𝑳𝒖𝒎𝒐𝒔𝒓𝒂 𝑵𝒐𝒙 /*

XX /*

A nap gyorsan eltelt és Hermione ebéd után végre elindulhatott a vadőr kis viskójába. Miután Bellatrix kezeskedett a berendezés porrá égetéséről, a Roxfort vadőre számára új kisházat húztak fel a Tiltott Rengeteg mentén. Sokkal otthonosabbnak hatott, mint az előző, s bár még véletlenül sem szabadult meg egyik furcsa lénytől sem, mégis kényelmesebb volt a tágas tér miatt az elrendezkedés. Két szobácskából állt az egész mindössze, amelynek közepén a kis konyhaasztal foglalt helyet kényelmes fotelokkal. Jobb oldalt egy hatalmas medvebőrrel borított ágy és egy ósdi szekrény különféle kacatokkal a tetején: gyanuszkópok, régi, agyondíszített porcelánkészletek és pár legendás állatokról szóló elnyűtt könyv. Vele szemben a konyha és mellette egy függönnyel elválasztott helyiség, valószínűleg a fürdőszoba.

-De régen láttalak benneteket! Gyertek ide! – tárta szét hatalmas karjait a szakállas félóriás, hogy szoros ölelésbe vonja a két boszorkányt.

-No, gyertek-gyertek beljebb.- nyomta be őket a kis faajtón, majd ledobta nyakából a zsinórra fűzött menyéttetemeket.

-Hol voltál Hagrid?- kérdezte Ginny, és készségesen elvette a felé nyújtott hatalmas bögre gőzölgő teát.

-Nemrég születtek meg a thesztrálok, látnotok kellene őket. Imádni való csöppségek. Süteményt? – kínálta őket egy tál kőkemény keksszel.

-Köszönjük.

-No, és hogy megy a tanulás? – dörmögte Hagrid, s közben megcirógatta Agyar pocakját. Álmatagon tekintett fel gazdájára, s egy darab sütemény után sóvárogva csorgatta nyálát.

Egész délután elcsevegtek, különféle mindennapos témákról, mint az iskola a barátok és más egyéb említésre méltó dolgok. Már kezdett beborulni az ég, s mindannyian egyet értettek abban, hogy az éjszaka nem ígérkezik valami csendesnek. Hagrid éppen egy furkász bendőjét csiklandozta, annak reményében, hogy az egyik diáktól elcsent órát végre visszaadja, amikor is, hangosan dörömbölni kezdetek a kunyhó ajtaján. Mindannyian meglepetten néztek egymásra, amikor kiderült, hogy a váratlan látogató a fiatalabb Malfoy.

-Hermione! Piton téged keres már vagy egy órája.- kezdte idegesen a fiú, olyan formalitások nélkül, mint a köszönés.

-Hogy engem?- kérdezte felvont szemöldökkel, mert fogalma sem volt róla, vajon mit akarhat tőle már megint, amikor világosan közölte, hogy nincs szüksége rá.

A két lány még gyorsan elbúcsúztak a vadőrtől, aki a lelkükre kötötte, hogy még az elkövetkezendő Roxmortsi hétvége előtt feltétlen látogassák meg őt. Teljesen be volt zsongva az új szemiflázsok születése miatt, és meg akarta osztani másokkal is ezt a csodálatos látványt.

-Mit akarhat?- kérdezte Hermione, amikor már csak ketten vonultak a pince irányába Dracoval.

-Fogalmam sincs.- vont vállat a fiú és lekanyarodott a mardekárház klubhelyiségébe vezető folyosóra, egyedül hagyva a boszorkányt.

Hermione idegesen toporgott a bájitalmester lakosztálya előtt. Nem akart bemenni, de úgy festett kénytelen-kelletlen lesz bekopogtatni. Alig kellett várakoznia, az ajtó rögvest kitárult és egy fel-alá járkáló Perselussal találta szemben magát. Sem kedve, sem ereje nem volt egy újabb vitához, ezért szó nélkül ült le a kanapéra, és csak egy bólintással jelezte, hogy belekezdhet mondanivalójába.

-Hol voltál?- kérdezte idegesen és zakója zsebéből előkotort egy doboz szivart.

-Hagridnál.- s közben elgondolkozott, hogy látta-e már valaha dohányozni Pitont, de egy alkalom sem jutott eszébe. Közben a másik már rá is gyújtott, és egy jóízű sóhajtás közepette kifújta a gomolygó füstöt gőzmozdonyhoz módjára.