Sorrow |Tetsutetsu Fanfiction - Befejezett|

19. Fejezet

Annyira jó ez az Opening összeállítás):

___

[Név]-vel hamar odaértünk a tanárokhoz, ahol még Awase, Sero, Tetsutetsu, Momo, Todoroki és Mina tartózkodtak. 

  - Ahj, bárcsak játszhatnék még - szólt Mina keservesen - Nem akartam kiesni!

  - Jól vagy? - siettem oda Tetsutetsuhoz, hogy megnézzem, minden rendben van-e vele.

  - Persze, csak egy kis pukli fog maximum nőni a fejemre - magyarázta, miközben egy fatörzsön ült.

 -  Szeretnék Monoma helyett is bocsánatot kérni! - szóltam, miközben levettem az arcomról az arcvédőt, és közben leguggoltam elé.

A szürke hajú fiú megrázta a fejét, majd levezette rám a tekintetét, és arca kicsit összerezzent.

  - Megint? - ejtette ki halkan eme szót, mire zavartan oldalra pillantottam csak.

  - Nagu, szeretnél még játszani? - lépett mellém [Név].

  - Nem igazán - vallottam be őszintén.

  - Akkor eljössz velem levenni a ruhát? Én se játszom többet. Utána beszélhetnénk - mosolygott rám.

  - Baj van, igaz? - nézett rám Tetsutetsu.

Csak megráztam a fejemet és felálltam, azonban Tetsutetsu elkapta csuklómat finoman.

  - Velem is megbeszélheted, ha szeretnéd - nézett rám aggódva.

  - Nem szeretnélek ezzel terhelni - szóltam zavartan.

  - És őt igen? - biccentett [Név] felé.

  - Senkit se, igazából - suttogtam és elhúztam a kezemet.

  - Ha visszajössz, akkor mutatok egy játékot a telefonomon - szólt a szürke hajú.

  - Jó - bólintottam, majd [Név]-el elmentünk, hogy levegyük a ruháinkat.

A ruhatárhoz érve, kibújtunk a paintballos ruhából, majd a többi közé tettük. Ezt követően a tároló melletti padkára ültünk.

  - Nem muszáj róla beszélned. Ülhetünk csak csöndben és nézelődhetünk - szólt a lány.

  - Féltékeny vagyok - mondtam ki hirtelen.

  - Hm? - nézett felém, én pedig úgy éreztem, hogy muszáj elmondanom neki.

És így is lett.
  Nehezen, de elmondtam mindent a lánynak, akit nemrég még megvetettem. Elmondtam neki, hogy sajnálok mindent, amit róla gondoltam. Elmondtam neki, hogy Monomaval mi volt köztünk, hogy elköltöznek, és hogy mit beszéltünk meg. Elmondtam neki, hogy nekem soha nem volt normális baráti társaságom, elmondtam minden gondolatom ezzel kapcsolatban és elmondtam, hogy borzalmasan érzem magam, amiért féltékeny vagyok rájuk. [Név] végighallgatott, és nem szólt míg be nem fejeztem a mondanivalóimat.
  Közben a többiek még egy kört játszottak, és akkor értem a mesélésem végére, amikor már kezdtek kihullani az emberek a második körből.

  - Sajnálom, hogy ezzel terhellek, holott nem lenne kötelező hallgatnod a problémáimat. Tudod, nekem eddig semmi gondom nem volt, és az utóbbi időben minden a feje tetejére állt. És nem tudom, hogy mit tegyek. Nem tudom, hogy miképp kezeljem, vagy kinek mondjam el. Olyan tanácstalan vagyok, és félek. Baromi rossz érzés van a mellkasomban. És nem akarom ezt érezni - haraptam az ajkamba könnyes szemekkel.