Folyékony Valóság - Percy Jackson fanfiction /Befejezett/

LXXVIII. Rose

-EZ MEG MIT KERES ITT!? – néztünk mind a négyen hirtelen Zoéra, amint megjelentünk a következő helyszínen.
-EZEK MEG MIT KERESNEK ITT!? – mondta rögtön utánunk a mérleg csillagjegy, szintén Zoé felé fordulva. – ÉS MI AZ, HOGY „EZ"!? – nézett ránk felháborodva, miközben erősen fényleni kezdett.
-Kérlek! – forgatta unottan szemeit vezetőnk, a nőre pillantva. – Te is pontosan tudod, hogy csakis úgy teljesítik hivatalosan a próbádat, ha a saját házadban hagyod jóvá a továbbhaladásukat!
-Utálom ezeket a szabályokat! – sóhajtott kelletlenül a csillagjegy.
-Pedig te is részt vettél a megalkotásukban! – jegyezte meg mellékesen Zoé.
-Tudom! Ettől csak mégjobban utálom őket! – grimaszolt a Mérleg. - Javasolni is fogom az átírásukat!
-Bocs, hogy közbe szólok, de akkor most mehetünk tovább, vagy sem? Tudtommal már a legelején kiálltuk ezt a próbát... – lépett előrébb Nate.
-Igen, igen! – legyintett a nő a fiú felé kapva tekintetét. – Azt hiszem mindketten jobban járunk, ha elmentek! Főleg, ha ilyen türelmetlenek vagytok! – mondta lekezelően, majd felénk legyintett varázsbotjával.

Erre a szokásos fehér köd helyett, amit Zoé szokott megidézni, egy vakító sárgás fény villant fel előttünk, majd egyszercsak egy hatalmas, luxusszállodára hajazó épület előtt találtuk magunkat.
Körülöttünk csak a szokásos végtelen sötétség tátongott, apró fehér csillagokkal tarkítva, előttünk pedig egy hosszú, vörösen derengő út nyújtózott, mely pontosan a több méter magas építmény bejáratához vezetett.
Éppen kezdtem örülni, hogy a teleportálgatással járó szokásos rosszullét most elmaradt, mikor az eddigieknél tízszer rosszabb fejfájás nyilallt belém, majd a hasam is görcsbe rándult. Amint elnéztem a többieken, ők is hasonlóképpen jártak. Mindannyian próbáltunk ülőhelyzetbe helyezkedni (amiből végül fekvő helyzet lett), miközben azon voltunk, hogy ne hányjuk tele az univerzumot.

-Ez meg mi a fene...? – mondta Kaden csukott szemmel, miközben várta, hogy végre elmúljon a szörnyű érzés.
-Azt hiszem a Mérleg mágiájának a mellékhatásait érezhetitek... – mondta Zoé elgondolkozva. – Mivel ő egy fő csillagjegy, így sokkal erősebb és intenzívebb az ereje, amit lehet, hogy a ti halandó szervezetetek nem igazán képes tolerálni...
-Nem... igazán!? – horkantam fel, majd azonnal szám elé kaptam a kezemet, nehogy közszemlére bocsássam a gyomrom tartalmát.
-Ne aggódjatok! Nemsokára elmúlik! – legyintett a lány, mire Nate csak egy nagyot morgott.

Néhány felettébb kellemetlen perccel később, valóban kezdett elmúlni a görcsös érzés és a fejfájás is alábbhagyott. Mindannyian megkönnyebbülve álltunk fel és nyújtóztunk ki, ugyanis eddig összegörnyedve feküdtünk a kemény márványszerű földön, mely nem éppen arra volt kitalálva, hogy négy tinédzser kínlódva vergődjön rajta... Persze minden tiszteletem Zoé-é, ugyanis biztos vagyok benne, hogy eléggé röhejesen nézhettünk ki, ahogy a földön fekszünk, de megértette, hogy nem jókedvünkből csináljuk, így nem tett semmiféle csipkelődő megjegyzést, sőt, még igyekezett is elterelni a figyelmünket a fájdalomról... kisebb-nagyobb sikerrel.
Miután mindenki újra helyre jött és tudtunk másra is koncentrálni azon kívül, hogy ne hányjuk el magunkat, elgondolkozva fordultunk a vörösen derengő út felé.
Eddig amerre mentünk ebben az űrszerű dimenzióban, mindenhol fehér márványszerű volt a lábunk alatti talaj, viszont most kételyeim támadtak, hogy esetleg csapdába sétálunk, vagy netán az egész padló álcázott lávából van, mint abban a felettébb mókás játékban, amiben folyton legyőztem mindenkit.
Éppen meg akartam kérdezni vezetőnktől, hogy ő tud-e valamit a furcsa útról, mikor Noah se szó se beszéd, egyszercsak elindult a vörös ösvény felé, olyan váratlanul, hogy reagálni sem tudtunk igazán. Nem értettem, hogy mégis mit csinál, hiszen mindig ő az, aki túlzóan is óvatos, most meg egyenesen az ismeretlen veszélybe veti magát. Úgy menetelt, mint aki éppen alvajár és nincsen tisztában a körülötte lévő történésekkel. Éppen ráhelyezte volna a lábát a furcsa színű útra, mikor hirtelen a semmiből megjelent a skorpió csillagjegy, majd egy igazán klisés mozdulattal elrántotta barátomat a vörös ösvénytől, majd egyik kezével tartotta meg a fiút a hanyatteséstől, miközben mélyen a szemeibe meredt.