𝑳𝒖𝒎𝒐𝒔𝒓𝒂 𝑵𝒐𝒙 /*

XXII /*

A hét további része eseménytelenül telt. Egyedül a folyosón való pletykálkodások keltették fel a fiatal boszorkány figyelmét, de nem szentelt nekik nagyobb jelentőséget. Csütörtökön a bájital tanterem felé igyekezett Harry és Ron társaságában, bár az utóbbi csak szótlanul hallgatta a két fél között zajló beszélgetést. Mindannyian egyet értettek abban, hogy Hermionénak jót fog tenni a hétvégi kiruccanás, de amennyire örült a lány, hogy Piton elkíséri a fiúk annyira sajnálták őt. Bár a kis túlélőnek már nem akadt sok gondja a férfivel, mégsem voltak puszipajtások. De hálás volt neki mindenért, és bár még mindig voltak ellenvetései a bájitalmester irányába, már nem gyűlölte őt annyira, sőt semennyire. Ronnak meg hát mostanában elég sok összezördülése akadt a mardekár házvezetőjének diákjaival, de ez alól a férfi sem volt kivétel. Éppen ezért ő sem repesett az örömtől, amikor Hermione elújságolta, hogy Piton kiséri el. A lány csak egy szájrándítással statuálta, hogy ő sem veszik meg az ötletért - és persze reménykedett benne, hogy hitelesre sikerült a kis fintora. Amikor a terem elé értek, már többen felsorakoztak, vagy kisebb csoportokban folytattak beszélgetést. Malfoy is nem sokkal később megérkezett és odaverődött az Arany Trióhoz, amíg a professzort várták. Pár szót váltottak, leginkább Hermionéval, majd besoroztak a terembe Piton parancsára. A férfi nem tűnt valami vidámnak, bár soha nem is volt az, mégis most a szokásosnál is mogorvábban festett. Talárja vészjóslóan hullámzott utána, ahogy becsapta maga mögött az ajtót. Pálcájával suhintott és a táblára máris felkerültek az aznapi recept alapanyagai. Megnevezés híján többen szörnyülködtek, hogy pontos meghatározás nélkül képtelenek lesznek elkészíteni a főzetet. Piton, aki addigra beletemetkezett az asztalán heverő papírmunkába, csak felpillantott és villogó szemekkel pásztázta a társaságot, amíg teljes csöndbe nem burkolódzott a terem. Már csak a kések monoton csattogása a vágódeszkán, az üstök alatt pattogó lángok és Piton tollának sercegése törte meg a csendet. Néha körbepillantott, hogy nem kell-e megakadályozni egy éppen végzetes hibát, de miután nem talált semmi fenyegető veszélyt, tovább folytatta a dolgozatok javítását és a jövő hétvégére esedékes romxmortsi kirándulás jelentkezési lapjainak jóváhagyását. Az óra végére csodával határos módon nem veszített senki a pontjai házából, de ettől függetlenül a férfi azért tett pár gúnyos megjegyzést, amikor már nem bírta nézni, hogy miket művelnek össze a tökkelütött diákok.

-Malfoy! Segítsen Weasleynek a hólyagszemmel, mert ha így halad, akkor a teljes készletem ki fog fogyni. - vágta oda, amikor Ron már vagy a negyedik szemet dobta félre a tálcáján. A vörös fiú idegesen fújtatott és nem értette, hogy miért nem sikerül neki csak a legkülső réteget lefejteni. Draco vonakodva bár, de végül segített a fiúnak és hozzá szokatlan módon, még pár instrukcióval is ellátta. Bár nem a segítőkészsége vezérelte, hanem hogy nem fűlött a fogához pár perc múlva tiszta nyálka lenni. Ron csak egy bólintással jelezte, hogy onnantól egyedül is boldogul.

Ezt követte a sötét varázslatok kivédése órájuk és Montogomery szokás szerint a kis asztalkája mögött pepecselt valami levéllel rájuk várva. Amikor a diákok beléptek a terembe rögtön felcsillant a szeme és rövid lábaival korához képest szaporán a terem közepén álló szekrényhez sietett. Most a padok a fal mentén voltak elhelyezve és a függönyöket is mind behúzta. Olvadt gyertyacsonkok világították meg a termet és ez valamelyest megnyugtató érzést keltett a kíváncsi diákokban.

-Ma a mumussal fogunk megismerkedni!- kezdte büszkén a nő és hatalmas keretes szemüvegét feljebb tolta orrnyergén. Azt hitte, hogy a diákok el lesznek ragadtatva az ötlettől, de az igazat megvallva csak annak örültek, hogy nem kell végighallgatniuk még egy unalmas órát a nap folyamán. S a varázslattal sem volt problémájuk, mivel Lupin professzorral már harmadéves korukban elsajátíthatták. Akadtak páran viszont, akik teljes félelemmel a szemükben álltak be a hosszú sorba, és igyekeztek minél hátrébb kerülni. A háború sokak lelkét megnyomorított, s ha akadt valami amitől igazán féltek az vagy maga Voldemort, vagy az egyik csatlósa volt, akik szemük láttára kínozta halálra a legjobb barátaikat. Hermione is kissé ideges volt, amikor beállt a sorba és ez az érzés csak egyre növekedett benne, amikor szép lassan fogytak el előle az emberek. Fogalma sem volt, ő mitől félhet a legjobba, hiszen kapásból fel tudott volna sorolni legalább öt dolgot aminek még csak a gondolta is rettegéssel töltötte el. Már csak egy hugrabuggos lány és Draco állt előtt. Eddig legnagyobb meglepetésére még senkinek nem volt a háborúval kapcsolatosan akkora félelme, hogy a kis lény olyan alakot öltsön. A fekete hajú lány következett és félve lépett közelebb a hatalmas szekrényhez, amiből már szemmel láthatóan szabadulni akart a mumus. Ide-oda dülöngélt és hatalmas puffanásokat hallatott. Egyszeriben kinyílt a szekrény ajtaja és először csak egy hosszú, sárga körmökkel teli kar kapaszkodott ki belőle, majd a hozzá tartozó test. Greyback ott állt teljes valójában és a hugrabugos arcából rögvest kifutott a szín. Olybá tűnt, el fog ájulni és erőtlen hangján hiába kántálta újra és újra a varázsigét, a szörnyeteg egyre csak közeledett felé, amíg már csak pár karnyújtásnyira volt tőle.