Bakancslista

9.

Hermione kezdett kétségbeesni. A teste, mintha önálló életre kelt volna, mintha valami perverz, vigyorgó Alien fészkelte volna bele magát a fejébe, és bár egy része hűvös és józan távolságtartással szemlélte az eseményeket, egy másik, fizikális része viszont teljes mértékig kiélvezte.

Vele szembe Parvati tekergette a csípőjét, a háta mögött egy Adonisszal, aki a nyakát csókolta, és Hermionéval is valami hasonló történt. A józan része halálra volt rémülve és sértve. A részeg és önfeledt része pedig annyira, de annyira élvezte, hogy végre nem azzal van elfoglalva, hogy a következményeket mérlegelje... tudta, mik lennének azok, és pár röpke pillanat alatt végigfutott rajta az összes lehetséges végkimenetel, kezdve azzal, hogy találkozik egy helyes, kedves pasival, belezúg, Ausztráliába költözik, és búvárkodni fog, bezárólag azzal, hogy a holttestét majd a mugli rendőrség megtalálja a külvárosi csatornában.

De mindez vajmi kevéssé érdekelte. Az érdekelte, hogy a Jake Gyllenhaal hasonmás mögötte abba ne hagyja azt, amit épp a nyakával művel, és arrébb ne lépjen, mert akkor ő összeesik. És az érdekelte, honnan tudna még több Cuba Librét szerezni, hogy azt a maradék cincogó józan hangot is elnyomhassa. Ráér holnap szégyenkezni. Holnaptól mindaddig, míg a halál el nem választja őt a tulajdon elméjétől. De aznap este csak jól akarta érezni magát, és lehetőleg a kukába hajítani az erkölcseit, bár ehhez még mindig nem ivott eleget.

Odatáncolt Parvatihoz, átölelte, olyan boldog volt, hogy legszívesebben az egész világot keblére volna.
– Kösz, hogy rávettél erre! – üvöltötte.
– Még szép! A legjobb barátnőm vagy. Miért akarnék neked rosszat?!

– Miért nem csináltam én ezt eddig? – kérdezte értetlenül. Hogy hány szombat estéje fulladt unalomba, mikor jó kislány módjára, este tizenegykor ágyba bújt, a pizsamát, szemüveget és zoknit viselő vőlegénye mellé, ahelyett hogy inkább széttombolta volna magát.
– Nem tudom. Én mindig hívtalak, de... az a lényeg, hogy most itt vagy.

– Igen, mert azt hittem, semmi szükségem italra, hangos zenére és jó testű, buta srácokra ahhoz, hogy jól érezzem magam. De azért nem árt, ha néha van – nevetett Hermione. Parvati mosolyogva nézte. Ilyennek akarta látni, régebben is ilyen volt, még egy ideig Percy mellett is, csak aztán begubózott, magára erőltette azt a szigorú, szürke kosztümöt, és azzal mintha a régi személyisége is beszürkült volna.

Parvati kézen fogta Hermionét, és a bárpulthoz vontatta, ahol egykettőre kerített még két koktélt. Hermione addig vigyorogva nézegette a táncolókat.

Megpróbálta odaképzelni Percyt, de sehogyan sem jött össze, és ez egy kicsit zavaró volt. Még elképzelni sem tudja vőlegényét egy ilyen spontán helyzetben. Pedig biztos volt benne, hogy amúgy jól el tudnának hülyéskedni egy ilyen helyen. Már ha Percy másvalaki lenne... és ha tudna táncolni, vedelni és nevetni.
– Kíváncsi vagyok, mit csinálhat most... – sóhajtotta. Érzései szerint aktákat nézett át, miközben a késő esti híradó ismétlését nézte. És valószínűleg kamillateát ivott. Még belegondolni is álmosító volt.
– Reméljük, hogy Las Vegasban valamit a cimboráival... és holnap nem fog emlékezni semmire.

– Azt nem akarom, hogy otthon szomorkodjon – mondta Hermione monotonon. A részegség érzelgőssé tette, és mivel épp keblére akarta ölelni az egész világot, ebbe Percy is beletartozott.
– Ne aggódj, biztosan feltalálja magát.
– Persze, csak jó lenne, ha itt lenne. – Parvati megütközve nézett barátnőjére. Ez eddig nem volt. Pont az a pláne az egészben, hogy a vőlegény nincs jelen. – Úgy érem, kimarad egy csomó jó dologból. Mondtam neki, hogy lehetnénk kicsit spontánabbak, de nem akarja. És nem tudom, hogyan lehetne rávenni. – Parvati megnyugodott, ez csak a részegség egy köztes fokozata volt, ő is át szokott menni rajta. Rendszerint olyankor hívogatta Harryt és néha Hermionét is, vagy akármelyik random barátját, hogy mi lenne, ha csatlakoznának, és tombolnának egy hatalmasat. Aztán másnapra megbánta, mikor a barátai elmesélték, miket hordott össze.

Inkább visszakormányozta Hermionét a táncparkettre, nekitámasztotta a Jake Gyllenhaal hasonmás mellkasának, aki újfent kezelésbe vette Hermione nyakát, ő pedig visszasüppedt abba a boldog, bágyadt lebegésbe, amiben volt. A fények pedig egyre színesebbnek tűntek.