Folyékony Valóság - Percy Jackson fanfiction /Befejezett/

XXXIII. Noah

Persze, hogy pont nekem jutott a legcsámpásabban repülő ló. Alig szálltunk fel a talajról, a lovam szinte azonnal nekiment egy fának, mire én majdnem leestem a hátáról. Persze nem hibáztatom szegényt. Én is alig tudtam nyitvatartani a szememet. Mióta Rose felkelt abból a fura látomás-álom izéből, azóta csak sodródtam az árral.
Legszívesebben visszafeküdtem volna a jó meleg paplan alá, hogy kipihenhessem a zászlófogót. Persze ennek a tervemnek is lőttek...
Miután Rose nagy nehezen elmagyarázta részletesebben, hogy mi történt az álmában, azóta mindenki csak a saját gondolataiba merülve ült a pegazusa hátán. Mondjuk ez a némaság most mindenkinek jót tett, ugyanis így legalább volt időnk elrendezni magunkban a gondolatainkat, és felkészülni lelkileg a lehetséges összecsapásra. Bár én személy szerint, inkább elkerülném azt az idegbeteg alakot.
Az idő gyorsan eltelt, épphogy átvettem a fejemben a táborban tanult harcmozdulatokat és a lehetséges alapállásokat, mikor megpillantottam az Akadémia tornyait.
Első látásra nem volt semmi változás az épületet illetően. Ugyanolyan robosztusnak hatott, mint eddig bármikor, de ha jobban megnéztem, mintha valami mégis más lett volna rajta.
A lovainkkal óvatosan és körültekintően szálltunk le az iskola előtt, majd Kadennel elindultunk az Akadémia bejáratához, hogy kicsit körülnézzünk, amíg Nate és Rose elrejti a lovakat a sulink meletti erdőben.

- Szerinted ez így nem túl egyszerű? - kérdeztem Kadent az épület felé sétálva.
- Nekem nincs bajom az egyszerű dolgokkal, de egy kicsit valóban gyanús - értett egyet - Ha itt van az az alak, akkor túl nagy a csend.
- Remélem nem a vihar előtti csend, ugyanis most nincs semmi kedvem harcolni. Főleg nem Cardonnal. Ki tudja milyen új trükkjei vannak.
- Én azért bemosnék neki egyet - hangzott a fiú elszánt hangja, amire csak egy mosoly volt a reakcióm.

Óvatosan megközelítettük a vasajtók alkotta bejáratot, majd megbizonyosodtunk róla, hogy senki sincsen a közelben.

- Hol vannak már? - türelmetlenkedett Kaden.
- Biztos mindjárt jönnek - próbáltam nyugtatni.
- Addig én gyorsan körbenézek bent. Mindjárt jövök - indult befelé az épületbe.
- Nehogy bemenj egyedül! Bármi történhet - ragadtam meg a karját.
- Akkor gyere te is, azok ketten egyedül is idetalálnak. Rose is ismeri a helyet, nem?
- De igen... De akkor sem tartom jó ötletnek, hogy továbbra is szétváljunk. Jobb lenne, ha együtt maradnánk mindannyian.
- Jó, akkor csak bekukkantok az ajtón.
- Kaden! Annak meg végképp nincs semmi értelm...

Épphogy tiltakozni kezdtem volna, a fiú megérintette az ajtót. Abban a pillanatban, amikor nyitotta volna ki, egy szürke villanás futott végig az egész épületen, majd a nagy feszültség, mind Kadenre összpontosult. A fiú egy kisebb robbanás kíséretében hirtelen hátra repült, majd néhány méterrel a bejárat előtt nagyot nyekkenve ért földet.
Amilyen gyorsan csak tudtam odaszaladtam hozzá, és azonnal sérülések után kezdtem kutatni a testén. Meglepetésemre a füstölgő ruháján kívül, semmi jele nem volt annak, hogy az előbb konkrétan belé csapott egy kisebb villám.

- Nem sérült meg - hallatszott mögülem egy mély hang, ami azonnal gyomorgörcsöt idézett elő bennem. - Csak elkábult - folytatta a hang.
Lassan hátra fordultam, majd a gyomromban keletkezett rossz érzések mind értelmet nyertek. Cardon állt előttem, a Kristályt felém tartva.
- Csak semmi hirtelen mozdulat. Nem akarod, hogy élve elégesselek, igaz? - mondta vigyorogva - Emeld fel mindkét kezed, és semmi butaság! Ne feledd, hogy a barátod még mindig eszméletlen, így teljesen kiszolgáltatott. - Egy percig ellen akartam állni, és inkább le akartam rohanni Cardont, de Kaden miatt nem tehettem meg. Még ha sikerülne is a férfi felé kerekednem, bármikor megölheti Kadent. Most ő volt lépéselőnyben, nem én.
Lassan felemeltem a kezeimet, majd hirtelen egy kötél csavarodott mindkét csuklómra, amik minden szabadulási kísérletemnél egyre szorosabbra fonódtak. Cardon egy diadalittas vigyor kíséretében Kaden felé intett a Kristállyal és a fiú lebegni kezdett.
-És most elbeszélgetünk egy kicsit - intézte hozzám szavait.