Bakancslista

7.

A fények valóban földöntúlian színesek voltak azon a szórakozóhelyen, ahol Parvati és Hermione belevetették magukat a szombat éjszakába.

Hermione nem értette, hogyan került rá Parvati legszűkebbre szabott szoknyája és legribancosabb combcsizmája, hogyan került egy szobára való vakolat az arcára, amitől a tükörbe pillantva egy egészen más személy nézett rá vissza. Még nem döntötte el, hogy tetszik-e neki a helyzet. Túl gyors volt a tempó az eddigi vasúti menetrend jellegű, lagymatag, nyugdíjas életéhez képest. Épp csak becsengetett Parvatihoz, és máris úgy nézett ki, mint Julia Roberts a Micsoda nőben. Olyan csajszi lett, aki után megfordulnak a férfiak az utcán. Az egyikük még neki is gyalogolt egy lámpaoszlopnak. Hermione eleddig nem mérte magát ilyen mércével, és ezután sem szándékozott, de akár tiltakozott ellene, akár nem, jólesett a lelkének. Meg egy kicsit rosszul is.

Aztán nem tudott ezen tovább töprengeni, mert egy szórakozóhelyen találta magát, ahol millió decibellel üvöltött valami tánczene, és Parvati a pulton áthajolva kiabált a csapos srác után, koktélokat követelve.

Hermione kezdte bánni, hogy felelőtlenül belement ebbe az egészbe. Talán inkább kényelmes és bő melegítőben kellene Jóbarátokat vagy Így jártam anyátokkalt nézni, mint olyan ruhákba sajtolódni, aminek anyagigénye kisebb, mint egy zsebkendő, és kezdte zavarni a fény- és zajártalom is.
De Parvati elég otthonosan mozgott a helyen, egykettőre kerített valami asztalt, és aztán Hermione megszűnt logikusan, illetve bárhogyan gondolkodni a sebtében ledöntött Cuba Librék miatt. Viszont soha többé nem akart mást inni, még reggeli kávét sem. Cuba Librével feltöltve még az esküvője is egész viccesnek és szórakoztatónak tűnt.

– Kötelezővé fogom tenni ezt a lőrét az esküvőn – jelentette ki mélységes meggyőződéssel. – Úgyis mindent Percy intéz. A piát én fogom. Korlátlan italfogyasztás lesz. Sőt, egy egész medence...
– Hú, az kegyetlenül jó móka lenne. Szerinted milyen lehet Percy részegen? – kérdezte Parvati ábrándosan.

– Úgy érted... merev-részegen? – kacarászott Hermione. – Mintha amúgy nem lenne elég karót nyelt. De érdekelne az az állapot, mikor eljárja nekem a kánkánt. Az esküvőn belefojtom a medencényi Cuba Librébe, és akkor kiderül.
– Ha már merev! Ezt mindig meg akartam kérdezni, de sohasem voltunk elég lazák hozzá: jó az ágyban? – Hermione vállat vont.

– Elviselhető. De nem vagyok valami hű, de tapasztalt, szóval... – Elpirult, másfelé kezdett nézelődni, aztán még jobban zavarba jött, mert egy kisebb falkányi srác bámulta őket. Hermione megpróbálta lejjebb huzigálni magán a miniszoknyát, nem sok sikerrel. – Beszélhetnénk valami másról?
– Egy lánybúcsún? Mégis miről? Fonalvastagságról?
– Nem is tudom... Egyébként is, nem algás iszappakolással a képünkön kéne nyáladznunk valami hotel wellness-részlegén?

– De, ha te lennél Miss Rózsaszín Unalom. Fogadni mernék, hogy Percy ezt csinálja. Meg francia manikűrt – tette hozzá Parvati rosszmájúan.
– Hagyd már! Nem olyan vészes az egész, mint amilyennek tűnik. Végül is valamiért biztosan igent mondtam neki. És reményeim szerint Ron és az ikrek kezelésbe veszik.
– Inkább egy sztripper...

– Igen, erről én is álmodoztam – ismerte be Hermione. – Valami dögös, dörzsölt maca. Arra is gondoltam, hogy beszerzem a Káma-Szútrát hangoskönyvben, és éjjelente nyomatom neki, hátha beleivódik valami a tudatalattijába. Vagy előfizetek neki a Playboyra...
– Inkább hipnotizáld, az olcsóbb! De kérlek, mondd, hogy legalább azt nem menetrend szerint csináljátok.
– Ezt az állítást sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom – nevetett Hermione felszabadultan. – De ez az én lánybúcsúm, úgyhogy most már szívassunk téged: miért csaltad meg Harryt? Ne mondd, hogy ő is alga az ágyban!

– Na, húzzunk táncolni – vágta rá Parvati, és kézen fogta Hermionét, aki kacarászva követte őt a táncparkettre.
– Gyáva!
– Csak vissza akartam csalni. Ő kezdte. Valami riherongyot kellett kizavarnom az ágyából, mielőtt úgy döntöttem, hozzávágom a gyűrűt.
– A disznó! Na majd jól megkapja a magáét... csak kerüljön a kezem közé – mordult fel Hermione. – Nekem meg előadta a megtört szívű szerelmest.

– Nem bánod, hogy csak ketten vagyunk? – kérdezte Parvati váratlanul.
– Dehogy! Ne legyen üldözési mániád. Pont ezt akartam, egy sima, átlagos bulit. A franc akar a sok libával bájcsevegni.
– Akkor oké. Iszunk még egyet?
– Naná!