Bakancslista

13.

Piton hosszan és szomorúan nézett Hermione után. Hát, akkor ennyi volt, gondolta. Ő nem képzelgett éveken át arról, mit tenne vagy mondana, ha belebotlana valahol Hermionéba, de zsigereiben érezte, hogy nem pont ezt kellett volna. Talán jobb lett volna meg sem szólalni, avagy azonnal távozni, ahelyett hogy sértegeti. Bár mit várt magától? És legalább elmondhatja magáról, hogy megint neki lett igaza, az sem utolsó szempont. Neki nem valók az emberi kapcsolatok. Kilenc évente egy negyedórás csevegés még épp belefér, de ennyi. És legalább megmondta, hogy hülye ötlet hozzámenni Weasley-hez.

– Talán nem kellett volna a lánybúcsúján a vőlegénye ellen pofáznunk – töprengett hangosan Remus. – Most biztosan elszomorodott. Nem tudom, én hogyan reagáltam volna, ha Tonksey-t szidja nekem valaki, de biztosan nem a legjobban.
– Jó, de te szerelmes voltál, ő meg nem az – felelte Perselus.
– Honnan tudod?
– Csak tudom.
– Akkor is engeszteljük ki! Ez mégis az ő napja. Nem kell azt hallgatnia, hogy rossz döntést hozott. Ahogy én látom, épp eleget tépi rajta az agyát így is.
– Az ő napja az esküvő lesz. Ez csak egy szombat esti bebaszás.

– Akárhogy csűröd-csavarod, látom, hogy zavar – mondta Remus halkan.
– Csak fáradt vagyok. Nem tudsz te semmit rólam, ne is pofázz bele! – Remus a szemét forgatta.
– Jó, akkor menjünk haza! Ki fog ütni a válium, és jó lenne valami fedett helyen lenni, mikor bekövetkezik. – Barátjára sandított, de barátja meg sem mozdult, nem úgy tűnt, mintha el akarna indulni. Inkább úgy tűnt, erőt gyűjt ahhoz, hogy a lány után menjen, csak Pitonnál semmi sem ment egyszerűen. – Tényleg, te ezeket a gyógyszereket honnan a francból ismered ilyen jól?

– Mondtam már: semmit se tudsz rólam.
– Lehet, de azt például tudom, hogy utána mennél, csak egyrészt gyáva vagy, másrészt azt hiszed, annyi lesz az önbecslésednek, és ez pont elég. Szerencsére én pont leszarom az önbecslésemet, szóval odabent megtalálsz minket. Vagy majd összefutunk – mondta Remus, és otthagyta Pitont, hadd tépelődjön magában. Körülbelül egy perc múlva Piton lépett mellé.
– Nem kéne, hogy érdekeljen, mennyire baszod el az életedet. A te dolgod. Felnőtt ember vagy, nagyjából azt csinálsz, amit akarsz, aztán viselheted a következményeit.
– Nem kéne – hagyta rá Remus. – De mivel megint épp eléggé szarul érzem magam, engem meg ez nem érdekel. Hermione a barátom, és örülnöm kell, ha ő örül.
– Rendben, elnézést kérünk tőle, amiért meg akarjuk menteni egy szörnyű csapdából, aztán elhúzunk, mielőtt összeomlasz. De ez olyan, mint a Fűrész, és végül csak úgy fog tudni megszabadulni Percytől, ha valamijét levágja.
– Oké. Köszi – súgta Remus immáron ismét a sírás szélén.