Sorrow |Tetsutetsu Fanfiction - Befejezett|

28. Fejezet

Három hét telt el, mióta azon a szombati napon, megláttam, hogy Monoma milyen lányokkal is tett fel képet. Aztán pedig nem kellett már előlem takargatni semmit, ugyanis nyilvánosan is felvállalta. Hogy mit? Azt, hogy barátnője lett. Több héten keresztül, sőt, majdnem több, mint két hónapok keresztül voltunk azon, hogy valami kapcsolatfélét csináljunk a baráti kapcsolatunkból, amikor velem voltak alakulóban a dolgai. Ezzel a lánnyal pedig azután két nappal jött össze, hogy megláttam a képet. És akkor még két hete se volt kint külföldön. Két hete se. Ennyit értek a szavak, ennyit értek az ígéretek, melyeket nekem mondott. Ez pedig összetört engem. Tényleg azt hittem, hoyg számítottam neki, de miután megláttam azt, hogy barátnője lett, és hogy milyen szép is az a lány, minden önbecsülésem elszállt. Becsapott engem, és nem is gondolta komolyan, amit érzett. Nem gondolta komolyan a meghitt pillanatainkat, és a csókot se. Ami az én első csókom volt, mégis elvette tőlem. Bár ne hagytam volna, azonban buta voltam. És emiatt kicsit megugrott afelé a bizalmam, hogy Tetsutetsu tényleg komolyan szeretné-e velem. Ugye ő nem fogja ezt tenni velem? Ugye ő nem csap be? Ugye nem? Ezek a kérdések vannak a fejemben, a szürke hajú pedig látja rajtam sokszor, hogy emészt valami, és emiatt próbál jobb kedvre deríteni, és éreztetni velem, hogy fontos vagyok.

Kendo igyekszik mindent megtenni, hogy jobban legyek, miközben én neki szurkolók folyamatosan, ugyanis egy külsös fiúval elkezdett ismerkedni, aki nagyon is illik hozzá. Mindig bátorítottam őt, hogy bízzon magában és hogy gondolja komolyan ezzel a fiúval, mert éreztem a srácon, hogy más a gondolkodása, mint az egyes embereknek. Sokkal felnőttesebb és logikusabb. Kendo pedig megérdemli, hogy egy olyan emberrel legyen együtt, aki megbecsüli őt. Ahogy alakultak Kendo dolgai, úgy alakultak a mi dolgaink is Tetsutetsuval. Randit követte a randi, és rengeteg időt töltöttünk egymással. Kezdtem őt megszeretni, érzelmileg. Kezdtem megszeretni az apró dolgait és mindenről ő jutott eszembe. Kezdtem érezni, hogy szeretem őt. Nagyon szeretem. Azonban a lelkem mélyén ott volt a félelem az étverés miatt. És ez rettentően rossz érzés volt, és borzalmas embernek éreztem magam, ugyanis rájöttem, hogy pont Tetsutetsu nem fogja ezt tenni velem, ugyanis őt is verték már át. Éppen ezért tudja, hogy milyen rossz az, amikor hazudnak neked és becsapnak. Ez az apró dolog pedig közös volt bennünk.

Egyik szerdai nap a suliban ültünk szünetben és azt hallgattuk, ahogy Awase és Kaminari egy telefonos játékkal játszanak a teremajtóban. Én közben a helyemen ültem, és a telefonomon néztem körmöket, ugyanis holnap körmöshöz volt időpontom, hogy gél lakozza a körmömet. Azonban még mindig nem találtam semmit, és ez kezdett frusztrálni.

  - Mit csinálsz? - húzott mellém egy széket Tetsutetsu.

  - Holnap megyek körmöshöz, és nem tudom, hogy milyen legyen a körmöm - néztem a fiúra.

  - Rendes műkörmöd lesz? - pislogott.

  - Neem, hanem csak gél lakkos. Csak nem tudom, hogy milyen színű legyen.

  - Valami barna árnyalatú. Ilyen világosabb.

  - December van, valami téli hangulatú kéne.

Igen, időközben beléptünk december első hetébe is. 

  - Pasztell kék - szólt hirtelen - z szép szín. Vagy jéglék. Azok mennének hozzád.

  - Azt mondod? - vezettem e a tekintetem a Pinterestről, majd a szürke hajúra néztem.

  - Rólad van szó, szóval ne aggódj. Becsukott szemmel is megmondom, hogy mi áll jól neked - mosolygott.

  - Köszönöm - viszonoztam a mosolyt - Akkor legyen pasztell kék - írtam be a keresőbe, és adott is ki körmöket.

  - Olyan kis csíkot is tetess bele. Fehérrel. Vagy királykékkel.

  - Jobban tudod a szíveket, mint én - nevettem el magam.

  - Anyuval élek kettesben évek óta. Hidd el, a rúzsnak a színét is megtudom mondani, hogy milyen fajta, nézzenek ki ugyanúgy - nevette el magát ő is.

  - Köszönöm, hogy segítek - szóltam hálásan.

  - Neked bármit. Elkísérhetlek a körmöshöz?

  - Ha nem unatkozol addig, akkor persze.

  - Én ugyan nem - vont vállat mosolyogva - Elleszek hidd el. Utána pedig elmehetnénk valahova. Sétálni egyet mondjuk.

  - Jó. benne vagyok. Négyre van időpontom, szóval sötét lesz majd.

  - Nem baj az. Tudok rád vigyázni.

  - Tudom én azt - nevettem el magam.

  - Ma megyünk Kendoval a könyvesboltba?

  - Igen-igen - tettem le a telefonom az asztalra, majd Tetsutetsu szemébe néztem.

  - Mondd, mondtam már, hogy mennyire gyönyörű vagy? - kémlelte az arcom.

Elvörösödve bólintottam egyet.

  - És hogy mennyire csodás vagy? - ismét bólintottam - Akkor mit nem mondtam még?

  - Egy kérdést nem tettél fel még - szóltam zavart mosoly mellett.

 -  Héé, de ezt nem az iskolában akarom, miközben itt ülünk - nézett rám meglepetten - Különleges alkalom kell hozzá.

  - Megakarod kérdezni? - szóltam zavartan.

  - Persze. Csak a megfelelő alkalomra várok - mosolyodott el, majd adott egy puszit az arcomra.

A hasamban a pillangók életre keltek és a szívem ezerrel kezdett el verni, miközben akkora boldogságot éreztem, mint eddig még soha. Tetsutetsu mosolyogva adott pár puszit a fejemre is, majd összekulcsolta az ujjainkat és mesélni kezdett nekem, hogy az anyukájával mit csináltak tegnap. Nekem pedig nyugalom és melegség költözött a mellkasomba, amiért itt lehettem vele, és végre sínen volt az életem. Aztán, akkor még nem tudtam, hogy a holnapi nap mennyire is megatározó dolog lesz az életemben.