Folyékony Valóság - Percy Jackson fanfiction /Befejezett/

XCVI. Noah

-Hogy mi van!? – pattant fel Kaden a székéből hitetlenkedve.
-NA, ELMEGY EZ AZ EGÉSZ A JÓ BÜDÖS PICS... – állt fel hirtelen Nate is kiabálva, azonban gyorsan a szája elé kaptam a kezemet, mielőtt még olyat mondhatott volna, amit később megbánna. – HÉ! EZT NE CSINÁLD! – mordult rám hirtelen, miközben elkapta tenyeremtől a dühtől vörösödő fejét.
Erre egy kicsit megugrottam, ugyanis nem számítottam rá, hogy emiatt nekem fog majd rontani, hiszen csak nem akartam, hogy még a végén elátkozzák őt a csillagjegyek a megjegyzései miatt vagy valami hasonló...
Viszont amint a szemeimbe nézett, megbánást véltem felfedezni a tekintetében, mely egy kis értetlenséggel is vegyült. Halkabban újból szólásra nyitotta a száját, ám mielőtt bármi kijöhetett volna rajta, Zoé félbeszakította:
-De hiszen minden próbát teljesítettek! – állt fel a lány hitetlenkedve egyenesen a mérlegre pillantva, mire Nate zavartan megrázta a fejét, majd visszafordult a tanács felé. Én egy apró sóhajtással letudtam a dolgot, hiszen bizonyára csak idegességből mordult így rám, de attól még eléggé rosszul esett...
-Igazuk van! Most hallgattuk végig, hogy mindet teljesítették! – állt fel most trónjából a skorpió. – Mi okunk lenne rá, hogy megvonjuk tőlük a kristályt!? Hiszen az a sikeresen elvégzett próbák jutalma! – fordult dühösen a srác a mérleg felé.
-Ez mind szép és jó, azonban egyvalamit elfelejtetek! – csattan fel a nő hangja. – Már rögtön a második próbát semmisnek kéne tekintenünk, hiszen nem is az előírt feladatot hajtották végre! – mondta. – Tehát nem teljesítették az összes próbát!
-Ugyan már! – állt fel dühösen a bika. – Az sehol sincsen meghatározva, hogy mekkora mozgásteret kapnak a csillagjegyek a próbák kiadásával kapcsolatban! Az én feladatom lényege az volt, hogy hallgassanak az ösztöneikre és figyeljenek a környezetükre. És ez mind meg is történt, hiszen másképp nem tudták volna megtalálni és visszavezetni az anyjához a kis medvét – magyarázta idegesen. – Arról persze nem is beszélve, hogy a kapott feladatuk még hasznos is volt szerte a galaxisban, hiszen mindannyian tudjuk, hogy mire képes egy kifejlett anyamedve-csillagkép, ha a kölykét keresi! És nem lett volna túl szép látvány, ha feldúl egy naprendszert, vagy átmasírozik egy szupernován! – fújtatott dühösen.
Lassan attól kezdtem tartani, hogy ő maga is egy igazi bikává változik át.
-Hát nem tudom... de nekem ez még így is eléggé neccesnek tűnik! – legyintett trónjából a rák. – Ami szabály az szabály! Azt is kell teljesíteni! – sóhajtott. – Én is az előre megbeszéltek alapján jártam el, bármennyire is volt kellemetlen érzés látni szegények arcát a próba közben... – sóhajtott színlelt fájdalommal a hangjában.
-Ugyan már! – szólt közbe Rose. – Hiszen még élvezte is látni, ahogy magunkban vívódunk... Főleg Noah esetén! – mutatott felém dühösen barátnőm. – Szóval nekünk ne akarja bemesélni, hogy mennyire nehezére esett végigcsináltatni a próbát! – tette csípőre végül a kezét.
-És mégis mi a kifogásotok arra, ami a szűz próbáján történt!? – szólt közbe türelmetlenül az oroszlán. – Mármint én nem akarok senki ellen sem beszélni, de nekem eléggé úgy hangzott, hogy nem csak saját erőtökből teljesítettétek! – csóválta a fejét. – Márpedig minden próbát segítség nélkül kell véghezvinni! – egyenesedett ki a trónján, miközben büszkén kidüllesztette mellkasát és megfeszítette a karizmait.
-Erről én is szeretnék kicsit bővebben hallani! – kapott az alkalmon a mérleg, majd a szűz felé fordult, akinek rózsaszínes bőre, most mintha fakulni látszott volna.
-Az... Az úgy volt... – kezdte a szűz halkan, majd sóhajtott egyet. – Egyszerűen nem tudtam csak úgy otthagyni őket! – robbant ki belőle. - Mindent elfelejtettek és teljesen el voltak veszve! Csak egy apró bátorító lökést adtam nekik, és lám, megvolt hozzá az erejük, hogy véghez vigyék a feladatot! Mind a saját erejükből tették, csak éppen nem emlékeztek arra, hogy miért is vannak ott pontosan. Nem értem, hogy ez miért akkor probléma! – rakta keresztbe a karjait maga előtt.
-Probléma, mivel teljesen egyedül kell véghez vinniük az összes próbát, mindennemű segítség nélkül! Még akkor is, ha kitörlődött a rövidtávú memóriájuk! – szögezte le a mérleg.
-Jó, ezt már világosan hallottuk párszor! – szólaltam fel én is. – Viszont arról senki nem fog beszélni, hogy a nyilas próbája óta, mindig egyre nehezebb lett a dolgunk, hiszen egy ismeretlen sötét erő próbálta hátráltatni a küldetésünket!? – szegeztem a kérdést a tanácsnak. – Arról nem lesz szó, hogy mindezek a nehézségek ellenére is sikerült teljesítenünk azokat a feladatokat? Ráadásul egyedül! – néztem egyenesen a mérleg szemeibe. – Szóval kérdem én... Hol van itt az igazság, ha a mi legapróbb hibáinkon akadunk fenn és az alapján ítélkezünk, míg a szemmel is jól látható tényeket, - miszerint az utolsó próbatételek hatványozottan nehezebbnek bizonyultak, bizonyos külső behatások miatt - egyszerűen nem vesszük figyelembe? – mondtam szétnézve a velünk szemben ülő csillagjegyeken. – Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet még mindig erről vitázni, amikor most is életek forognak kockán odalent! – mutattam nagy lendülettel lefelé, habár fogalmam sem volt, hogy pontosan merre található a Föld...
-Igaza van, szavazzunk akkor! – állt fel trónjából a nyilas. – Nem kell, hogy mégjobban húzzuk a saját és az ő idejüket. Szavazzunk, hogy ki tekinti mindezek tudatában a próbáikat sikeresnek, vagy pedig semmisnek! – mondta határozottan, majd felénk biccentett.
-Rendben van! – rántotta meg vállait a mérleg. – Akkor ki szavaz arra, hogy az előre megállapodottaktól eltérve teljesített próbákat, mind semmisnek tekintsük, tehát így a halandók nem jogosultak az Inverz Kristály birtoklására? – nézett körbe a nő, mire néhány kéz a magasba lendült, az övével együtt.
-És ki szavaz arra, hogy a váratlan külső nehézségeket figyelembe véve, sikeresen teljesítették a próbákat, így pedig jogukban áll ideiglenesen rendelkezni az Inverz Kristállyal? – kérdezte most a bak a tanácstól, mire szintén a magasba emelkedett néhány kéz.

Mindannyian feszülten figyeltünk, ahogy számoltuk a mellettünk szavazó csillagjegyeket, azonban legnagyobb meglepetésünkre és kétségbeesésünkre, az állás döntetlenre jött ki.

-Döntetlen! – mondta a mérleg magában mosolyogva. - Mivel a tanács több, mint 40%-a ellenzi a Kristály elvitelét, így az nem adható oda senkinek, vagyis a próbákat nem fogadjuk el! – kezdte darálni újból az előre betanult szövegét. – Úgy határoztam, hogy a szavazást figyelemebe véve, nem fosztjuk meg őket az életüktől a próbák elbukása miatt, ám üres kézzel kell távozniuk! - vezette egyenesen ránk szigorú tekintetét.
-Várjunk! – szólalt meg váratlanul a halak! – Úgy tudom, hogy volt valami olyasmiről is szó abban a szabályzatban, hogy ha nem tudunk valamiben egyértelműen dönteni, akkor egy ugyancsak érintett és kellőképpen tájékozott csillagjegy szavazata dönti el, hogy mi lesz a végső ítélet! – nézett bátran a mérleg szemébe, aki megnémulva pislogott vissza a lányra, miközben a halak felénk fordult. – Tehát a szabályzat nevében szólítom Zoét, - aki végig vezette a halandókat mind a 12 próbatételen - hogy szavazzon a feladatok érvényessége ellen, vagy mellett! – mondta magabiztosan, mire némaság szállt az egész tanácsra, de legfőképpen a mérlegre, aki még mindig úgy tátogott, mint hal a vízben és látszólag próbált minél jobban belesüppedni a trónjába, azonban ez a kemény márványszerű anyagnál nem igazán működött...
-Nos, ez esetben... – lépett előre büszkén Zoé. – Arra szavazok, hogy tekintse a tanács sikeresnek a 12 próbatételt, figyelembe véve a szabotázs nyújtotta nehézségeket és a mindezek ellenére kitűnően kivitelezett feladatokat! – mondta, miközben felénk fordult. – Eleget nyúztuk már őket, ideje hazatérniük! – zárta le ennyivel a mondandóját, majd visszafordult a 12 csillagjegy felé.
-... Ezesetben... – szólalt meg halkan és kelletlenül a mérleg, majd megköszörülte a torkát. – Akkor... ezesetben, a tanács nevében... 6-7-es szavazati többséggel sikeresnek nyilvánítom a 12 csillagjegy próbáját, mely értelmében az itt jelenlévők jogosultak az Inverz Kristály ideiglenes birtoklására... – mondta ki nagy nehezen a végszót a nő, mire a szabályos kör alakú tó, mely a helyiség közepén helyezkedett el, és amelyen keresztül megérkeztünk ebbe a dimenzióba, éles fénnyel felvillant, majd mintha az aljában megjelent volna egy sötét színű kő.
-Azt ne mondjátok, hogy a Kristály egész végig abban volt! – mutatott Kaden kiábrándulva a tóra, ugyanis legalább kétszer jártunk már benne, és ezek szerint egész végig az orrunk előtt volt, amit kerestünk.
-Pedig de, viszont úgyis csak a sikeresen elvégzett próbák után fedi fel magát! – legyintett Zoé egyszerűen.