𝑳𝒖𝒎𝒐𝒔𝒓𝒂 𝑵𝒐𝒙 /*

XXV /*

A Nap első sugarai melegen cirógatták a boszorkány arcát és mélyet szippantott a friss párás levegőből. Csak később tudatosult benne, hogy nem a saját ágyában fekszik, hanem egy sokkal kényelmesebb ágyban és a mosószer illat ami a paplanból áradt ezt a tényt csak alátámasztotta. Fáradtan kinyitotta szemeit és csuklóját gyorsan eléjük is kapta, amíg meg nem szokta a vakító fényt. Pár pillanat múlva eszébe ötlöttek a múlt este történtek és kissé elmosolyodott, amikor visszagondolt azokra a lágy Beethoven darabokra, amiket a férfi a külvilágról tudomást sem véve, játszott és csak játszott. Akkor, ott a zongoránál ülve, csodálatos látványt nyújtott a fiatal lány számára. Szemeit becsukta, fejét hátradöntötte és ujjai lekövethetetlen gyorsasággal futkostak a fekete-fehér billentyűkön, életre keltve velük gyönyörűbbnél-gyönyörűbb muzsikákat.

Ráérősen kikecmergett az ágyból, és csak akkor tűnt fel neki, hogy bár roxforti egyenruhát visel, az ágy végében egy hosszú fekete pólót hagytak. Végül habozás nélkül levetkőzött és felhúzta a pólót, aminek az alja épphogy eltakarta combjait. Körbekémlelt a szobában, és csak akkor tűnt fel neki a lélegzetelállító látvány, amit a hatalmas üvegablakok nyújtottak. Úgy érezte magát, mint egy mugli tündérmesében. Kint bár az eső esett, a Nap szüntelenül sütött, így halvány szivárvány varázsolva a végtelen erdő és a kopár sziklák fölé. Pár percig gyönyörködött a tájban, majd megkorduló gyomra jelezte, hogy már ideje lenne ennie valamit. Leballagott a lépcsőn, ami közvetlenül az ő szobája mellől vezetett a szalonba. Tétován megállt a zongora mellett és azon gondolkozott, melyik ajtó lehet a sok közül a konyhába vezető. Végül mindegyiket résnyire nyitotta és pechére az utolsó szolgált konyhaként. A többi egy vendégszoba volt, egy könyvtárszoba, fürdő és egy labor. Utóbbi keltette fel legjobban a lány figyelmét, de nem akarta háborgatni Piton fenségterületét az engedélye nélkül, és nem utolsó sorban rettentő éhes is volt. Szerencsére a hűtőben megtalált minden alapanyagot, így gyorsan összeütött egy kis omlettet, majd miután megreggelizett, a férfi adagját félrerakta-mondván hátha előkerül még aznap. Mivel Perselus Piton a legkevésbé sem tűnt úgy, hogy otthon tartózkodik. Hermione még a fenti szobákba is bekukucskált, és mivel a férfi hálójának vélt szoba üres volt, inkább visszament a könyvtárszobába és hosszas nézelődés után magához vette a legcsalogatóbbnak tűnő könyvet. Belekucorodott az egyetlen ülőalkalmatosságba, ami a szobában fellelhető volt. Egy hatalmas karosszékbe, ami az íróasztal mögött állt. A háttámlán pihenő köpenyt szorosan maga köré csavarta és mélyeket lélegzett a selymes anyag ontotta fűszeres illatból. Hiszen ő haragszik Pitonra, akkor mégis miért mosolyodik el minden egyes pillanatban amikor rá gondol? Maga sem tudta eldönteni mit érez és ez felettéb mód idegesítette. Egész eddigi élete során, minden egyes lépésében biztos volt és a könyvekben meglelte mindenre a választ. Most mégis, Piton közelében minduntalan elbizonytalanodott és szégyenlős kisiskolásnak érezte magát a férfi előtt. „Nekem te vagy az örökkém"- visszhangoztak fejében a szavai és szemei akaratlanul is bepárásodtak. Rögtön el is szégyellte magát, amiért ilyen érzelgős és ahelyett, hogy mélységesen haragudna Pitonra, most azon gondolkozik, hogy mondott-e valaha neki valaki ennél szebb dolgot. Hát igen, mikre nem képes a szerelem. Elrabolja tudatlan szívünket, hogy aztán összefacsarja, jobb esetben az utóbbit kíméletesebben teszi, így amikor elmúlik a fájdalom, újra merünk remélni és szeretni.

Hermione végül az első fejezet után, letette a könyvet, mivel nem tudott eléggé koncentrálni. Talán a férfi titokzatos távolléte, vagy az érzés hogy egyedül van Piton házában minduntalan elterelte a figyelmét. Az emelet felé vette az irányt és a korábban már felfedezett fürőben csurig engedte a lábas kádat. Kinyitotta a kis szekrényt törölköző után kutatva és vigyorogva vett ki egy doboz citrusos fürdősót. Ha a Roxfortban híre menne, hogy Perselus Piton milyen igényes ember, talán a legtöbben kinevetnék őt.