𝑳𝒖𝒎𝒐𝒔𝒓𝒂 𝑵𝒐𝒙 /*

XXVI /*

Sokkal később elhagyták a férfi házát és végigvonulva a sziklás parton, elhoppanáltak. A Roxfort most meglepően csendesnek festett. A táj igaz sötétbe burkolódzott, de se a szél nem fújt vadul, és a deres fű cseppnyi jelét sem mutatta, hogy az elmúlt napokban esett volna hó. Az ég tiszta volt, látni engedte a sokmillió csillagot ami beragyogta a kastély birtokát. Már jóval takarodó után voltak, így amikor beértek az iskolába mindent csend borított. Egyedül Mrs. Norris nyávogott egy régi lovagi páncél árnyékában, miközben hosszan elnyúlt a kőpadlón. A megszokott módon fáklyák világították meg a folyosókat, de a halvány fény aligha volt elég ahhoz, hogy valaki óvatlanul el ne botoljon. Perselus meggyújtotta a pálcáját, amit egyes portrék nem néztek túl jó szemmel, de egyikük sem volt olyan merész, hogy kioktassa a bájitalmestert.
Visszakísérte a lányt a Kövér Dáma portréjához, majd lopva a köpenye alatt magához húzta. Nem hiányzott nekik egy pletykálkodó festmény, hiszen köztudott, ha már egy tudta, akkor az többé nem volt titok. Óvatosan megcsókolta a lányt, de nem mélyítette el a csókot, ahogyan szokta, és vissza is kellett fognia magát, mivel tudta ha nem tér vissza azonnal a saját lakosztályába, akkor nagyvalószínűséggel a lányt is magával viszi. Annak pedig nem sok jó lenne a vége, hiszen másnap mindketten kimerülten térnének vissza a szürke hétköznapokba, ami ezt még jobban lelombozóvá tenné. A férfi ígyis minden egyes alkalommal, amikor a kastélytól távol tölthetett el időt a fiatal boszorkával, legszívesebben vissza se tért volna.

-Jó éjszakát Professzor- köszönt el pajkosan, majd átlépte a klubhelyiségbe vezető portrélyukat.

-Ms. Granger.- pillantott rá utoljára, majd szélsebesen megfordult és elviharzott a pince irányába. Már majdnem elérte a lakosztályát, amikor különös hangokra lett figyelmes. A mágiára kezdett koncentrálni, majd miután megérezte a legerősebb rezgéseket, elindult egy sötét sarok irányába. Pálcáját szorosan a kezében tartotta, készen állt akár egy párbajozásra is, de nem volt szükség erre és egyébként is könnyűszerrel felülkerekedett volna a sötétből kilépő alakon. Eva bársonyos hangon, játszi könnyedséggel üdvözölte, nyomát sem mutatta annak, hogy esetleg zavarban lenne lebukását illetően.
Hiszen egyértelmű volt, hogy a bájitalmesterre várt, ki más után szaglászna a pincefolyosón ilyen késői órákban.

-Perselus, micsoda kellemes meglepetés.- csiripelte, majd mit sem törődve a férfi kérdő arckifejezésével, elindult a lakosztály felé.

-Mind a ketten tudjuk Eva, hogy nem véletlenül futottunk össze.- morogta miközben udvarisan ajtót nyitott neki. Bár egyáltalán nem fűlött a foga egy késői látogatóhoz, főleg nem a nőhöz, de furdalta a kíváncsiság, hogy vannak-e újabb fejlemények a közös „ügyükben".

-Ne légy ilyen mogorva Pers, ha jól emlékszem régebben díjaztad a kettesben eltöltött időt.- kacagott fel hangosan.

-Ha kérhetem, a lényeget. Eléggé megviselt az utazás, és a holnapi napom sűrű lesz.

-Szomorú, hogy több időt fordítasz egyes diákjaidra, mint egy régi barátodra.

Perselus kissé feszélyezve érezte magát a nő közelségében, és remélte, hogy nem Hermionéra célozgat.

-Ezt meg hogy értsem?

-Perselus, ezer éve ismerjük egymást. Mégis úgy viselkedsz mintha idegenek lennénk, ellenben Ms. Gragerrel úgy vettem észre nagyon jó viszonyt ápoltok. McGalagonynak még nem tűnt fel, hogy a kisasszony rendszeresen veled tölti az éjszakáit? - volt valami különös a hangjában, de a férfi nem tudott rájönni, hogy mi lehet az.- Te is tudod, hogy ezerszer jobbat kaphatnál, mint egy éretlen diáklány.

Perselusnak majd' kiestek a szemei a helyéről, persze semmi jelét nem mutatta ledöbbenésének. Némán bámult vissza a nőre és nem tudta, hogy az aggasztja jobban, hogy rájött a lánnyal folytatott tiltott románcára, vagy hogy köntörfalazás nélkül felkínálta magát, mint valami olcsó prostituált.