Sorrow |Tetsutetsu Fanfiction - Befejezett|

4. Fejezet

A mai részben egy kis magyarázatot szeretnék adni azoknak az embereknek, akik nem olvasták a Brokent, viszont kíváncsiak erre a könyvre, és olvasni szeretnék.
  Aki még nem olvasta a Brokent és elszeretné olvasni, annak javaslom, hogy ne ezzel a könyvvel kezdje, ugyanis nagy nyomokban SPOILER-t tartalmaznak a részek.

____________

  Mindez fél éve történt. 
Emlékszem azoknak az idők csúnya felhőire, mely a két osztály életét aranyozták be. De leginkább három ember életét. Itt [Név]-re, Kirishimara és Tetsutetsura célzok. Sajnos a mi fülünkig is eljutott, hogy mi történt Kirishimaval. Mi is tudtunk arról, hogy szakítottak [Név]-vel- Sőt, a szakításuk utáni napon az egész évfolyam tudott erről, azonban az okát nem tudhattuk. Még maga [Név] sem tudtam, hogy Kirishima milyen okból is kifolyólag vetett véget a kapcsolatuknak. Nem tudtam, hogy a lány min megy akkor keresztül, de gondolom nem volt a legkellemesebb időszaka. Őszintén sajnáltam őt azért, mert Kirishima mindenféle ok nélkül vetett véget a több éves kapcsolatuknak, mely összekötötte őket. Ám nem szenteltem nekik nagyobb figyelmet, ugyanis nem az én életem volt, és semmi közöm nem volt ahhoz, hogy velük mi történik. Csupán a háttérben figyeltem, és sajnáltam [Név]-et.

Aztán minden megváltozott, amikor nyilvánosság elé került az a tény, hogy [Név] és Tetsutetsu elkezdtek randizgatni. Tetsutetsunak már előtte tetszett [Név], mindössze az alkalmat kereste, hogy beszélhessen vele, valamint jobban megismerhesse őt. Ahogy telt az idő, a szürke hajú fiú egyre jobban beleszeretett a lányba, és sokszor ezt a tudtunkra is adta. Öröm volt látni, hogy Tetsutetsu boldog, és fontosnak érzni magát, valamint talált maga mellé egy lányt, aki viszont szereti. Igen, mi is ezt hittük. Szerettük volna azt hinni, hogy tényleg rendben vannak köztük a dolgok, és miután összejöttek, együtt is maradtak. Azonban számukra az élet nem volt ennyire kegyes. Mint utólag megtudtuk, magától Tetsutetsutól, [Név] nem volt belé szerelmes, mindössze egyszerűen csak megpróbált beleszeretni, hogy elfelejthesse Kirishimat. [Név] még mindig utána futott, holott Kirishima számtalanszor megalázta és a földbe tiporta őt. Tetsutetsu pedig összetörött azon a napon. Megalázva, átverve, és egyedül érezte magát, amiatt, amit [Név] tett vele. Arról nem is beszélve, hogy egy hétbe se telt, de a kiránduláson újra összejöttek. [Név] örülhetett, hiszen visszakapta a fiút, akit szeretett. Mi pedig? Mi kaptunk egy darabokra tört Tetsutetsut, akit a mai napig nem tudunk összeszedni. És tudom, hogy van még valami, amiről m viszont nem tudunk. Mindössze a baráti társaság tud róla, valamint pár ember még. Mi, külsösök, nem. Kiderül valószínűleg, hogy miért volt ez az egész dráma, miért szakítottak, és miért bocsájtott meg mindent [Név] Kirishimanak. Mi azonban nem tudunk erről, ugyanis nem vagyunk velük annyira jóban, hogy elmondják. lehet, hoyg egykoron a két osztály olyan kapcsolatban állt, hogy ezt is megtudtuk volna beszélni, azonban ez már a múlté, ugyanis mindennek vége lett, amiatt, amit Tetsutestuval eljátszottak. és lehet, hogyha tudnánk a körülményekről, és hogy mi, miért történt, akkor nem reagálnánk így, nem lennének utálkozások, és a legfontosabb: Tetsutetsu lehet, hogy megértené, hogy [Név] miért tette ezt, és mi volt ez az egész. És lehet, hogy mi is.
  Igazából rengeteg "miért" szócska van a világban, és a legtöbbre soha nem fogunk magyarázatot kapni. Soha. De ez így van rendjén, hiszen nem mindig jó, ha tudunk mindenről. És ez így van rendjén.

Éreztem, hogy a szeptemberi napsütés bevilágít a szertárba, ezzel égetve a tarkómat, és a hajamat. Kellemes idő volt jelenleg, ugyanis a nap ezen szakaszára szerencsére felmelegedett a levegő. Szeptember van, így még nagyon ingadozik az idő.
  Éreztem a szürke hajú fiú meleg leheletét a bőrömön, valamint halk szipogását. Mindeközben hátát simogattam lassan, és tekintetemmel a labdákat nézegettem, melyek mögöttünk voltak.
Hosszú percek, talán egy negyed óra elteltével, halkan megszólaltam.

  - Jobban érzed magad? - kérdeztem aggodalmasan.

Tetsutetsu megvonta a vállát, majd elhúzódott tőlem. Sötét íriszei pirosok voltak, ahogy arca is. Tekintetével lefelé nézelődött, miközben az ujjait morzsolta.

  - Maradjunk még egy kicsit? - kérdeztem óvatosan.

  - Aha - nyögte ki végül, majd felemelte meggyötört, és egyben fáradt tekintetét és a szemeimbe nézett - Sajnálom.

  - Hm?

  - Hogy ezt kellett látnod. Neked normális, és rendezett életed van. Nincsenek problémáid, most pedig itt ülsz egy depressziós ember előtt, és elmegy vele a napod - motyogta halkan.

  - Minden embernek vannak problémai, Tetsutetsu. Mindenkinek.

  - Nem úgy látszik - tette hozzá halkan.

  - Mert tudom őket kezelni, és vannak akik segítenek ebben.

  - Akkor nálam miért nincsenek?

  - Vannak. Csupán nem engedted őket segíteni. Egyszersem.

  - Nem - szólt halkabban - Nincsenek...

  - Ha igaz lenne, amit beszélsz, most nem lennék itt - néztem a szemébe - Segíteni akarok neked, már csak azon áll, hogy együttműködsz-e velem, vagy nem.

  - Nem fogsz átverni. Megalázni, becsapni? - kérdezte érzékenyen.

  - Sose lennék rá képes. A szívem szakad meg érted - szóltam őszintén.

  - Hazamegyünk együtt? - kérdezte óvatosan, miközben apró sóhajtott.

  - Igen - álltam fel lassan - Menjünk be sütizni valahova vagy bármi?

  - Nem kell - vágta rá egyből.

  - Jó - biccentettem aprót.

Ezt követően összekaptam a cuccomat, és Tetsutetsu is felvette a cuccát, mely mellette volt. Csöndben indultunk el a kijárat felé, közben csak a takarítónők zaját, és a cipőnk csikorgását lehetett hallani a padlón. Amint kiléptünk az épületből a nap kiégette kishíján a szememet.
  A szürke hajú szó nélkül indult el hazafelé, én pedig mentem mellette. 
Egészen addig nem szóltunk egy szót se a másikhoz, míg egy keresztőzédeshez nem értünk, ahol a zebránál vártunk.

  - Nagu.

  - Igen? - néztem fel rá, ugyanis magasabb volt, mint én.

  - Köszönöm - szólt halkan, miközben a sárgás égbotra nézett.

Csak kedvesen megsimogattam a karját, majd az égre néztem én is.

  - Küzdjük le együtt ezt az egészet - szóltam halkabban.

  - Jó - nyelt aprót, miközben aprót bólintott mellé.

  - Tetsutetsu.

  - Hm?

  - Nem vagy egyedül - szóltam magabiztosan, majd a vállának hajtottam a fejemet.

  - Tudom - szólt alig hallhatóan - Most már tudom - döntötte a fejét az enyémnek.

Ott álltunk a zebra előtt, ahol már az emberek oda és vissza közlekedtek, ugyanis zöldre váltott a lámpa. Mi azonban nem mozdultunk, mindössze élveztük a csodálatos fényeket, melyek az égen játszottak. Mesés volt a látvány és legbelül éreztem, hogy valami új dolog vette kezdetét, mely egy történet nyitóoldala is volt egyben.