𝑳𝒖𝒎𝒐𝒔𝒓𝒂 𝑵𝒐𝒙 /*

VI. /*

-Gyönyörű vagy Hermione! – mondta Ginny körbeugrálva a fiatal, kódos boszorkányt. A lány zöldes szemei csak úgy csillogtak az izgalom hevében, miközben arca egyre haja színébe kezdte váltani magát.

-Köszönöm Gin! – Hermione gondosan megdörgölte halántékára tapadt tincseit, majd folytatta a ruhába öltött testének vizslatását. Az ezüstkeretes tükör, amit pár perccel ezelőtt változtatott át sminkestükréből a szoba közepén álldogált a két lány társaságában.

- Azt hiszem ideje lefeküdnöm- szólalt meg ismét, mire fiatal barátnője csak egy puszit nyomott arcára és az ajtót kivágva, rég ottfelejtett barátját vette célba. Granger lehámozta magáról a az estélyit, óvatosan lehúzta a hátán feszülő, alig észrevehető cipzárt, aminek színvilága a ruháéhoz volt hasonlóra mázolva. Óvatosan beakasztotta szekrényébe egy vállfára. Végül eltüntette a tükröt, majd gyors léptekkel máris a zuhanyrózsa csalogató vízsugarai alatt tudhatta magát. Ahogyan a kezdetben jéghideg víz megcsapta hátrahajtott fejének homlokát ajkai akaratlanul is összerándultak. Amit egész nap majdnem teljesen sikerült elnyomnia a felszínre tört. Egyre csak a bájitalmester képe villant szemei elé. Agyában cikáztak a szavai „erről egy szót se senkinek", és legnagyobb kellemetlenségére kép is társult hozzá a fogát összeszorító zilált külsejű tanárról. Bár imádkozott, hogy bódultsága elmúltával aznap ez a kép is múljon el agyából, úgy néz ki csak hátsó felébe sikerült visszataszítani, ahonnan most előtört.

Még mindig csukott szemével a samponos doboz felé kezdett tapogatódzni és nem telt bele pár másodperc, mire a barackvirág színű folyadék betöltötte víztől ráncos tenyerét.

Percekkel később, már bolyhos fehér köntösben vizslatta a szekrényét valami laza viselet után kutatva. Végül, hogy a mai „mugliruha" napját meg ne törje előrángatott egy bő szürke melegítőt és hozzá egy egyszerű spagetti pántos fehér trikót vett fel. Lement hátha még a kanapén találja barátait, kedve lett volna egy kis csevegéshez, hogy eltereljék a gondolatait. Legnagyobb csalódottságára Harry Ginny ölébe dőlve aludta, míg a barátnője a pontos mását követte a tevékenységnek. Neville is már biztosan alszik, feltételezte Hermione, amikor a fiút sehol sem látta. Szomorúan ült le az egyik fotelba, majd egy pálcaintéssel magához hívta a nagynénjétől két éve kapott Jane Austen könyvét. A sorokat többször is újra kellett olvasnia, mire értelmet nyertek számára. De így sem tudták lekötni a nyomtatott betűk egymásba fonódó szavai. Hirtelen és meggondolatlan ötlettől vezérelve halkan kilépett a Dáma portréján. A könyvtár felé settenkedett amilyen halkan csak tudott, de még így is akadt olyan portréalak, aki a legkisebb nyugalommal hordta le a lányt késői kiruccanásáért. Hermione tudta, hogy aznap Piton járőrözik a folyosókat szelve, de figyelmét hogy elterelje csakis a célnak szentelte. Halkan kitárta a könyvtár régi ajtaját, csak épp akkora résre hogy vékony testét átpréselje rajta. Áldotta Madam Cvikkert amiért nem vált szokásává a könyvekkel telezsúfolt helyiség bezárása éjszakára. Nem kellett sok keresgélés, s meg is találta a számára izgató könyvet. Óvatosan leemelte egy baltimore-sárga könyv mellől az általa választott darabot. A közepes méretű bőrkötésű könyv érdes felülete könnyedén állapodott meg nesztelen ujjai között. Gerincén az alábbi felirat hirdette a címét: „Merlinre, a legjobb bájitalok!". Szemezett ezzel a könyvvel pár nappal ezelőtt, de nem akarta aznap az ötödik könyvet kikölcsönözni, amikor egy nap amúgy is csak hármat lehetett volna, de Minervának hála a lány Madam Cvikker engedélyével több könyvre is szert tehetett egyetlen napon belül. Hóna alá vette a könyvet és amilyen gyorsan és halkan csak tudott elindult a kedvenc olvasóhelye felé. Arra soha sem találkozott egyetlen lélekkel sem, nemhogy tanárral. Egy boltíves ablak mélyen kinyúló párkányára telepedett. Lábait mellkasához húzta és úgy figyelte a vastag üvegablakon át Roxfort hatalmas birtokát. Kint a szél tépte a távolba burkolódzott Sötét Rengeteg fáit, míg a sejtelmes csillagok közül páran átvilágították az őket takaró sötétszürke felhőket, amelyek a vígan fogyó Holdat ölelték körbe.