Sorrow |Tetsutetsu Fanfiction - Befejezett|

17. Fejezet

Másnap a kirándulás programja a túrázás volt, ami egyes embereknek nem igen tetszett.
  Akik tegnap Just Danceltek, azoknak szörnyen izomlázuk volt köztük nekem is. Egy meredek hegyre mentünk fel, de sokszor megkellett állni, ugyanis akik tegnap táncoltak, azok nem bírták a hosszútávú sétát a hegyre. Jómagamnak azonban nem ez volt a legnagyobb baja. teljesen elhalványult az, hogy izomlázam van, hiszen ott volt az igazi problémám. Mégpedig az, hogy Monomaék elköltöznek.
Miután megtudtam ezt tegnap, teljesen kétség bevoltam esve, és nem tudtam, hogy mit tehetnék. Az utóbbi időben úgy éreztem, hogy talán nem Monoma az a fiú, akivel együtt kéne lennem, azonban a tegnapi napon, mintha elroppant volna bennem valami, azért, mert Monoma elmegy. És volt valami, amit megbeszéltünk Monomaval. Megbeszéltünk, hogy miképp érzünk. Monoma ledöntötte a falait előttem és elmondta, hogy szerelmes belém.

Tőle kaptam az első csókomat, ő volt az első fiú az éltemben, mégis a kellemes csókunk és azután az este után, rájöttem valamire, amit elmondtam Monomanak is, hiszen joga volt tudnia. Elmondtam, hogy szeretem őt. De lehet, hogy nem úgy, ahogy kéne.
  Az utóbbi időben, amiért nem lépett a kapcsoltunk semmilyen irányba, úgy éreztem, hogy megálltam egy ponton, ahol nem tudok tovább menni Keresem a folytatást, ami az úthoz tartozik, de egyszerűen nem találom. Ez pedig nem tetszett. Úgy éreztem, hogy mindössze barátság extrákkal dolog a kapcsolatunk, én pedig nem erre vágytam. Szerettem volna, hogyha Monomaval együtt leszünk, azonban az énem, aki ezt akarta, nem a jelenlegi énemet képezi. Ugyanis a mostani énem mást akar. Sokkal többet és értékesebbet. Monomat maga mellett tudni, és tudni arról, hogy boldog Monoma barátjának lenni, aki mindig vele lehet. Úgy, ahogy eddig is voltunk.

Szerettem volna, hogyha a szeretetem nagyobb virágban bontakozik ki, és ez meg is történt volna, ha összejövünk. De nem jöttünk össze, így a virágom elhervadt. Visszaestem arra a pontra, ahol erős baráti köteléket érzek Monoma iránt, és nem többet. Szerettem őt, szerelemből. de ahogy kezdtek elfakulni az értékes pillanatok, és nem jöttünk össze, azáltal halványult ez a szeretet.
  Ezt pedig elmondtam Monomanak. Ő pedig elnevette magát. Nem bunkó és lenéző módon. Szívből jövő nevetés volt, ami rövid ideig tartott. Ezt követően elmondta nekem, hogy megérti az érzéseimet, és reméli, hogy megértem, miért is nem lépett. Én pedig megértettem. Tényleg megértettem. Elköltöznek egy másik kontinensre. Ezt nem bírná ki egy távkapcsolat, hiszen szükségünk van a másik testi jelenlétére. Valamint még jobban fájna a búcsúzás. Így megbeszéltük, hogy azok leszünk, akik pár hónapja. Közeli barátok. Nagyon is közeli barátok.

És annak ellenére, hogy ezt éreztem, fájt, hogy Monoma elmegy, hiszen gimnázium kezdete óta barátok vagyunk és rengeteg mindent átéltünk. Ez pedig szomorúvá tesz. Borzalmasan fog nekem hiányozni, és soha nem fogom elfelejteni őt.

A túrázást követően szabadfoglalkozás volt. A legtöbb diák csak pihent a szobájában és mi is így tettünk Kendoval. Neki nem mondatm el semmit, hiszen Monoma akarja elmondani nekik, ezt pedig tiszteletben tartom. Azonban nehéz volt legjobb barátnőm előtt leplezni, hogy szomorú vagyok. Mindig kérdezte, hogy minden rendben van-e, én pedig csak annyit mondtam, hogy fáradt vagyok, és majd otthon elmesélek mindent, és ő pedig megértette. Nem kérdezett, mindössze velem volt. Filmet néztünk és beszélgettünk apróságokról.
  Amint leszállt az éj, vacsora után mindenki lement a medencéhez. Kendo is ment és akart is magával vinni, én azonban nem mente. A szobámban maradtam egyedül. Egészen addig, míg nem kaptam egy üzenetet.

Tetsutetsu: Szia ráérsz kicsit?
Tetsutetsu: egyedül vagyok a kismedencénél és szeretnék beszélgetni.

Szinte egyből öltözni kezdtem, ahogy a szürke hajú fiú üzenetét elolvastam. Nem vittem telefont, mindössze sietősen mentem a zárt medencékhez.
  Kettő medence volt. Egy kicsi és egy nagy, amit egy nagy átlátszó üvegfal választott el egymástól, és másik helységben voltak.
Ahogy a medencékhez értem, nagy hangzavart hallottam. Mindenki jól szórakozik és élvezi a kirándulást. Nekem is ezt kéne tennem. De nem megy.
Végül amint odaértem a kismedence bejáratához, kinyitottam z ajtót és beléptem. magam után egyből becsuktam az ajtót, majd a szürke hajú fiúhoz igyekeztem, aki rövidnadrágban volt és a lábait a medencébe áztatta.