Sorrow |Tetsutetsu Fanfiction - Befejezett|

29. Fejezet

Másnap iskola után megbeszéltük Tetsutetsuval, hogy hol fogunk találkozni, és együtt megyünk a körmöshöz. Őszintén szólva baromira jól esett az, hogy eljön velem, és saját magától ajánlotta fel nekem. Éreztem rajta, hogy tényleg szívesen elkísér engem, és nem jelent neki problémát. Valamint, hogy nem csupa udvariasságból teszi ezt. Hanem őszinte szeretetből. Ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, rájöttem, hogy Kirishima miről is beszélt. Hogy Tetsutetsuban mekkora szeretet is van. Mert hatalmas. Borzalmasan hatalmas. Legtöbbször azt nézi, hogy nekem mi a jó, én pedig igyekszem őt mindig magam elé tenni. Sütikkel szoktam meglepni a suliban, segítek neki megírni a házit, és ha elfelejteni netán tán megírni, akkor megcsinálom neki, hogy ne kerüljön bajba. Ha esetleg fáradt, vagy rossz kedve van, akkor mindig megkérdezem, hogy szeretné-e, ha hagynám amíg jobb nem lesz, vagy szeretne-e beszélgetni róla. Általában az utóbbi szokott megtörténni, olyankor pedig igyekszem őt ismét jó kedvre deríteni. Mesélek neki, mutatok neki aranyos kutyusos videókat és elmondom neki, hogy mennyit jelent nekem és mennyire hálás vagyok neki, amiért az életem része lehet. Ugyanis az vagyok. A leghálásabb vagyok neki, amiért ennyire belelopta magát a szívembe. Sokat segített nekem, tényleg sokat. Nem is gondoltam volna, hogy Monoma után képes leszek valaha így érezni. Ő viszont ezt elérte. Hiszen nála édesebb, kedvesebb és törődőbb emberrel nem találkoztam még életem során. Ő pedig megérdemelt minden szeretetet, ami csak volt a világon.

Végül Tetsutetsu meg is érkezett a megbeszélt időpontra, a megbeszélt helyre. Fehér farmer volt rajta, bakanccsal, valamint pulcsival és kabáttal. A kezében egy szívó szálas üdítő volt, amit kortyolgatott, miközben odalépett hozzám.

  - Halika - köszönt nekem, majd kiitta az üdítőt a dobozból és a kukába dobta.

Ezt követően odahajolt hozzám, majd adott egy puszit a homlokomra.

  - Szia - köszöntem neki, majd jómagam is adtam egy puszit, csak az arcára - Mi újság?

  - Nincsen semmi - nyúlt a kabátzsebébe, majd kivette a telefonját és megnézte az időt, majd visszatette a zsebébe - Ideértem időben szerencsére.

  - Megvártalak volna, ha késel egy kicsit - indultam el.

  - Akkor valószínűleg elkésel - sóhajtott, miközben mellettem ballagott - És akkor melyik köröm lesz - kérdezte kíváncsian.

Jómagam előbányásztam a telefonomat, majd  megmutattam neki, hogy milyen körmöt is szeretnék.

  - Szép - mosolyodott el - Jól fog állni, előre látom.

  - Azt mondod?

  - Azt - mosolygott.

Tetsutetsuval öt perc séta után érkeztünk meg a körmöshöz, ahol egyből tudtak fogadni. A szürke hajú addig a kanapén ült és újságot olvasott, valamint a kirakott gyerekjátékokkal játszott, melytől nagyon édes volt.
  Közel két óra leforgása alatt, el is készült a körmöm, mely csodás lett. Ez volt az első körmöm, és nagyon tetszett. Nagyon hálás voltam a kozmetikusnak, és miután fizettem Tetsutetsuval elhagytuk a szalont.

  - Na mutasd azokat a körmöket - állt meg a járda közepén és mivel sötét volt és nem voltak olyan erősek a fények, a telefonjával világítva nézte meg a körmömet - Azt a! Wow, valakinek nagyon szép körme lett! - szólt kedvesen.

  - Köszönöm - szóltam hálásan - Köszönöm, hogy segítettél színt választani és eljöttél velem - szóltam hálásan.

  - Bármikor - adott puszit az orromra - Elmegyünk sétálni akkor?

  - Persze - mosolyogtam rá.

Tetsutetsuval elindultunk a park felé, és ahogy haladtunk a városban, velünk szembe jött egy ismerős pár.