𝑳𝒖𝒎𝒐𝒔𝒓𝒂 𝑵𝒐𝒙 /*

V. /*

Hermione Granger vekkere az ágya melletti apró tölgyfa hatású éjjeliszekrényen megállás nélkül csörömpölt. Rázkódásának köszönhetően leverte Hermione egyik számmisztika könyvét a padlóra, amely telis tele volt bonyolultnál bonyolultaBB statisztikai számításokkal; mire a lány ijedten riadt fel. Bal kezével fáradtan lecsapta az órácskát, majd kitakarta vacogó testét, hogy felpezsdítse önmagát, lábat ezzel arra késztetve, hogy a szekrény felé induljon meleg ruha után kutatva. Szokásos talárja helyett, egy mugli öltözéket húzott elő az alulról második polc hátuljából. Egy feszülős sötétkék farmert és egy bő bézs pulóvert. Mivel úgy vélte, Londoni kiruccanása előtt még biztosan elköszön barátaitól, akik a hét ezen szakaszán általában dél előtt ki sem merészkedtek meleg tollpaplanjuk alól, ha meg mégis akkor önkényesen elfoglalták a kandalló előtti kanapét és varázslósakkal ütötték el az idejüket ebédig, tehát Hermione arra a következtetésre jutott, hogy hosszú kabátját az ágyára kikészítve hagyja ott. Belépve a Nagyterembe páran kérdő tekinteteket lövelltek felé, először azt hitte a haja a szokottnál is kócosabban áll, majd mikor meglátta Mardekáros barátját integetni, úgyszintén mugli ruhába, rájött, hogy a különös öltözéke miatt kapja a csodálkozó tekinteteket pár alsóbbévestől. Draco egy fekete hosszú, nem túl szűk farmert viselt, hozzá passzoló ébenfekete inggel, rajta pedig egy ujjatlan, zöld kockás mintázatú kötött pulóver. A fiú testalkatát, ami egyben volt vékony és izmos kihangsúlyozta, hogy nem fedi a Mardekár ház címerével ellátott talárja, vállai is szélesebbnek és férfiasabbnak tűntek a megszokotttól. A lány is egészen barátságosan nézett ki a színes ruhákban, ezzel ellentétben minden nap fekete alsót és valamivel világosabb inget viselt, alkalom adtán megengedte magának, hogy a klubhelyiségben mugli ruhában legyen, atlétában vagy hasonszőrűben mint sokan mások. Hajának göndör fürtjei vígan ugráltak fel-le vállán, ahogy a barátjához sietett. Annyira elvakította az izgalom, hogy észre sem vette a tanárok susogását, ami akkor kezdődött, mikor mindenkinek feltűnk az újöntetű Griffendéles és Mardekáros barátsága. Pedig ha szokásához híven Hermione csak egy pillantást vetett volna a kimagasodó asztalra, láthatta volna a Dumbledore már-már röhejes széke mellett ülő Piton egy pillanatnyi meglepetését sugárzó arcát.

Bár a bájitaltanár egy apró alig hallható sóhaj kíséretében nyugtázta, hogy senki nem vette észre megfeszülő ajkait, ahogyan pupillái kitágulnak és dúsnak nem mondható fekete szemöldökének önkéntelen rándulását. Nem tudta ő maga sem, hogy az zavarja ami Grangerrel történt nem olyan régen-az az alkohollal áztatott csók, vagy pedig, hogy hét nap múlva ugyan ekkor egy ehhez hasonló Nagyteremben fog cseverészni a lány társaságában, olyan kiállhatatlan alakokkal, mint Dezislav, akiről meg volt győződve, hogy még a fiatal boszorkánynál is jobban az idegeire fog menni. Eszébe jutott az első találkozása a jelenlegi Durmstrang igazgatójával:

-Á Piton Plofesszor- nyújtott kezet a bokáig érő téli kabátos férfi. - Dumbledole Plofesszor - Fejet hajtott a hosszú, ősz szakállas igazgatónak is. Bár mély hangja valamelyest tekintélyt parancsolt neki a zavaró akcentusa és selypítése nevetségessé tette Piton szemében.

-Dezislav.- mondta rekedt hangján és viszonozta a szívélyesnek legnagyobb jó szándékkal sem mondható kézfogást.

-Ölömömle szolgál, hogy találkozhatok önnel.- somolygott gúnyosan magában a göndör hajú férfi, aki nem sejthette, hogy Piton magában a sárga földig alázza őt. A bájitaltanár eszébe először a turbános Mógus fészkelte be magát, aki ugyan ilyen selypítésekkel teli beszédet szimulált.

Piton majd' szétrobban mérgében, hogy Dumbledore ilyen kellemetlen szituációba hozta. Tudni illik Dezislav egy markáns, fiatal férfit tükrözte, korát meghazuttolva amikor találkozott Pitonnal. Dumbledore fel akarta venni az iskolába SVK tanárnak, mivel régről ismerte a férfit, de meg akart bizonyosodni a megfelelő képességeiről. Akkoriban az ötvenes évei elején járhatott, hosszú göndör barna haja volt, mint egy tinédzser lánynak. Arca komor, néhol egy-egy anyajegy tarkította alig ráncos bőrét. Perselus irigy volt rá, amiért még nála is fiatalabbnak festett, pedig jómaga több évvel is a varázsló előtt járt. De az érzése rögtön alábbhagyott, amikor a végtelennek tűnő, kifejezetten unalmas beszélgetés végén Albus csak ennyit mondott a magabiztos férfinak: