Folyékony Valóság - Percy Jackson fanfiction /Befejezett/

LXXII. Noah

Ahogy egyre közelebb értünk a rejtélyes fényhez, egyre jobban kirajzolódott a fényforrás alakja, amely ide-oda szökdelt. Egy, szinte teljesen átlátszó oroszlánt pillantottunk meg, ahogy a levegőben lebegő világító gömböket kapdossa, amik folyton lejjebb ereszkedtek a kedvéért, de pont amikor a kicsi oroszlán elérte volna őket, azok újra a magasba emelkedtek. Mintha direkt csatlakoztak volna a játékhoz és így szórakoztatták volna az oroszlánt.

-Ha jól tippelem, ez is egy csillagkép – mondta Kaden Zoénak, miközben a fürgén ugrándozó szőrpamacshoz léptünk.
- Igen, ő a kis oroszlán csillagkép. Sokan jelentéktelennek tartják, ezért nem nagyon foglalkoznak vele... Pedig igenis tündéri egy teremtés - mondta, majd leguggolt az oroszlánhoz, aki érdeklődve pillantott ránk, és kíváncsian szaglászta meg a lány cipőjét. -Hát szia! – vakargatta meg vezetőnk az oroszlán füle tövét. – De régen találkoztunk! Nagyon hiányoztál ám! – mosolygott az állatra, aki erre csak egy halk vakkantás és morgás szerű hangot adott ki egyszerre. – Na ki a legaranyosabb oroszlán ezen az égtájon? Na ki az? Hát persze, hogy te vagy! – simogatta meg az állat bundáját Zoé, mire az kilógatta nyelvét és vidáman lóbálni kezdte ide-oda a farkincáját, akár egy igazi kiskutya. – Mit gondolsz, segítesz nekünk? – kérdezte a lány a kisállatot, mélyen a szemeibe nézve. Az oroszlán erre csak szomorúan feltekintett a világító gömbökre, majd újból vissza ránk.
-Ne félj, nem mennek sehová! – szólalt meg Rose. – Miután segítettél, azonnal visszajöhetsz ide tovább játszani! És majd beszélünk ezekkel a bolondos kis fényből készült micsodákkal, hogy a lehető legizgalmasabb legyen majd a játékod! – guggolt le barátnőm Zoé mellé, miközben szigorúan a lebegő fénygömbökre pillantott, hogy azok mindenképpen fogadjanak szót, és szórakoztassák el a kicsi csillagképet. Az oroszlán ennek az ötletnek a hallatára már sokkal lelkesebb lett, majd ekkor megpillantotta Rose mögött Nate-et. Abban a pillanatban a fiúra rontott, majd a földre terítette és nyalogatni kezdte az arcát.
-Ez most... azt jelenti, hogy segít...? – kérdezte Nate nagy nehezen, miközben próbálta óvatosan leszedni magáról a szőrpamacsot, aki ügyelt rá, hogy mindenhol jó alaposan megnyalogassa a fiú arcát. – Mi ütött belé? – tápászkodott fel a földről Nate, miközben az oroszlánkölyök folyamatosan a lába körül ténfergett.
-Úgy tűnik nagyon kedvel téged! – mosolygott Zoé. – Vedd megtiszteltetésnek!
-Megtiszteltetésnek, mi? – mondta a fiú, majd egy erőltetett mosoly kíséretében letekintett a lábához, ahonnan az oroszlán boldogan tekintett vissza rá.
-Mit gondolsz, el tudsz minket vezetni a gazdidhoz? – guggolt le Zoé a kölyök mellé, aki nem is figyelt a lányra, annyira el volt foglalva Nate nadrágszárának a rágcsálásával. – Azt hiszem most teljesen megbabonáztad! – állt fel végül Zoé. – Szerintem ha te kéred meg, akkor biztosan segíteni fog! – fordult Nate felé, aki csak nagyokat pislogva, egy aprót bólintott.
-Ömm... figyi... – nézett le a lábához. – Meg tudnád nekünk mutatni, hogy hol van az oroszlán csillagjegy? Ha jól tudom, te el tudsz minket vezetni hozzá! – mondta a szőrpamacsnak, aki erre vadul csóválni kezdte a farkát.
-Ez igent jelent, ugye? – néztem Zoéra, aki csak mosolyogva bólintott.
-Na, akkor indulhatunk is! – lépett egyet előre Nate, mire az oroszlánkölyök boldogan szaladt a fiú elé, várva, hogy kövessük őt.

A kis csillagkép előtt nyílt valami átjárószerű rés, amely fehér fényben úszott és éppen akkora volt, hogy a kisoroszlán kényelmesen átférhessen rajta, így nekünk négykézláb kellett utána másznunk.
Amint átértünk az átjárón, egy nagyobb város tárult a szemünk elé, amely közepén egy hatalmas színarany amfiteátrum állt, mely egész hasonlóan festett, mint a Félvér tábori aréna, azzal az apró különbséggel persze, hogy körülbelül ötször nagyobb volt. A város kis házainak fényes falairól mind visszaverődött a hatalmas épület csillogása. Ha túl sokáig néztem az arany építményt, éreztem, hogy sötét foltok kezdenek táncolni a szemem előtt.
A város összes útja arany kőlapokból volt kirakva, melyet minden oldalról fehér márványból készült házak szegélyeztek, arany díszítésű tetővel. Az utcákon rengeteg különböző színű és félig átlátszó ember mászkált, mind az amfiteátrum felé igyekezett.