𝑳𝒖𝒎𝒐𝒔𝒓𝒂 𝑵𝒐𝒙 /*

XI. /*

Piton hatalmas csörömpölésre ébredt. A hófehér kád csurig telt, és oldalán ezernyi patakocskában folyt a langyos víz egészen a padlózatig, ezzel kis tócsát varázsolva. Hirtelen azt se tudta hol van. Elzárta a magából szüntelen kellemességet árasztó csapot, kikászálódott az óriásira nőtt habos citrusos felhők közül és kikerülve a konyakos üveg szilánkra tört darabjait, felkapta a köntösét. Besietett a hálóba, és ahogy az ágyára nézett úgy érezte mint akit gyomron vágta vagy akit eltalált egy Reducto átok. Kótyagos fejjel odabotorkált az összegyűrt paplanok közé, és beléhasított a valóság tudata. Éjszaka leitta magát. Fél óráig kellett ott gubbasztania anyaszült meztelenül, egy szál köntösben, míg utol nem érte a megvilágosodás.

Az egész egy elcseszettül jó álom, képzelgés volt. Kezdtek visszatérni halovány képek az elmúlt estéről. A parkban a séta, a szitáló hó, a hihetetlenül makulátlan égbolt, Hermione ahogy ül a padon és göndör tincseivel a hőmelegítő bűbájon át beáramló langyos szél játszadozik. Aztán takarodókor mindketten a kastélyba mentek. Egészen addig követte a lány útját, amíg egy szeszélyes lépcső át nem lendítette a Griffendél klubhelyiség emeletére, ahol a lány alakja eltűnni látszott. Ő maga egyedül, igen egyes egyedül tért vissza lakosztályába, ahol bárszekrénye ajtaját csaknem kitépte a helyéről. Folytatta egész napos elfoglaltságainak egyikét, az ivászatot, de a dolog miértjére még nem talált választ hasogató fejfájása közepette. Először csak bemelegített egy pár pohár jó minőségű '22-es évjáratú vörösborral és erőnek erejével próbált elmerülni a pénteki újságban. Idióta, haszontalan hírek. Még apróbb cikkeket is talált Dumbledore haláláról, és ezen tudatlan csodabogarak által alkotott írások még jobban felbőszítették őt. Egy ideges mozdulattal vágta a kandallóba a fahasábokat nyaldosó lángok közé a pergamen köteget és leváltotta eddigi italát egy üveg kiadós Jenssen Arcana konyakra. Arra már nem emlékezett, hogy hogyan s miként jutott el a kádig, vagy hol hagyta el öltözékét, bár ez utóbbi józanodása pillanataiban kiderült, ahogy megpillantotta megszokott fekete talárját összegyűrve a földön. Ahogy visszagondolt a kellemes álomra, alsóbb régióiban még mindig kellemes bizsergés fogta el, de csak addig amíg meg nem szapulta önmagát. Nem képzeleghet egy diákjáról. És mint egy elavult villanykörte, úgy gyúlt meg benne a hála és az elveszettség érzete. Hálás volt, hogy ez csak egy képzelgés, az alkohol tomboló hatása a szervezetében. Nem lesz köztük Grangerrel semmi és kész. És miért? Mert így helyes. - üvöltötte magában. Elillant az álom kellemes érzése, miszerint van esély arra, hogy nem lesz egyedül, de úgy érezte tévedett. Butaság volt ebben reménykednie. Hiszen nem lenne ő Perselus Piton, ha az idők végezetéig nem lenne önmaga társasága. 

Még egy darabig álmélkodva nyomta az ágyát, majd hogy helyretegye még kissé spicces gondolatait, felhajtott egy fiolányi főzetet a másnapossága ellen. Meglepődve állapította meg, hogy ez volt az utolsó adag és, hogy nemsokára újra érlelheti a bájitalát, ha nem akar kínok kínjai között ébredni minden ittas éjszakája után. Az órára lesett és megrökönyödve konstatálta, hogy jócskán elmúlt a reggeli ideje és ha oda akar érni az ebédre akkor jobban teszi ha siet. Magára kapta egy tiszta ingét és felöltőjét állig gombolta, majd egy az évek során tökéletesített mozdulattal maga köré vonta hosszú fekete, elengedhetetlen köpenyét és felvette megszokott érzelemmentes álarcát. Szokásához hűen tekintélyt parancsolóan sétált egészen a Nagyteremig. Bár borgőzös állapota tompult, a rakoncátlankodó alsóbb éveseket pontlevonás helyett egy-egy ijesztő, gyilkos pillantással büntette, aznap ennyi tellett tőle.  Fejfájás hasogatta azóta is és hogy ettől eltekintsen bögréjét csordultig töltötte forró, gőzölgő kávébab őrleménnyel. Nem is nagyon evett, a pár falat báránysülten kívül szinte semmit. Beszélgetést kezdeményező kollégáinak egy haragos morgással jelezte: aznap nem kíván trécselésbe elegyedni, s ha ezt nem értik akkor képes egy átkot küldeni rájuk, a kacifántos idegállapotát elnézve. Ráérősen csörtetett vissza laborjába ahol nekilátott pótolni saját készleteit és a gyengélkedő polcainak hiányait is igyekezett elkészíteni. A javasasszony már többször kérte, hogy készítsen neki csontforrasztót és seb-gyógyítót, mert híjában van. Éppen időben végzett. A közepes méretű üstök alatt kioltotta a tüzet és elsietett, hogy megnézze a fél órán belül esedékes kviddics meccset.