𝑳𝒖𝒎𝒐𝒔𝒓𝒂 𝑵𝒐𝒙 /*

XIX /*

Hermione felhőtlen boldogsága azonnal elillant, mihelyst belépett a griffendél klubhelyiségébe. A fotelben Ronald Weasley terpeszkedett Helena társaságában. A mardekáros lány meglepetten nézett végig a késői érkezőn.

-Hogy-hogy nem hoztad magaddal Malfoyt? – Hermione tudta, hogy a lány Pansy egyik barátnője és azt is sejtette, ha Draco itt lenne inkább meghunyászkodna. Így Helena bosszúságára csak szánakozóan végigmérte a párt és felsietett hálójába. Miféle bosszúhadjárat ez Ron részéről? Végül is, csak magát teszi nevetségessé.

-Hol voltál? Halálra aggódtam magam, Mc.Galagony csak annyit mondott, hogy valami bájitalmesteri dolog miatt voltál távol.

Hermione kérdő tekintetet vágott és elnevette magát.

-Igazából Pitonnál voltam...

Ginny elhúzta a száját. –Remélem azért ráküldtél egy-két ártást.

Hermione elmesélte a történteket, kezdve a kihallgatott beszélgetéssel, persze az intimebb pillanatokat cenzúrázta a történetből.

-És te ezek után megbocsájtottál neki? Nagy szerelem lehet, ha már velem is beszélt.- szája elé kapta a kezét.

-Micsoda? Perselus beszélt veled? Ti szövetkeztetek ellenem?- látva barátnője riadt ábrázatát, elnevette magát.

Nem tudott haragudni a férfira. Ha Perselus még Ginnyvel is hajlandó volt beszélni miatta, akkor egyértelműen megérdemelte azt a második esélyt. Ki gondolta volna, hogy a professzor latba veti a büszkeségét? Először beszél Ginevrával, aztán hagyja ledőlni az elméjét védő falakat és még az igazgatónő átverésével is megpróbálkozik, mindezt jóformán csak miatta.

A hét gyorsabban röpült, mint gondolta volna. Bár kezdeti öröme egyre redukálódott, mivel tanárának érdeklődése csökkent irányába. Legalábbis ő úgy érezte. Piton viselkedése egyre zavarosabbá vált, nem kereste a lányt, nem pillantott felé a főétkezések közben, még a folyosón is csak egy bólintással nyugtázta találkozásaikat, majd se szó-se beszéd elsietett, még mielőtt Hermione szóba elegyedhetett volna vele.

Hétfő révén Hermione a könyvtárba igyekezett. Binns professzor nem könyörült rajtuk (részben a RAVASZ miatt is) így másnapra egy három pergamentekercses dolgozatot kellet leadnia Grindelwald családfájáról. Szerencsére volt pár jegyzete az előző óráról, de az öreg álmosító hangjára kész csoda, hogy még nem aludt el. Harry minden egyes tanórát végig horkolt mellette, ám ez Binns-t nem nagyon izgatta. Ebben kicsit hasonlított Montgomeryre.

Már majdnem a könyvtár folyosójára ért, amikor is Mr.Malfoy talárja lebegett el mellette. Először észre sem vette, vagy csak nem ismerte fel hirtelenjében a lányt, de pár másodperccel később száznyolcvan fokos fordulatot vett, így immár előtte tornyosult teljes valójában. Megszokott, fekete elegáns öltözetet viselt, kezében ezüstös sétapálcája. Haja most nem tűnt olyan ápoltnak, mint a bálon, de ellensúlyozta a frissen (vagy nem rég) borotvált szakálla.

-Ms. Granger.- csókolt kezet. Lerítt róla a büszkeség, ahogy fejét gőgösen az ég felé emelte.- micsoda kellemes meglepetés.

-Mr.Malfoy! Mi járatban van erre?- kérdezte mosolyogva, mivel valóban nem értette mit keres Roxfortban. A fiát aligha látogathatta meg, mivel Draconak éppen kviddics edzése volt. Hermionét győzködte is a fiú reggeli közben, hogy jöjjön ki megnézni, de nem fűlött a foga vacogni a jeges esőben a kilátón.

-Perselushoz jöttem, bár úgy látszik ő hamarabb megtalált engem, mint én őt.- bólintott át a lány válla fölött. Kissé meg is ijedt, amikor hátra nézett. Herione egész héten egy szót sem beszélt Perselussal, kivéve a bájitaltanórákat, amiken olyan fejet vágott, mint aki rögvest kiátkoz mindenkit a teremből. Az a jó szokása is köddé foszlott, miszerint újabban megdicséri az órákon, még egy elismerő pillantás is a nehezére esett. De az kifejezetten felháborító volt, amikor szó szerint kizavarta a lányt a teremből, pedig az csak beszélgetni akart vele.