Sorrow |Tetsutetsu Fanfiction - Befejezett|

34. Fejezet

A téli szünet egy szempillantás alatt elrepült.
Tetsuval náluk nálam töltöttük a szilvesztert és az anyukáját is áthívtuk, hogy ne legyen egyedül. Miután bemutattam a családomnak Tetsut, ő is családtag lett. Akemi pedig szépen fokozatosan elfogadta őt. Monomaról pedig nem kell tudnia mindent, hiszen akkor csak feleslegesen idegeskedne, azt pedig nem szeretném.
Mindenesetre nagyon jó volt a szilveszter. Tetsu anyukája egy tündéri ember, így hamar megtalálta a közös hangot a családommal. És történt egy olyan dolog is, amivel egy újabb lépcsőfokot léptünk a kapcsolatunkban. Tetsu itt aludt szilveszterkor. Most először aludtunk együtt, számomra pedig mindent megért az a pillanat. Az, hogy érezhettem az illatát, magához ölelt, és úgy keltem fel reggel, hogy magához szorít, mindennél jobb volt. Látni az álmos kis arcát, és úgy látni őt, mintha csak egy kisgyerek lenne, felemelő érzés volt.
A téli szünet utáni első napon, Akemi vitt el engem és Tetsut a suliba. Miután kiszálltunk, barátom szorosan fogta a kezemet, és úgy mentünk a suliba. Hétfő volt, mi pedig törivel kezdtünk. Kicsit késésben voltunk, így Fat Gummal együtt érkeztünk a teremhez.

- Nagu, ne haragudj, de sikeresen otthon hagytam a füzetedet, amit beadtál, még szünet előtt. Viszont házit akarok adni, ami a füzetbe kellene. Eltudnál érte jönni iskola után hozzánk? - szólt zavartana a szőke hajú férfi.

- Persze, elmegyek, semmi gond sincs ezzel - mosolyogtam kedvesen.

- Akkor jó - engedett minket előre.

Köszöntünk a többieknek, majd leültünk a helyünkre.
Fat Gum az óra első 10 percében kiadta a házikat, és elmondott pár információt a történelemmel kapcsolatban, majd más témára váltott át.

- Az osztályfőnökök megkérték a tanárokat, akikkel most vannak első óráik a végzősöknek, hogy beszélgessünk veletek kicsit a továbbtanulási terveitekről - kezdte Fat Gum, majd az asztalára ült - Ki hova szeretne tovább menni, gyerekek? - mosolygott ránk.

Az osztály szinte egy emberként kezdet el mondani, hogy ki hova akar menni. Fat Gumnak lekellett kicsit csitítani minket, de azán mondta, hogy menjünk nyugodtan közelebb és beszélgessünk úgy. Kendoval előrébb menünk, én pedig felültem Tetsu padjára. Ő az arcát a hátamnak támasztotta, és oldalamt cirógatta. Hallgattuk a többieket, ahogy beleéléssel mesélik, hogy hova akarnak tovább menni tanulni. remélem mindenkinek sikerül és fel is veszik őket. Boldogsággal töltött el, ahogy a többieket hallgattam.

- És te Nagu? - nézett rám Awase.

- Én a helyi egyetemre szeretnék menni menedzsment szakra - szóltam zavartan - Tudom, sokat kell készülni, és fel is készültem erre, és próbálom minden tudásomat beletenni majd az érettségibe.

- Nem is mondtad még - motyogta Tetsu mögöttem.

- Te hova szeretnél menni? - néztem le rá.

- Én is a helyi egyetemre, de én sportedző szakra - magyarázta, és őszinte boldogsággal töltött el, hogy vannak céljai, és nagyon szurkoltam, hogy valóra is váljon.

- Nem érzitek rossznak, hogy külön mentek egyetemre? - kérdezett rá Fat Gum.

- Egy városban leszünk, és különben is. Más dolgokat szeretünk. Azért, mert együtt vagyunk, nem hiszem, hogy kötelező ugyanarra a helyre mennünk. Ha ő edző szeretne lenni, akkor támogatom őt. Ha kell, eljárok vele edzeni és tanulok is vele. Ő ezt szeretné, én pedig mellette fogok állni - szóltam őszintén.

- Ugyanez - ült fel mellém Tetsu, majd a vállamra hajtotta a fejét, miközben hátulról átölelte a derekamat - Én nem vagyok annyira jó ezekben a matekos dolgokban, ami kell a menedzsment szakhoz, de segítek neki, ha kell. Támogatni fogom mindenben - puszilta meg az arcomat.