Sorrow |Tetsutetsu Fanfiction - Befejezett|

27. Fejezet

Tetsutetsuval megbeszéltük, hogy szombaton átmegyek hozzá, és megnézünk pár filmet együtt. Őszintén szólva borzalmasan izgultam emiatt. Egész héten együtt lógtunk, sulin kívül is, ami miatt közelebb kerültünk a másikhoz. Tetsutetsu miatt úgy éreztem, hogy sokkal boldogabb vagyok, és eltudtam érni, hogy ő is mosolyoghasson, ami sokat jelentett nekem. Szerettem volna, hogyha jobban lesz, és ezért bármit megtettem volna.
  Szombaton miután felöltöztem, Akemi volt olyan rendes, és elvitt Tetsutetsuékhoz. A szürke hajú volt annyira aranyos, hogy elmondja a panelházhoz a kódot, így egyszerűen betudtam menni a lakótömbbe. Ott elindultam a lépcsőn, és egészen a harmadikig mentem. Ahogy elértem a fiú lakását, bekopogtam az ajtón. Másodpercek múlva a szürke hajú ajtót is nyitott. Hajában egy rózsaszín hajpánt volt, karján pedig egy kék hajgumi. Értetlenül néztem rá, és a homlokára is, ahova pár tincs kilógott, ezzel megszökve a hajpánt tartásából.

  - Szia - köszöntem neki furcsán - Esetleg...zavarok?

  - Nem, dehogy, csak Sakura éppen a hajamat akarta megcsinálni, és azért nézek ki így - darálta le gyorsan.

  - Sakura? - kérdeztem halkan.

  - Oké, figyelj - vette ki a hajából a pántot - Anyu és az élettársa ma elmentek kettesben valahova, viszont a férfinak van egy öt éves kislánya, akire nem tudott senki vigyázni. A bébiszitter visszamondta, mert megbetegedett. Kérlek, ne haragudj, de elvállaltam, hogy vigyázunk rá...Sajnálom, hogy nem szóltam róla.

Hatalmas nagy megkönnyebbül ért. Már azt hittem, hogy egy lány van nála, illetve. Nem egy kislány.

  - Nincs semmi baj. Elleszünk vele - néztem rá biztató mosoly mellett.

Tetsutetsu behúzott a karomnál fogva, majd becsukta mögöttem az ajtót.

  - Szia - szólt kedvesen, majd adott egy puszit a homlokomra.

Jómagam levettem a kabátom, és a cipőmet, majd beljebb mentem a fiúval. A nappaliban ott ült egy szőke hajú kislány, és a hajgumikat és a csatokat pakolgatta. Mikor beértem, csak meglepetten nézett rám.

  - Szervusz - köszöntem neki kedvesen.

  - Szia - szólt halkan.

  - Ő az a lány, akiről meséltem - mutatott be Tetsutetsu - Sakura, ő Nagu. Nagu, ő Sakura.

A kislány csak intett egyet, majd tovább pakolta a csatokat.

  - Kicsit félénk - suttogta Tetsutetsu, majd leült a kanapéra a kislány mellé - Mit szólnál ahhoz, ha Nagu haját csinálnád meg? 

  - Nem akarom - suttogta a szőke hajú kislány, majd elvette Tetsutetsutól a hajpántot és visszatette a hajába - Választhatsz - mutatott a rózsaszín csatokra.

  - Akkor legyen ez a három - választott ki a szürke hajú három kis csatot és gumit.

Jómagam leguggoltam a kanapé elé, majd törökülésben leültem a szőnyegre. 

  - Segítsek? - kérdeztem kedvesen Sakuratól.

Ő megrázta a fejét, majd felállt a kanapéra, és a fésűjét a kezébe véve elkezdte fésülgetni Tetsutetsu haját.

  - Ha éhes vagy, akkor nyugodtan hozz valamit a konyhából. Vagy keress valamit a tévében - nézett rám a fiú kedvesen.

  - Jó, köszönöm - hajtottam a fejemet a térdére, majd úgy néztem, hogy miképp csinálják a haját.

Sakura szótlanul pakolgatta a csatokat és a gumikat a fiú hajába, én pedig furcsálltam, hogy ennyire félénk. Bár lehet, hogy csak azért nem beszél, mert itt vagyok én is.