Sorrow |Tetsutetsu Fanfiction - Befejezett|

15. Fejezet

A többiekkel késő éjfélig voltunk a társalgóban és beszélgettünk. Mind a két osztály, vegyesen. Monoma, Tetsutetsu és egyedül Bakugo nem voltak ott. Az utóbbi kettőnek nem tudtam az okát hogy miért nem tartózkodtak ott velünk.
  Viszont nagyon jó volt a hangulat. Sokat nevettünk és beszélgettünk. Kellemes érzés volt, hogy felszabadultan tudtam nevetni a barátaimmal és a másik osztállyal is. Azt hiszem, ez egy kis kezdőpont volt arra, hogy a két osztály kapcsolata ismét jó legyen. 

Present Mic fél egykor jött be és küldött el minket aludni.
  Mindenki a saját szobájába ment. Amikor mi a saját szobánkba mentünk, furcsa érzésem támadt. Természetesen Monoma mellet aludtam, és tisztes távolságban. Viszont a gondolataim szántották a fejemet. Mikor kezdtem el Monoma iránt többet érezni? Miért mentem bele abba, hogy randizzunk? Hiszen előtte csak barátok voltunk és semmit se éreztem iránta. Mikor döntöttem el magamnak, hogy tetszik nekem? Hónapok óta van közöttünk valami, ami nem tudom mi lehet. Nem vagyunk együtt, de teszünk dolgokat. Kavarás. Ennek lehetne mondani. És emiatt teszem fel magamnak, már hetek óta a kérdést: én valóban szeretem Monomat, vagy csupán jó érzés számomra, hogy valakivel megtehetem ezeket a dolgokat? Hiszen ő egy közeli barátom volt egészen eddig, és nem éreztem iránta semmit. Lehet, hogy tényleg csak túlgondoltam magamban, és a szerelem és szeretet, amit szerelemből hittem szimplán azért volt, mert jó érzéssel töltött el, hogy valaki velem is efféle dolgokat tesz? Szeretem Monomat. Tényleg, rettenetesen szeretem, de amikor arra gondolok, hogy mennyire jó érzés volt Tetsutetsut megölelni és jobban esett, mint Monoma ölelése, akkor elbizonytalanodok. Az ember meleg érzést érez, akárhányszor megölel valakit. Minden embernél másfajtát. És én is másfajtát éreztem. És az a baj, hogy Monoma ölelése nem olyan volt, mint Tetsutetsué. Emiatt pedig szörny embernek éreztem magam és nem tudtam, hogy kivel beszéljem meg ezt a helyzetet.

Másnap a program az volt, hogy kikötöttünk a hajóval és onnantól busszal mentünk tovább. Miközben mentünk a Hotelbe, megálltunk mozizni, valamint várost nézni.
  Gyönyörű helyen voltunk, és legszívesebben maradtam volna még, azonban mennünk kellett a hotelbe, hogy lepakoljunk és majd utána azt csináljunk amit akarunk. 
Késő délután értünk a hotelbe, és volt vagy öt óra. Itt hála égnek mindenki a saját szobájában volt, amit eleve is megbeszéltünk é foglaltunk. Jó érzés volt végre jobb helyen lenni és az csak dobott az élményen, hogy luxus hotel volt konkrétan. Én pedig imádom a pályázatokat ami azt illeti.
  Miután kipakoltunk, Kendoval pihentünk kicsit, ugyanis elfáradtunk a város nézésben.

  - Hé, Nagu - szólt Kendo fél óra múlva.

  - Mi az? - könyököltem fel az ágyon.

  - Awase írt, hogy Mina hozott Just Dancet, és megyünk-e játszani vele.

  - Most komolyan? - ültem fel boldogan.

  - Aha. A szinten van egy közösségi hely, amit ki lehet bérelni ingyen, időkorlátra. Ott van kettő nagy tévé, amire rátudjuk kötni.

  - Úristen, menjünk! - szóltam boldogan.

  - Oké, oké, írok neki - szólt Kendo mosolyogva, majd írt a fiúnak.

Én közben átöltöztem egy kényelmeseb ruhába.
  Felhúztam egy sport rövidnadrágot, egy rövidujjút, felkötöttem a hajamat és vettem magamhoz vizet.

  - Három órára béreltél ki, szerintem annyi idő jó lesz - szólt Kendo, majd felállt és ő is elkezdett átöltözni - Egyébként...

  - Igen? - néztem fel rá a telefonomból.

  - Történt valami? Vagy te nem vetted észre, hogy Monoma furcsa mostanában?

  - Nem nagyon - vallottam be őszintén.