𝑳𝒖𝒎𝒐𝒔𝒓𝒂 𝑵𝒐𝒙 /*

XXIX /*

-Ne izgulj, biztosan menni fog. Te vagy az évfolyam legokosabb boszorkánya. - nyugtatgatta barátnőjét a vörös lány.
-És mi van ha megbukok? Ha valami olyan kérdést tesznek fel amire nem tudom a választ? - motyogta szörnyülködve és újra meg újra rápillantott gyűrött jegyzeteire. Reménytelen eset volt ezen a téren a lány. Specialista és maximalista hajlamai erősen kiéleződtek a mindenkori vizsgaidőszakra és előszeretettel - bár nem vélt szándékka - a barátai agyára ment.
-Hermione Granger, ha így folytatod kénytelen leszek szólni Pitonnak hogy megzakkantál. - ugratta rosszmájúan, mire Hermione végre halványan elmosolyodott.

Az óra elütötte az kilencet és a tanulók akik bájitaltanból szándékozták letenni a RAVASZ-t, szépen besorjáztak a hatalmas terembe. A kis talpazaton álló pódiumon, a terem leghátsó részében három idősebb varázsló foglalt helyet és diskurálást folytattak a roxfort bájitalmesterével. Perselus amikor meglátta a lányt aprót biccentett felé, mire ő kényszeredetten elmodolyodott. Piton jelenléte egy okkal több arra, hogy mennyire kínos lesz ha nem teljesít úgy, ahogyan azt elvárják, ahogyan azt elvárja önmagától.
Beült a számára kijelölt padba és a vizsgáztató köszöntőbeszédjét figyelmen kívül hagyva, fejben újra átismételte a legritkább hozzávalók felhasználását: kezdve a varangydudvától a csömörcsápig.
Először egy tesztsort kaptak amire recepteket kellett kidolgozniuk. Piton rezzenéstelen arccal, de büszkén pillantott le a lány lapjára, ami hibátlanul volt kitöltve.
Ezt követően megkezdődött a gyakorlat a bájitaltanonc növendékek számára. Apró cetlit húztak és el kellett készíteniük a megadott főzetet, majd azt követően szóban is beszámolni az ismerettségeikről azzal kapcsolatban. Harry vigyorogva felmutatta az apró pergament, ahogy elhaladt mellette: Elő halál esszenciája. Hermione szívéről hatalmas kő esett le, mert legalább azon nem kellett aggódnia, hogy a legjobb barátja egy számára ismeretlen főzetet húz, amire valljuk be megvolt az esély a fiú hiányos ismereteit illetőleg. Neki az Amortentia jutott, amit már számtalanszor elkészített Piton óráin, így nem akadt vele gondja. Szóról-szóra az emlékezetébe volt vésve a recept, vagy még száz másik mellett.
Végül a vizsgáztatók elé állva, nagy szakértelemmel elmagyarázott minden apró részletet, kezdve az alapanyagok tulajdonságaival, a bájitalról. Piton elismerően biccentett a lányra és első dolga volt belefolyni kollégái beszélgetésébe, akik a sorsáról döntöttek. Bár a férfinek kétsége sem akadt afelől, hogy kitűnően állta az akadályt.
Ha valaki egy éve azt mondja neki, hogy a tudálékos Ms. Granger miatt fogja csekély - soha elő nem forduló- izgatottsággal várni a vizsgaeredményt, akkor egyszerűen még csak egy gúnyos megjegyzésre sem illeti, tekintve a páciens zavarodott állapotát.

-Na, hogy ment? - dobta le magát az egyik fotelba a fiú és Ron szokásához hasonlóan a kezébe vett egy rakat fánkot, amit vörös barátnője nem igen nézett jó szemmel.
-Kiváltképp jól. - vonta meg a vállát Hermione és kutakodva Ronra emelte tekintetét.
Noha még mindig feszélyezett volt köztük a viszony, nem viselte volna a legkönnyebben ha állítólagos barátja évet ismétel. Lelkiismerete nem engedte volna amolyan püff-neki hozzáálláshoz.
-Fogjuk rá. - húzta el a száját, majd végtére is inkább visszatartotta kikívánkozó káromkodását, amit az ingére csöppenő baracklekvár idézett  volna elő.

A délután további része zökkenőmentesen telt, ha eltekintünk azon röpke ténytől, hogy Ron egyre felbátorodottabban vett részt a baráti csevelyekben. Nem mintha eddig visszafogta volna magát, de kevésbé keltette egy órmótlan féltékeny félnótás képét, mert fölös energiáit igencsak felemésztette a későn kezdett RAVASZRA való felkészülés. Most azonban, hogy visszanyerte régi formáját, előszeretettel kötött bele először Harrybe, majd mikor az a legkevesebb figyelmet sem szentelte neki, Hermione következett.
-No lám, nem gondoltam hogy a denevér mostmár a gátlástalan perverzióinak is utat enged. - mondta mintegy ártatlanul, de szemével szikrákat szórva a férfi felé fordult.
Mindenki fejében ugyan az játszódott le, mert Harry egy hangos sóhajjal előre statuálta a fiú közelgő kitörés áradatát.
Hermione felkapta a fejét és közvetlen közelről Piton kutakodó tekintetével találta szemben magát, ami őt mustrálta ahogy feléjük közeledett. Elegáns tartás, a megszokott örvénylő talár, de a szemében az újkeletű, majd hogy nem utópikus csillogást, csak a lány vette észre.