Bakancslista

22.

A két lányt végül Perselus ágyában szállásolták el, ő pedig jobb híján száműzte magát Remus mellé, a kanapéra. Kétszemélyes heverővé alakították, és szépen, szertartásosan bebújtak két külön takaró alá, egymástól jó messzire.

– Jól vagy? – kérdezte Remus.
– Remekül. Ezért utálok vendéget fogadni. A buli egy pontján az ember a saját kanapéján köt ki egy másik fickóval, ami, már bocs, de elég lelombozó.
– Alhatsz Hermionéval, nem sértődöm meg, mi elleszünk Parvatival. Nekem sem te vagy a zsánerem.
– Akkor meg szatír lennék, az még lelombozóbb.

– Azt mondtam, alhatsz vele, nem azt, hogy dugd meg, még akkor sem, ha ez egy közkeletű eufemizmus a szexre. Egyébként minden oké? Olyan... furcsa vagy. Történt valami?
– Megviselt az este. Most hoztuk haza a barátnőidet egy förtelmes diszkóból, nem tűnt fel? – mordult rá Perselus. – Remus Lupin és a mélységes emberismerete – sóhajtotta. Remélte, hogy megsérti annyira, hogy elhallgasson, és ne kelljen még ráadásképp hazugságokat is kiagyalnia. Utálta, hogy Remus egyetlen pillantása alapján megtippeli, hogy valami gond van vele, úgy lát át rajta, mint a hegyi kristályon, és ha hagyná, hogy belehergelje magát, pár százalékos eltéréssel arra is rájönne, mi történt. – Meg akarsz menteni önmagamtól? Kímélj meg a lelkizéstől, én ugyanis nem vagyok a feleséged, de szerintem még őt is fárasztod. – Remus mély levegőt vett, aztán kifújta, elszámolt magában tízig. – Most meg fogsz sértődni? Keressek még több xanaxot, hogy ne kezdj sírni?

– Nem, de ha tovább szemétkedsz, lerúglak a kanapéról, és alhatsz kinn a portréval, a kaszás pókok között – felelte Remus higgadtan. Perselus jellemzően túlreagálta, hogy Hermione szóba került. Ezen már meg sem lepődött.
– Már hogy rúgnál le? Feleakkora vagy, mint én – nézett végig Perselus Lupinon.
– Ez erős túlzás: pár centi és pár kiló van köztünk. Egyébként meg nekivetem a hátam valaminek, és letúrlak. Egyszer Siriust is lerúgtam, mikor nem hagyott békén, pedig ő meg kétszer akkora volt, mint te. Jó nagyot puffant...

– Látod, máris sokkal jobban kedvellek. Jó hallani, hogy tettleg bántalmaztad azt az öntelt hólyagot. De azt nem akarom tudni, hogyan és miért kerültél olyan gyomorforgató helyzetbe, hogy egy ágyban kötöttetek ki, amiről le kellett rugdosni.
– Oké, te nyertél, ne beszélgessünk. Jó éjt!
– Elit alakulat? – kérdezte Piton békülékenyen.
– Felőlem, csak ne üvöltesd... – Remus oldalra vackolta magát, összegömbölyödött, Piton pedig megkereste, hol hagyták abba a filmet, lehalkította, és baromi eltökélten bámulni kezdte, mint akit valóban csak az érdekel.

Piton meredten bámulta a tévé képernyőjét, de ezúttal semmit sem fogott fel belőle, csak azért ment a film, hogy ne kelljen gondolkodni, de azért muszáj volt. Remus forgolódott mellette, ő sem aludt túl mélyen, Piton viszont egyáltalán nem tudott ellazulni. Oltári hiba volt megcsókolni a lányt, illetve viszonozni a csókját. Nem is volt magánál, ez nem neki szólt, és nincs semmi értelme megint reménykedni, aztán csalódni, ebből pont elég volt harminc év. Nem közel ötven évesen kell meghülyülni, és felrúgni az életét, mint egy hősszerelmes kamasz.
Hermione boldog lesz Percy mellett. Talán kicsit unatkozni fog, kicsit idegesíteni fogja a férje, de alapvetően meglesznek. Percy legalább még fiatal, és nem utolsó sorban egészséges, ami róla nem mondható el. Nem tenné ki ugyanannak Hermionét, mint ami Remus és Tonks közt zajlik, márpedig testközelből ismeri a depressziót, csak neki nincs kivel megosztania, de talán az egyetlen volt, aki tényleg megértette Remust. És komolyan nem akart belemenni semmibe. De végül is ez csak egyetlen csók volt egy részeg hajnalon, és remélte, hogy a lány tényleg nem fog emlékezni. Erre jó esélye volt a randi drog miatt, ami a szervezetébe került.

Ugyanakkor sajnálta is, hogy nem lesz folytatás, mert igenis megmozgatott benne valamit, csak arról senkinek sincs oka tudni. Tagadni kell, megvárni, míg elmúlik, és ha időben száll ki, nem fog fájni. Vagy csak egy kicsit, egészen elviselhető módon, nem úgy mintha a szívét tépnék ki, taposnák össze, és ásnák el. Élheti tovább az életét nyugodtan. Eddig sem volt boldog, csak szimplán elvolt, szinte semmi sem fog változni.
Neki nem ment rá kilenc éve, hogy kettejükről töprengjen, de csak azért nem, mert sokkal realistább, kiégettebb és cinikusabb volt a lánynál. Tudta, hogy nem lesz semmi, és ezen nem szabad változtatni. Lehetett volna, mielőtt olyan sok undorító dolog történt, mielőtt a személyiségét bedarálta a háború, mielőtt olyan gyilkosságokat követett el, amiket sohasem fog megbocsátani magának, de ezeken már mind túl van. Jó lett volna, de annyi minden volt, ami jó lehetett volna az életében, csak éppen nem úgy alakult. Azért felnőtt ember, hogy tudomásul vegye hiszti nélkül. Ez van, akkor is, ha megpróbál hátast ugrani.