Folyékony Valóság - Percy Jackson fanfiction /Befejezett/

LXXXIII. Noah

Amíg a többiek a vitrinekben, a nyilas legyőzött ellenfeleinek a maradványait nézegették, addig én lementem a galériáról és a földszinti ajándéktárgyakat figyelmen kívül hagyva, a pénztárgép melletti sarokban elhelyezkedő, hatalmas gyógynövénykínálatot vettem célba.
Egy kisebb szekérszerű bódé állt a sarokban, melynek kerekei gondosan ki voltak támasztva néhány zsák varázskomposzttal, hogy el ne guruljon. A felaggatott gyógynövények csokrokban lógtak le mindenfelől. Úgy nézett ki, mintha az oroszlán arénája körüli piacon járnék, azzal a különbséggel, hogy az aranyszínű oroszlánfigurák helyett, most mindenféle különös megjelenésű növény és virág kapott helyet a sötétszínű fából készült bódéban. Annyi féle ismeretlen növény volt felhalmozva, hogy alig győztem kapkodni a fejemet. Voltak olyan levelek, melyek egy-egy befőttesüvegben világítottak és táncot járva lebegtek, de voltak olyan gyökerek és apró ágak is, melyek simán elmentek volna egy hétköznapi gaznak... Az is könnyen meglehet, hogy valójában azok voltak.
Miközben kíváncsian szagolgattam a szárított növényeket, a barátaim lassan megunhatták a furcsa trófeák nézegetését és inkább a hagyományos ajándéktárgyak között kezdtek barangolni. Ha jól láttam a szemem sarkából, mindenféle olyan csetresz megtalálható volt, amilyet a Földi szuvenírboltokban is kapni lehetett. Éppen ezért nem fordítottam rá túl nagy figyelmet, inkább próbáltam rájönni, hogy mire lehetnek jók a furcsa fehér löttyben úszkáló színes levelek előttem.

-Látom megtaláltad a boltom Zöldsarkát! - jelent meg mellettem a nyilas csillagjegy. - Remélem tetszenek ezek az egzotikus szerzemények - düllesztette ki büszkén a mellkasát.
-Igen! Nagyon érdekesek ezek a növények - bólogattam. - Honnan szerezte őket? - néztem fel kíváncsian a férfire.
-Hát... a legtöbbet az univerzum távoli sarkaiból gyűjtöttem össze, mikor a különböző kalandjaimról indultam hazafelé, de a szűz kertjéből is van ám néhány különlegességem... - mondta büszkén. - Tudod, sokáig csak szimplán ide-oda utazgattam a kozmoszban és új területeket fedeztem fel, de az évszázadok során megkopott a memóriám, ezért minden egyes utamról annyi szerzeménnyel térek vissza, amennyivel csak tudok, hogy azok emlékeztethessenek az átélt kalandjaimra - mutatott körbe a boltban.
-És az a rengeteg hőre változó bögre, meg azok a sapkák és különböző méretű táskák, mégis mire emlékeztetik? - mutattam a hátam mögé. - Azokat is a különböző kalandjai során szerezte? - néztem a csillagképre sejtelmesen.
-Nem! Persze hogy nem! - legyintett. - Azok a kedves turisták miatt vannak! - nevetett. - De egyébként nincsen semmi szükség a magázódásra - nézett le rám. - Nyugodtan tegezz csak!
-Oh... oké! - mosolyogtam zavartan. - És... mennyire szokott nagy lenni a forgalma... vagyis a forgalmad? - kérdeztem kissé vörösen.
-Akár hiszed, akár nem - derült fel az arca - egész sok csillagkép tér be hozzám új sugárzásvédővel és hóálló szövettel ellátott pólókért meg sapkákért. De a bögrék is tetemesem fogynak ám egy-egy kiárusítás alkalmával! - mosolygott. - Viszont valahogy a kalandjaimat ábrázoló poszterek nem igazán tartoznak a legkeresettebb árucikkek közé... - hajtotta le a fejét egy nagy sóhaj kíséretében.
-Nem is értem miért... - néztem fel egy kínos mosollyal a falra ragasztott poszterekre, melyek szanaszét voltak szerkesztve és annyi különféle filtert pakoltak rájuk, hogy alig lehetett kivenni, hogy mit is ábrázolnak pontosan.
-Ugye!? Én sem! - tette keresztbe nagy lendülettel a karjait. - Mindig nagy konkurenciát jelentettek az oroszlán városában rendezett vásárok, de azt hittem ezekkel a csodás poszterekkel én kerülhetek majd a piac élére... hát nem igazán vált be - ingatta a fejét. - De nem számít! - csapta össze boldogan a tenyereit. - Akinek jó az ízlése, az biztos megszeretne kaparintani magának egy ilyen remekművet! Mi nyilasok ezt már csak tudjuk! - kacsintott rám.
-Igen... az már biztos! - mosolyogtam rá zavartan.
-Akkor mondd, te melyiket szeretnéd magaddal vinni? - nyújtotta felém a tenyerét, melyben megjelent az összes poszter miniatűr változata. - Ha kettőt választasz, kapsz egy harmadikat ajándékba! - lelkesedett a férfi. - Csak mondd, melyikek kellenek és a falamról azonnal a kezeidbe fognak kikötni! - nézett rám várakozva.
-Ömm... - néztem kínosan a poszterekre. - Engem igazából jobban érdekelnének ezek a gyógynövények itt a sarokban - mutattam a szekérszerű bódéra.
-Oh... értem... - hajtotta le szomorúan a fejét a nyilas, majd lebiggyeztette ajkait. - Ezek szerint tényleg nincsen senki, aki értékelné a képeimet... - mondta beletörődve.
-De, dehogynincs! - mondtam gyorsan és elhamarkodottan. - Biztos vagyok benne, hogy sokan kedvelnék az efféle... alkotásaidat, ha egy kicsit... ömm... ha egy kicsit természetesebbek lennének a képek - próbáltam finoman fogalmazni.
-Ezt meg hogy érted? - tűntek el a férfi kezéből a kicsinyített példányok és fordult felém teljes testével.
-Hááát.... megpróbálhatnál kevesebb utómunkát végezni rajtuk... Mondjuk nem kéne egyszerre ennyi filtert rátenni, elég talán egyszerre egy is - néztem rá óvatosan, de mivel láttam az arcán, hogy erősen elgondolkozik a hallottakon, így folytattam a mondandóm. - Szerintem nem feltétlenül kell minden egyes opciót kihasználni a különböző szerkesztő programokban. Elég inkább a színek telítettségén és élességén dolgozni. Ha gondolod, a fényerővel is játszhatsz egy kicsit és kifehérítheted a fogaidat is, de ezek nem olyan létszükségesek. Nagyobb figyelem irányul majd a posztereidre, ha a te és az általad legyőzött teremtmények körvonalai nem mosódnak bele a háttérbe... - mondtam végül, majd egy kis szünet után visszafordultam a gyógynövényekhez, hogy folytassam a tanulmányozásukat.
-Azt hiszem igazad lehet! - tette kis idő elteltével hátulról a vállamra a kezét, mire kicsit összerezzentem. - Valóban túl sok a szerkesztés és a filterezgetés... - mondta zavartan a csillagjegy. - Emiatt a modern technológia miatt teljesen bezsongtam és nem is tudtam mit csinálok... Azt hittem, ha mindent feltolok a maximumra, akkor az csakis király lehet... de nem igazán jött össze... - nevetett zavartan. - Köszi a segítséget! - veregetett hátba, mire majdnem lefejeltem az előttem tornyosuló befőttesüvegeket, melyekbe veszélyesen gőzölgő kék gyökerek voltak beletuszkolva.
-Ugyan, nincs mit! - legyintettem, miközben egy kisebb üvegcsét vettem a kezembe, melyben ismerős kék virágok ontották magukból a sárga virágport.
-Ha szeretnéd, a segítségedért cserébe kedvezményesen megkaphatod azt az üveg nefelejcset! - lépett mellém a nyilas. - Ha elég magas koncentrációjú főzetet készítesz belőle, akkor bármit képes lesz kitörölni annak az agyából, akinek a szervezetébe juttatod!
-Köszi, de azt hiszem megleszek enélkül is - raktam le óvatosan az üveget, ugyanis Kadennel már jól megismertük a virág hatását és nincsen kedvem véletlenül, újból amnéziássá változni. - De egyébként - fordultam a férfi felé - nincsen nálam semmilyen pénz, szóval nem igazán lenne miből megvennem...
-Az nem akadály! - legyintett a csillagjegy. - Ha van valami kölcsönösen értékes nálad, akkor el is cserélhetjük! - mondta vidáman.
-Aha... csak az a baj, hogy nincs nálam semmi értékes - húztam el a számat. - Amint láthatod, csak ezek a vizestömlők vannak nálam - mutattam az övemre erősített tartályokra, melyekben már alig maradt valami, ugyanis a próbák során eléggé megszomjazott a társaság, és az erőm híján csak ivásra volt alkalmas az a pár csepp víz, amit magammal hoztam.
-Hmm... kár érte - csücsörített ajkaival elgondolkozva a csillagkép. - Legközelebb hozz nekem egy kis tengervizet, és azzal már sok mindent megkaphatsz azok közül - mutatott a szárított gyógynövényekre és a palackokba meg üvegekbe zárt virágokra - Mi sem frissítőbb egy jó nagy pohár, hideg tengervíznél! - nyelt egy nagyot. - A hidrával vívott csatáim után mindig jól esik egy kis frissítő - sóhajtott. - Azonban nem szabad lemennünk a Földre efféle apróságok miatt, így főként csak buborékos antianyagot szoktam szürcsölgetni, de az sajnos eléggé álmosít - kalandozott el a férfi.
-Jó, rendben - bólintottam kissé furcsálló tekintettel. - Ha esetleg, valamilyen furcsa oknál fogva, véletlenül is, újra el kell jönnöm ide, akkor mindenképpen hozok neked egy pohár tengervizet! - mondtam.
-Az szuper lenne, köszi! - bólogatott a nyilas boldogan. - Már alig várom, hogy újra találkozhassunk! - mondta széles mosollyal.
-Aha... igen... én is! - mosolyogtam kissé kínosan, miközben azt motyogtam magamban: De hiszen még el sem mentünk!
-Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog a próba és sikeresen visszajuttok majd a Földre! - mondta a férfi. - Különben sosem lesz friss tengervíz a poharamban! - tette hozzá nevetve, mire csak folytattam a kínos mosolygásomat.
-Aha, milyen igaz...
-Szóval, ha már a próbáról volt szó, - jelent meg kezében az íja - megnézem, hogy minden készen áll-e, addig kérlek szólj a többieknek, hogy készüljenek, mert hamarosan kezdetét veszi a következő próbatétel! - kacsintott érthetetlen vidámsággal a szemében, majd vakító piros fénnyel eltűnt.