Sorrow |Tetsutetsu Fanfiction - Befejezett|

14. Fejezet

Monomaval még voltunk egy kicsit a szaunában, majd egy negyedóra elteltével kijöttünk.
  Ahogy a szobában voltunk, különös érzés volt bennem. Nagyjából megkaptam Monomatól, amit szeretettem volna. Majdnem megcsókolt. Akkor mégis miért érzem úgy, hogy elég volt? Hogy megkaptam, amit szerettem volna? Miért nem dübörög a mellkasom a boldogságtól, mint abban a pillanatban? Miért érem, hogy valami különös van bennem?

  - Hé, alszotok? - [Név] a szobába.

  - Már nem - néztem fel rá, amikor rendes ruhában voltam végre.

  - Nincs kedvetek eljönni velünk beszélgetni? Összeültünk páran a társalgóban.

  - Nincs - dőlt le Monoma az ágyra.

 -  Neked Nagu? - nézett felém [Név].

Mindössze Monoma és én voltunk a szobában. Hagyjam őt itt?

  - Monoma, biztos nem jössz? - néztem a fiúra.

  - Nem. Maradj itt te is - szólt motyogva.

  - Nem muszáj jönni - szólt [Név] zavartan - Csak ott vannak Kendoék is és mondták, hogy szóljak nektek is - szólt, miközben odasétált az ágyához, és elvette mellőle a kis üveg vizet.

  - Monoma, az osztállyal lennénk - néztem rá.

  - Aludni fogok.

Őszintén? Menni akartam. Még őszintébben? Zavart, hogy ő nem akar jönni és itt akar tartani engem. 

  - Én szerintem megyek - szóltam bizonytalanul.

  - Jó, nekem mindegy - szólt egy hangúan, majd belefúrta a fejét a párnába.

  - Jó lesz, hidd el - nézett rám [Név] biztatóan, majd kiindult az ajtón.

Felvettem a cipőmet, a telefonomat a farmerom zsebébe tettem, majd kiindultam [Név] után. Az ajtót becsuktam, majd a folyosó végére néztem, ahonnan hangok jöttek.

  - Állj már meg! - kiabált egy nagyon ismerős hang, mely Kirishimahoz tartozott.

  - Kaminari-kun! - hangzott Midoriya hangja is.

[Név]-re pillantottam, aki nem értette a helyzetet, majd mind a ketten visszavezettük a tekintetünket a folyosó végére, ahol megláttuk Kaminarit, amint kettő törölközővel rohan a folyosón, nevetve, mögötte sebesen pedig Midoriya és Kirishima. De nem akárhogyan. Midoriya az alhasánál tartotta a pólóját, míg Kirishima anyaszült meztelenül rohant Kimari után. Az arcom egyből vörös lett és sietősen elkaptam a tekintetem a két fiúról. Sajnos viszont ez a röpke pár másodperce lég volt, hogy pár dolog belerögződjön az elmémbe.

  - Hé! - állt [Név] Kaminari elé, mire ő lefékezett.

A lány egyből kikapta a törölközőket a kezéből és szigorú pillantásokkal illette őt.

  - Nem otthon vagyunk, vadidegen emberek is vannak itt! - dorgálta meg.

  - De...Olyan.. - kezdett el levegőt kapkodni Kaminari nevetve - Vicces...volt...

  - Add ide gyorsan! - kapta ki Midoriya az egyik törölközőt [Név] kezéből, majd elfordult és magára tekerte.

  - Te vagy a legjobb - kacsintott Kirishima a barátnője felé, majd laza sétában jött oda hozzánk és vette el a  törölközőjét tőle, majd tekerte a dereka köré.

  - Mégis mi volt ez? nem úgy volt, hogy elmentek fürdeni? - sóhajtott a másik lány.

  - Csak volt - nézett Kirishima Kaminarira.