Sorrow |Tetsutetsu Fanfiction - Befejezett|

30. Fejezet

Másnap reggel, pénteken, amikor kiléptem az ajtón, megláttam a kapu előtt egy szürke hajkoronát, és automatikusan mosolyt húztam az arcomra. Ahogy közelebb értem, kinyitottam a kaput, majd becsuktam, ő pedig addig odasétált hozzám. Megfordultam és szembe találtam magam azzal a fiúval, aki tegnap óta a barátom. A legelső barátom és egyben legelső kapcsolatom fentartója.

  - Szia - köszönt kedvesen, majd lehajolt és adott egy puszit az ajkaimra.

Beleremegtem a reggeli puszijába és mosolyra húztam az ajkaimat.

  - Jó reggelt - köszöntem vissza.

  - Megfoghatom a kezed? - kérdezte Tetsu óvatosan, nekem pedig melegség költözött a szívembe.

  - Persze - cirógattam meg a kezét, majd óvatosan rákulcsoltam az ujjaimat.

Tetsu megszorította a kezemet, adott egy puszit a fejemre, majd elindult az iskola felé.
  Apróságokról beszélgettünk, miközben a suli felé haladtunk. A mellkasomban folyamatosan hömpölygött a melegség, és nem bírtam betelni Tetsuval. Boldoggá tett a hangja, az érintése, az, hogy fogta a kezemet és az, hogy itt volt mellettem. Hogy itt volt velem és érezhettem a jelenlétét.
  Egyedül Kendo tudott arról, hogy Tetsuval együtt vagyunk, hiszen tegnap, csak neki szóltam róla Bár, ez enyhe kifejezés lenne. Miután hazaértem a parkból este, szinte örömkönnyekkel küszködve hívtam fel legjobb barátnőmet, aki miután felvette és megtudta, hogy mi is történt, sikongatott, és azonnal átakart jönni, azonban, mivel este kilenc volt, ez nem volt megvalósítható sajnos. Nos, igen. Tetsuval este kilencig voltunk kint, csak ketten, kiélvezve azt az időt, hogy magunk lehetünk, és mindössze akkor jöttünk csak össze.

Belépve az iskola udvarára, nagy gombóccal a torkomban tettem meg a lépéseket. Tudom, hogy nem az a fontos, és nem az számít, hogy  mások mit mondanak, de azért mégis az osztálytársainkról és a barátainkról volt szó.
  Az épületbe belépve még mindig nem találkoztunk ismerőssel, aztán, amikor a termeink folyosójára értünk, az "A"-sok terméből pont akkor jött ki Kirishima, egy csokiszelettel a kezében, amit majszolgatott. Kilépve az ajtón, észrevett minket és egyből megdermedt. Összekulcsolt kezeinkre nézett és elkerekedett szemmel lépett egyet hátra, miközben még mindig minket nézett, és a csoki szelet a szájában marad. Ott szabad kezével a terembe nyúlt, és a karjánál fogva kihúzta [Név]-et a folyosóra. A lány értetlenül nézett rá, mire ő felénk mutatott. [Név] megfordult, és pár másodperc múlva realizálta a helyzetet. Nagy mosolyt húzott az ajkára, és közelebb lépett hozzánk.

  - Gratulálok! - mosolygott rám, majd Tetsutetsura.

  - Köszönjünk - szóltam zavartan, a fiú pedig megszorította a kezemet.

  - Kösz... - motyogta, majd előre indult, és behúzott magával a termünkbe.

A teremben már több tekintete kaptunk, és Kendo volt az első, aki a nyakamba ugrott és magához szorított.

  - Úgy gratulálok, élőben is! Remélem sokáig együtt lesztek! - szorongatott meg mosolyogva.

  - Köszönöm, én is remélem - öleltem vissza barátnőmet, és adtam a fejére egy puszit is.

  - Sokáig, tesó - ölelte át Awase Tetsu vállait.

  - Kösz - motyogta zavartan a szürke hajú.

  - Aztán csak okosan - kacsintott Awase mosolyogva, mire Tetsu zavartan lesöpörte a fiú kezeit a válláról.

  - Itt van mindenki? - nézett be Aizawa-sensei a terembe.

  - Páran még hiányoznak - válaszolt Yui.

  - Kérlek, gyertek át a mi termünkbe. Nem lesz első órátok, és összelesztek vonva az "A"-sokkal. Ha mindenki itt lesz, elmondjuk, hogy mi lesz első órában - magyarázta a fekete hajú férfi, majd kilépett a teremből.