 éves lett.

–Ezt hogyan?– kérdeztem meglepetten, mert mást nem tudtam kinyögni.

–Ja, Ericcel eltöltöttünk egy kis időt. – felelte egyszerűen– nem értem hogy miért próbáltatok meg annyira óvni tőle. Nagyon jó fej és rengeteg mindenre megtanított.

~ nem látok a fejébe.– sugallta baljóslóan Jessica.

– mert többek között azt is megtanultam, hogy a telepáták ellen hogyan védekezzek.– szólt Evelin, mire meglepődtünk.– igaz, ez a drágaság is nagyban segít benne.