Megszerezhetetlen

Bye bye

Jimin:

-ugye majd írni fogsz nekem , de szigorúan akkor amikor ráérsz, mert nem akarom elvonni a figyelmed-mondja Jungkook izgatottam, mikor már a repülőtéren vagyunk.

Eltelt egy hét, még időben voltunk, mert mindenhol vannak ugye tanévkezdések, és pont jókor jött az ötletem, szóval nem soká kezdek is a suliban. Fasza , de csak egy kicsit félek, mert tudom , ha nem is testben Hyung mindig ott lesz velem.

A reptérre  négyen jöttünk. Az én családom és Jungkook. Szóval a végén Appával ketten kell visszamenniük, haha nem én terveztem így...

Most Eommával beszélgetnek vagyis inkább romantikáznak , mert nagyon sokszor csattan el köztöttük a csók. Nem igazán zavartatja őket , hogy itt van még legalább 200 ember , ha nem több , és a fiúk is éés a leendő pasija is.
De ha ők boldogok , addig engem nem zavar, de azért ritkábban lássam, ha kérhetem.

Tekintetem visszavezetem a nyuszi felé
-Hyung írni fogok neked igérem, de angolul nehogy kiessek a szerepemből- vigyorgok rá sunyin.

-nem bánom , nekem elég annyi is , hogy jelzel, afelől, hogy életben vagy és ha baj van azonnal írjál nekem , én ott termek meletted. Most vigyázni akarok rád, hisz sokáig nem tehettem meg , de most hogy van telefonod és eltudlak érni , kihasználom ezt a lehetőséget-bólogat magának , magyarul magába vitatta meg ezeket a dolgokat. Ismerem már, mint a rossz pénzt .
De szeretem.

-Hyung köszönöm, de valamit szeretnék kérni búcsuzóul- csintalankodni akarok veled csak egy kicsit.
Lábujjhegyre állok, hogy valamilyen szinten magasabb legyek és megkapaszkodom vállaiban. Ajkaihoz nyújtózkodom, mire félően körém fonja karjait.

Nyel egyet-mi lenne az?

-egy csókot kérek.

-azt nem hiszem , hogy...de .... de , egy puszit az arco....-nem hagyom hogy befejezze az értelmetlen dadogását , inkább magam veszem el amit kértem. Rátapasztom ajkaim az övére és most hogy megtörtént azt sem tudom mit csináljak , még sosem csókolóztam, így csak hozzá nyomom számat, de annyira jó érzés , majd elfojva karjaiban élvezem .

Pár másodperc múlva elvállva tőle meglesem , hogy Appáék láttak e , de nem mert a járatokat nézik, huh . Visszanézek Jungkookra , aki egy kicsit megszeppent, megsem mozdul , ..fenébe összetörtem.

-ezen javítani kéne-szólal meg végül felfelé görbülő ajkakkal, mire arcom pirossá válik.
Mellkason csapom és sérdődötten elfordulok.

Megkocogtattja vállam , de nem vagyok hajlandó visszafordulni , majd erőszakosan maga felé fordít és most ő tapad rám.
Úgy csókol , hogy abba lábaim beleremegnek , erősen tartja a fejem , mikor belenyomja nyelvét a számba , miután szétszedte párnácskáim egy cuppanós hanggal elválik és szemembe néz.

Pirospozsgás arcommal belemászok pólójába.

-így kell csinálni , de később javítunk rajta ,együtt.

                                          ❤️