Megszerezhetetlen

Really?

Jungkook:

Ne mutasd ki a félelmed, ne mutasd ki a félelmed, csak maradj veszteg és ne tudjon kiolvasni belőled semmit.

Jimin felemelkedik rólam és a szemembe néz hosszú, hosszú ideig, mozdulatlanul.
Látva a megtört arcát , lehet túl messzire mentem.

-mi-miben?- kérdezi gyámoltalanul. Most olyan , mintha újra az a Jimin lenne akit 4 évvel ezelőtt bántottak az állítólagos barátai. Én nem lehetek olyan, mint ők.

-én... nekem... nincs , nincs senkim , szóval én csak nem tudom miért találtam ki- Baszki , annyira összetört, hogy én sem vagyok képes normálisan beszélni.

-nagyon sajnálom.

Néma csend honol a szobában , szomorú hangulattal. Mostmár nem Jimintől félek , hanem attól, hogy végleg elhagy.

-én is hazudtam.

-mi?

-én lefeküdtem valakivel-mondata után , mintha fejbe vágtak volna hírtelen szédülni kezdek és azt sem tudom mit csináljak.
Sírjak vagy nevessek?

Végre észhez kéne térnem..

-értem , akkor azt hiszem , hogy mindketten hibáztunk és.. és úgy hiszem , hogy mi mégsem lehetünk együtt. Csak tönkre tesszük egymást- nagy nehezen elfojtom a sírásom.
Felemelem apró testét és az ágyhoz viszem, hogy leültessem rá.

Az ajtóhoz sétálok és visszanézek rá, ugyanúgy fest , mint én , csak neki vörösebb az arca, mert többet sírt.

-szeretlek Jiminie.

-Én is szeretlek Hyung.

Válasza után megdobban a szívem és remegve nyomom le a kilincset és kinyitom az ajtót , de nem akarok elmenni, én nem akarom , hogy ennek vége legyen. Vele akarok lenni , csak fogyatékos vagyok , amiért átvertem.

Ezért....

Visszafordulok és elévetem magam , megfogom kezeit és az ölébe hajtom fejem .

Sírva fakadok , mert most erre van szükségem.

-bocsáss meg , nagyon szeretlek. Nem érdekel semmi csak te.

..

-Jungkook emeld fel a fejed.
Kérésének eleget teszek és gyönyörű szemeibe nézek , édesen elmosolyodik.
Arcomra helyezi mancsait, és kiejti a számomra megnyugvást jelentő szavakat.

-csak vicceltem , ismét. Nem feküdtem le senkivel és nem is akarok csakis veled.

Annyira örülök neki , hogy egyből ajkaira tapadok és eldöntöm az ágyon .
Miután elválunk egymásnak döntjük homlokainkat.

-milyen volt ezt hallani?-kérdezi sunyin.

-szörnyű

-nekem is , szóval , ha legközelebb is valami ilyen hülyeséggel drukkolsz elő , megöllek. Milliomosak a szüleim, simán eltusolnának értem egy gyilkosságot.

-értem , értem , soha többet- hevesen rázom a fejem.

-helyes. Most pedig aludj velem , mert szét megy a fejem a sok sírástól.

-rendben. Furcsa , hogy most egy ágyban vagyunk és egyszer sem jutott eszedbe, hogy huncutkodjunk.

-ezek után elment tőled a kedvem , de bőven lesz időnk bepótolni , mert már nem megyek sehova.

-ha mennél, ezuttal én is veled tartanék.- adok neki egy szerelmes csókot, mire belekuncog .
Rontsd el a pillanatot drágám.

-rendben, de mostmár aludjunk.-mászik feljebb és kibújik alólam, majd felkúszik az ágy teteéig és kihúzza a takarót maga alól és betakarja magát. Én ezt vigyorogva nézem végig, majd mellébújok és szorosan köré fonom a karom.

-mond nem felejtkeztünk meg valamiről? - kérdezi.

-nem tudom, valamit kint hagytunk?

-kint... Taehyung! Még a szobáját sem mutattam meg neki.

-sssh, majd feltalálja magát. Most aludjunk babám.

-Oké , de ha baja esik , az a te lelkeden szárad.

-ugyan mi baja lehet?

-egyszer megvágta magát egy papírral , aztán egy óráig sírt. Nem is tudom mi lenne rá veszélyes?

-csak a dolgozó szobában vannak papirok.

-jó, de helyette van gyertya a tortában , törékeny poharak és Egy energia bomba Tete.

-Fenébe. Akkor fel kell kelni?

-muszáj -fordul felém- beveszek egy fejfájás gyógyszert , megmutatom Taenak , hogy hol lesz a szobája , ágyba dugom és jövök.

-ez hosszúnak tűnik , inkább veled megyek.-kelek ki az ágyból.

-oké, ha ennyire akarod nem ellenkezem.

....

Többet nem találok ki semmit, mert visszavág.
Kis sunyi angyalka......
Még jó, hogy nem sétáltam ki az ajtón nélküle, mert lehet nem tudom meg az igazat, nem bocsájtok meg neki és örökre elveszítem.
......Az én angyalkám.