Bakancslista

6.

Perselus úgy vészelte át a következő napokat, hogy süketnek tettette magát, akárhányszor csak Dumbledore portréja társalgást kezdeményezett. Már-már ott tartott, hogy tényleg leszedi, és kirakja a szerszámos kamrába, a kaszás pókok közé. Őt aztán nem fogja rávenni semmiféle magamutogató őrületre egy valamikori bizarr fellángolás miatt. Ami valóban csak egy pillanat volt, amikor lehetett volna valami. De nem lett, és pont. És Piton nem bánta. Jól elvolt magában, szerette az agglegény életet, hogy nem kell felöltöznie, vagy akár borotválkoznia sem, soha senki nem szól bele a dolgaiba, és azt csinál, amit csak akar. Mindig.

Kivéve, mikor Remus Lupin felbukkan. De ezt már kezdte megszokni. Épp a kanapén ült elnyúlva, kávét ivott, amibe belelöttyintett egy kupica Triple Secet, és egy nácik által elrejtett kincsekről szóló dokumentumfilmet bámult a mugli tévékészüléken, mikor Remus feje megjelent a kandallóban. Perselus késztetést érzett, hogy azonnal vakolókanalat ragadjon, és befalazza az egészet, nem kell neki kandalló. Majd beszereltet egy kazánt.

– Kezdem úgy érezni, hogy zaklatás áldozata vagyok. A viselkedésed kimeríti a törvényi tényállást, folyamatosan és tartósan háborgatsz engem – közölte Perselus, még mielőtt a másik megszólalhatott volna.

– Bocs! Az az igazság, hogy valamit elszúrtam. Nagyon kéne egy bájitalmester – felelte Remus kétségbeesetten.
– Adok egy szaknévsort.
– Akkor mondom így: segítség kéne, mégpedig most, és nincs kihez forduljak. Te kellenél egész konkrétan. Kérlek! – Perselus mérgesen fújt egyet. Immáron sosem fogja megtudni, hová kaparták el a nácik a rohadt borostyánszobát. – Kérlek! – esengett Remus.
– Mit műveltél? – kérdezte Perselus borzadva.
– Ha én azt tudnám, akkor nem kellenél te...
– Fel kell öltöznöm – sóhajtotta Perselus lemondóan, kissé rettegve.

Idejét sem tudta, mikor viselt utoljára utcai ruhát. Lehetetlenül kényelmetlennek tűnt, ahogyan megpróbálta belepasszírozni magát egy farmernadrágba, úgyhogy felvett egy sokzsebes és bő rövid gatyát és egy Bahama mintás inget, amitől teljesen hülyén érezte magát, de csak az volt elérhető és tiszta a mosodai válság miatt. Agglegénynek lenni rendszerint jó móka, de néha kínos mellékhatásokkal járt, mikor nem volt tiszta ruhája vagy nem volt mit ennie, mert lusta volt lemenni a boltba. Remus feje eltűnt a tűzből, Perselus pedig, miután vetett egy szorongó pillantást a bejárati ajtóra, mély levegőt vett, kilépett az éjszakába, bezárta, aztán elhoppanált Remushoz.